Ősszel elhúzták a hitelminősítők a mézesmadzagot Orbánék orra előtt, de akkor még hagyták az országot a bóvli kategóriában. Ma a Moody's újra dönt, a kormányoldalon már nagyon készülnek arra, hogy lesz valaki, aki végre megveregeti a vállukat.
Belföldön kínos ügyek veszik körbe a kormányt, illetve a hatalmon levő pártokat – persze ők maguk okozták ezeket a sokakat felháborító húzásokkal –, a menekültkvótás népszavazás bedobásával pedig külföldön is újra szerzett ellenségeket magának az Orbán-kormány. Talán soha jobbkor nem jönne egy dicséret, mint most. Nem máshonnan jöhet ma a felmentő sereg, mint az elmúlt években annyiszor szapult hitelminősítők irányából.
A három legnagyobb hitelminősítő egyike, a Moody’s ma dönt arról, hogy – bő négy év után – kiveszi-e a bóvli kategóriából az országot. Van esély erre, mert novemberben a Moody’s a felminősítést előre vetítő pozitív kilátással látta el az adósbesorolásunkat. Mégis ennek van kisebb esélye – egyszerűen technikai okból, ugyanis a kilátás javítását nem szokta követni a következő felülvizsgálatkor azonnal a hitelminősítés emelése is. A Morgan Stanley bank elemzői a minap is 20 százalék esélyt adtak a mostani felminősítésre (szerintük is túl gyors lenne a két fényezés így egymás után nem sokkal), inkább arra van nagyobb sansz szerintük, hogy a Moody’snál a következő fordulóban, júliusban jön el a nagy lépés.
Pedig már most is több paraméter a felminősítés mellett szólhat:
- Csökkent az államadósság, legalábbis Varga Mihály február eleji bejelentése szerint a ráta a GDP 75,8 százalékára esett tavaly, amely jócskán elmarad a 2011-ben regisztrált 81 százalékos csúcstól. Igaz, a Moody’s vonatkozó jóslata azért nem vált valóra, a hitelminősítő ugyanis a novemberi elemzésében még arra számított, hogy az államadósság mértéke 74,3 százalékra is eshet 2015-ben.
- Bővült a magyar gazdaság, az EU átlagánál gyorsabban. A GDP tavaly éves átlagban 2,9 százalékkal nőtt, míg az utolsó negyedévben a növekedés a várakozásokat is meghaladva 3,2 százalékos volt. A kormány idén és jövőre is 3 százalék körüli dinamikába reménykedik, az elemzői jóslatok is ilyen teljesítményt valószínűsítenek.
- Csökkent a devizában fennálló adósság a teljes államadósságon belül, amely csökkentheti az árfolyamváltozások kockázatát. A devizaadósság aránya a tavalyi év végére 31 százalékra csökkent a 2011-es 50 százalékról, és az is nagy fordulat, hogy hét év után újra belföldi kézbe került az államadósság többsége.
- Kivezették a lakossági devizahiteleket, amellyel csökkent a háztartások árfolyamváltozásoknak való kitettsége, amelyről a Moody’s novemberben azt írta, segítheti a fogyasztás növekedését, és ráadásul maguknak a bankoknak is hasznos volt.
- Már nyáron elfogadták az idei költségvetést, amelyet a Moody’s korábban úgy értékelt, hogy ezzel a kormány növelte a kiszámíthatóságot az adópolitikát és a költségvetési kiadásokat tekintve.
A felminősítés melletti érveket gyengítik:
A Moody’s novemberben azt is közölte, hogy negatívan befolyásolhatja a magyar minősítést, ha gyengül a kormány elkötelezettsége a költségvetési hiány a GDP 3 százaléka alatt tartásában, illetve olyan intézkedéseket hoz, amelyek negatívan befolyásolhatják a növekedési kilátásokat, ezzel veszélyeztetve az adósságráta csökkenő pályán maradását.
- A közpénzek körüli titkolózás továbbra sem áll távol a kormányerőktől. A héten két ilyen projektet is fel tudnak mutatni. Végigtolták a kormánypártok a parlamenten azt a törvényt, amelynek lényege, hogy közpénzeket a nyilvánosság kizárásával lehet ide-oda pakolgatni a jegybanki alapítványoknál, illetve azok által létrehozott cégeknél, meg a Magyar Postánál. A közpénz elveszíti közpénz jellegét, ha alapítványba kerül – valahogy így okfejtett Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezető.
- Aztán a parlament előtt van egy törvényjavaslat, melynek értelmében voltaképpen a parlament jóváhagyása, a Költségvetési Tanács áldása sem kell, a nyilvános vitát is meg lehet spórolni százmilliók, milliárdok ide-oda pakolásakor. Sőt, gondoskodni sem kell arról, hogy legyen pénz arra, amit a kormány végre akar hajtani vagy hajtatni, elég később valahonnan előteremteni a pénzt. Ez pedig a rendeleti kormányzástól nincs is messze.
- A kormány a multinacionális hiperláncok szekálásától nehezen tágít. Bár a napokban kötelezettségszegési eljárás is indult egy olyan törvény miatt, amely kiűzné Magyarországról a két éven át veszteséges hipereket, fel-felbukkan, hogy valahogyan újabb terhet kellene akasztani a nyakukba. A hírek szerint a kormányoldalon nagy figyelemmel kísérik az új lengyel kabinet elképzelését, és ha azt nem kaszálja el Brüsszel, nem kizárt, hogy különadóval sújthatják a nagyobb forgalmú áruházláncokat.
Ha most nem jön a piros pont – amire már ősz óta nagyon várnak a Fidesz és a KDNP háza táján –, úgy május közepén alighanem már meglesz a hőn áhított dicsőség. Egy másik nagy hitelminősítő, a Fitch Ratings május 20-án áll elő a farbával, és ez a hitelminősítő már jó ideje kecsegtet a befektetői kategóriába visszatétellel. Ha így lesz, az inkább politikai hasznot hajt a kormánynak, a gazdasági előnyök marginálisak lehetnek. Az állampapírhozamok már most is alacsonyak. Ha már két hitelminősítőnél kikerülnénk a bóvliból, visszatérhetnének a magyar adósságpiacra azok az intézményi befektetők is, amelyeknek a szabályzata csak befektetési ajánlású szuverén papírok vásárlását engedélyezi.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.