A párizsi Le Monde ebből az alkalomból írt a betegség pénzügyi, gazdasági következményeiről. Több, mint egy évszázada írta le Alois Alzheimer német ideggyógyász a róla elnevezett betegséget. De gyógyszer vagy hatékony terápia még ma sincs ellene. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint összesen 35,6 millió ember szenved Alzheimer-kórban a világon. Az ő ellátásuk, segítésük illetve a kórhoz kapcsolódó egyéb orvosi költségek 218 milliárd dollárra rúgnak, ez a globális bruttó össztermék 1 százaléka. Öt év alatt, az ENSZ égisze alatt működő szervezet előző felmérése óta, a becsült összeg 35 százalékkal növekedett. 

 A Le Monde alaposabban elemzi a nyugat-európai és a francia helyzetet. A fejlett nyugat-európai országokban évente 225 ezer új beteget regisztrálnak. De például Franciaországban csak a kórban szenvedők felénél készül pontos orvosi diagnózis és csupán a betegek egyharmada részesül folyamatos segítségben, ha kell felügyeletben. E szolgáltatás vagy rokoni segítség becsült költsége 5,3 milliárd euró, amiben benne van az Alzheimer következtében kialakult más betegségek vagy az Alzheimer okozta balesetek kórházi kezelési költsége is. De valójában sokkal nagyobb, nehezen megbecsülhető összegről van szó.

Az Alzheimerben szenvedők 63 százaléka ugyanis otthon él, de valamilyen szintű folyamatos segítségre, odafigyelésre szorul. Tehát kell, hogy legyen mellette valaki. Ez többnyire egy családtag. Közülük 10-ből 8 úgy véli, hogy egyre nehezebben tudja összeegyeztetni professzionális életét amatőr betegellátó ténykedésével. És ennek előbb-utóbb orvosi költségekben is jelentkező következményei vannak.

Az Alzheimer gyakorisága egyébként a 65 évnél fiatalabbak között egy százalék alatt van, a 65 fölötti korosztályokban egyre magasabb. A nyolcvan évnél idősebbek között már 15 százalék. A betegek hatvan százaléka nő, de ez elsősorban abból adódik, hogy a nők várható életkora mindenütt magasabb a férfiakénál.