Hat év alatt tíz százalékkal csökkent az államadósság, büszkélkedett Lázár János miniszter a legutóbbi kormányinfón, de a biztonság kedvéért azért gyorsan elmondta azt is: minderről Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter beszélt a kormányülésen. A Miniszterelnökség vezetőjének óvatossága pedig fölöttébb érthető is: a leírt teljesítmény szép ugyanis, ez a gond vele: erős hitelességi kihívásokkal küzd... nem igaz, na! Nézzük, miért.

A magyar állam bruttó tartozása 2009. decembere és 2015 .decembere között 20 422 milliárd forintról 25 394 milliárdra nőtt, ami testvérek közt is a 20 százalékot meghaladó többlet. Ha ezt az adósságot a hazai össztermékhez viszonyítjuk, mert feltehetőleg erről, vagyis az úgynevezett maastrichti eladósodási mutatóról emlékezett meg Lázár János – rosszul –, akkor ez a mutató 2009. december végén 78 százalékon állt, a tavalyi év végén pedig az előzetes adatok alapján 75,5, a későbbi korrekció után 75,3 százalékon. (Forrás gyanánt említsük az EU statisztikai hivatalát, az Eurostatot, amely bárki számára elérhető.) Ez pedig mindössze 3,5 százalékos csökkenés, százalékpontban pedig – feltételezve, hogy Lázár János erre gondolt – csekély 2,7!!! Szóval nem, nem az, amennyit Lázár állított.

Fülöp Máté

Azt mondják, amit a miniszterelnök is

A felettébb jól felkészült Lázár János óvatosságát ismerve, aligha véletlen, hogy minisztertársára hivatkozott, és nem a saját nevében beszélt. Ráadásul Varga Mihály nem először mond kicsit (vagy nem kicsit) mást, mint a valóság. (Pedig ő is kellőképpen felkészült, és aligha feltételezhető, hogy elvész az adatok dzsungelében.) Idén márciusban például azt fejtegette a Századvég konferenciáján, hogy az Orbán-kormány „az államadósságot a GDP 84 százalékáról 75 százalékra vitte le”. A jelenetet az tette különösen kínossá, hogy Varga háta mögött, a kivetítőn ott szerepeltek az igazi, hiteles adatok: 2009-ben a GDP 78 százaléka, 2010-ben a 80,6 százaléka, 2011-ben a 80,8 százaléka volt az államadósság, és így tovább. A magyarázat kézenfekvő: a fő szólamot a magyar miniszterelnök viszi, aki következetesen 84 és 75 százalékot emleget, és a jelek szerint senkinek nincs bátorsága vele szemben mást (na adj' isten: igazat) mondani.

Korántsem mellesleg, 2016. első negyedévének a végén az államadósság már megint 76,9 százalék volt, ékes bizonyítékaként annak, hogy a mérési pontokban (mindig az év utolsó napján) a kormány nem riad vissza némi trükközéstől sem. Ennek széles tárháza van, a baráti cégekből egy-két napra visszakunyerált államkötvényektől a kincstári egységes számla átmeneti lemerítéséig; ezek 2-3 százalékpontnyi kozmetikázásra kiválóan alkalmasak. Az Eurostat mindazonáltal az év végi adatokat rögzíti.

hvg

Szépítette Lázár az államháztartás deficitjére vonatkozó adatokat is, azt állítva, hogy a kormány hatodik éve tartani tudja a 3 százalék alatti hiányt. Egy a gond: 2011-ben a hiány 5,5 százalék volt, ami első pillantásra is több mint 3 százalék, és csak az ezt követő években szállt a deficit az utóbbi alá.

Csöpp mentség

Ezeknek a számmisztikai műveleteknek és az államadóssággal való szemfényvesztésnek az ad mégis némi alapot, hogy az elmúlt években az Eurostat többször változtatott a módszertanon, és ebből két korrekció a magyar számsorokra is hatással volt. Előbb a hazai össztermék elszámolását egészítette ki korábban nem számszerűsített tételekkel, ezzel Magyarország 2013-as GDP-je egyik napról a másikra, 2014. szeptember 30-ára virradóra 29 077 milliárdról 29 846 milliárd forintra nőtt, és a korrekciót több évre visszamenőleg elszámolták. Ez a GDP-arányos adósságadatokat lejjebb vitte. Tavaly pedig megváltozott a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításának könyvelése – szintén visszamenőleg. A kormányzati hazudozás tehát alapvetően abból áll, hogy a régi és az új adatokat tetszőlegesen kavarják, a számokat kizárólag propagandára használják.

Hogy állunk azzal a csőddel?

A múlt meghamisításában viszont következetesek a kormány tagjai. Lázár János megint elismételte, hogy 2010-ben gazdasági csődöt örököltek, és még az is kérdéses volt, tudnak-e nyugdíjat fizetni. Hát nem! Ha eltekintünk attól, amit a Bajnai-kormány állít magáról, és nem az átadás-átvételi jegyzőkönyvre, hanem csupán a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium adataira hagyatkozunk, akkor kiderül, hogy a 2010. július elején készült felmérés szerint egyáltalán nem volt fenyegető a helyzet. „Jelenlegi számításaink szerint, intézkedések nélkül az államháztartás – helyi önkormányzatok nélküli – 2010. évi pénzforgalmi hiánya 1144,7 milliárd forintot érne el, ez a GDP 4,3 százalékát jelenti” – összegzi egy kormányzati dokumentum (Tárgyalási anyag az IMF–EU-tárgyalásokhoz, 2010. július 6-19.), amelyet azóta eltüntettek a kormányzati honlapról.

A 2010-es költségvetés eredeti deficit-előirányzata 870 milliárd forint volt, a nemzetgazdasági tárca által 2010 júliusában várt hiány, az 1144,7 milliárd ennél nagyjából a GDP 1 százalékával több, a különbség nem lényegtelen, ám nem is vészes. A helyzetet, Lázár állításával szemben, nem az örökség tette kritikussá, hanem az, hogy Kósa Lajos és Szijjártó Péter 2010. júniusi nevezetes nyilatkozata Magyarország állítólagos csőd közeli helyzetéről brutális forintgyengülést okozott, az Orbán-kormány a GDP 0,3 százalékára tehető különbség miatt összeveszett az IMF-fel és az Európai Bizottsággal, és az őszi önkormányzati választások előtt végrehajtott adócsökkentésekkel lazított a költségvetésen. Ezzel rossz startot vett, és újabb bizalomromboló döntéseivel kiérdemelte a 2011. őszi-2012. tavaszi leminősítéseket, az állampapírok bóvliba vágását.

S bár akkor valamennyi kormánypárti képviselő azt szajkózta, hogy a leminősítések után felminősítések jönnek, erre több mint négy évet kellett várni. A kudarcot persze az elődök nyakába varrták, és utólag egyvégtében azt ismételgetik, ha nem lépnek közbe, 2010-ben 7 százalék lett volna a hiány. Holott ezt saját elemzésük is cáfolja. Ám a jelek szerint minél többször mondják, annál inkább meg vannak győződve saját igazukról.

Ennél pedig már csak az nagyobb gond, ha nemcsak elhiszik azt, amit állítanak, hanem arra is építik a gazdaságpolitikát. Ilyesmi történt most is, amikor csak az első negyedévi adatok láttán esett le a tantusz, hogy az uniós támogatások folyósításában beállt szünet miatt visszaesett a gazdasági növekedés üteme.