Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A dízelbotrány nemcsak a nagy múltú konszern, de az egész német autóipar, sőt a "Made in Germany" kultusz végét is jelentheti. Minden a környezetvédelmi botrány gazdasági, politikai és kulturális dimenzióiról.
A világ legnagyobb autógyárának, a Volkswagennek két hete, egy egyesült államokbeli vizsgálat eredményeinek napvilágra kerülése nyomán kirobbant csalási botránya megrázta nemcsak a világ autóiparát, de a világ egyik legnagyobb gazdasága, a német is megérzi ennek a hatását. A felfordulás hosszú távú következményei pedig odáig is érnek, hogy egyre többen és többet beszélnek a dízelkorszak leáldozásáról, sőt akár a benzinmotoros autók hanyatlásáról és az elektromos autók térnyeréséről. Más sem uralja a világsajtót két hete, mint a VW-ügy, és a sajátjaik, a német újságok is keményen nekimennek a cégnek, a német gazdaságpolitikának és a német mítosznak.
Azzal, hogy a Volkswagen beismerte, szisztematikusan manipulálta dízelmotorjainak károsanyag-kibocsátási adatait, nemcsak a világ vezető autógyártója került válságba, hanem az egész "Németország Rt." jó hírneve is kárt szenvedett – írja a konzervatív-liberális Achse des Guten blog szerzője, kiemelve, hogy a csaláshoz a cég kitűnő mérnöki tudását, technológiai előnyét használta fel rosszhiszeműen. Ráadásul semmi meglepő nem történt, az iparág ismerői és a felügyeleti szervek állítólag régóta várták ezt a botrányt.
Oliver Marc Hartwich szerint a "felmérhetetlen nagyságrendű" PR-katasztrófa mellett eltörpülnek a korábbi ismert ökobotrányok, mint a Deepwater Horizon vagy az Exxon Valdez esetei, ráadásul megdőlt a "tiszta" német üzletmenetbe vetett hit. Nem kizárt, hogy más autógyárakról is kiderülnek hasonló etikátlanságok és csalások, szerinte nem véletlenül nem szólal meg érdemben a konkurencia.
Körkörös fedezés
Az önhittség egy Németországban feltalált erény, ennek köszönhető, hogy a németek állandóan kioktatnak más nemzeteket a helyes fiskális, energia- és menekültpolitikáról. A valóság azonban ezt az önképet nem igazolja vissza, állítja az Achse szerzője, emlékeztetve arra, hogy Németország csak a 90-es évek végén szánta el magát arra, hogy a más országokban már ismert antikorrupciós törvényeket bevezesse. Ezzel együtt még jóval ezután is több nagy konszernről derült ki korrupció, így a Siemensről és magáról a Volkswagenről is, amelynek menedzsmentje a cég üzemi tanácsait kente meg készpénzzel, luxusutakkal és prostituáltakkal.
A cég néhány ember hibájának igyekszik feltüntetni a történteket, holott a konszern évek óta tartó korrupciójában rendszer volt – állítja a Die Welt online kiadásában Reinhard Sprenger. A liberális lap kommentátora szerint a cég CEO-ja, a lemondott Martin Winterkorn által képviselt "feudalizmus" uralmi struktúrája bukott meg (amit a VW-ben lévő nagy arányú állami tulajdon is segített), bár a voltaképpeni botránynak szintén azt tartja, hogy ezek a műszaki praktikák sokak előtt ismertek voltak.
"Mindenki tudta, hogy mindenki tudja, és senki nem csinált semmit", a korábbi esetekhez hasonlóan ismét az amerikaiak derítettek fényt a csalásra, miközben a környezetvédelmi hatóság hallgatott. Nem kizárt, hogy a (VW-ban résztulajdonos) állam, a konszern és a szakszervezetek kölcsönösen fedezték egymást, nem a környezetet, hanem csak saját hatalmukat féltve:
Nem egyéni belátást és megbánást kell követelni, hanem valami sokkal könnyebbet: az intézményes keret jó dizájnját. Azt, amit a régi német gazdaságelmélet »rendpolitikának« hívott. Az államnak semmi keresnivalója egy gazdasági konszernben. Újra világos választóvonalat kell húznia, fel kell oldania a katasztrofális összefonódások rendszerét.
Zöld osztályharc
Ugyancsak a Die Weltben Ulf Poschardt, a Welt-csoport főszerkesztő-helyettese a Zöldeken veri el a port, mondván, a VW-botrány jól jön az autókat és magát a fogyasztást lenéző ökopártnak. A "klímavallásban" hívő Zöldek a szerző szerint csak ürügynek használják a csalást arra, hogy ismét felvessék a rendszerkérdést, kizárólag szennyező tényezőt, CO2-kibocsátót látnak az autóban, aminek a mélyén "kulturális és szociális neheztelés" van, némi osztályharcos beütéssel.
Poschardt szerint olyan helyzetekben, amikor a német népgazdaságnak szolidaritásra lenne szüksége jakobinizmus helyett, a Zöldek csupán urbánus választói rétegüket szolgálják ki, akik saját puritán, környezetbarát életmódjukat a legszívesebben mindenkire kiterjesztenék. Ez a réteg pedig szereti a tiltásokat, mert "azt tiltja, amit amúgy sem szeretnek". Miközben nem értik meg, hogy a Ferrarik, Lamborghinik és Porschék környezetbarátabbnak bizonyulnak jó néhány hibrid vagy elektromos autónál, ha a gyártáshoz szükséges elemeket és a szénerőművekből származó elektromos áramot is beleszámítjuk.
Ugyancsak a német "ökolélekről" ír a VW-botrány kapcsán a Cicero című német értelmiségi folyóirat publicistája. Alexander Grau szégyenként értékeli az ügyet annak a népnek a szempontjából, amely meg van győződve önnön jóságáról, hiszen szorgosan reciklál, fenntartható energiát használ, egészségesen táplálkozik, pacifista, szociális és multikulturális.
Külön csapás a német néplélekre, hogy nem valamelyik ökoszervezet, mint a Greenpeace derítette ki a botrányt, hanem (ismét) az amerikai környezetvédelmi hatóság, az EPA, akárcsak korábban, a Deutsche Bank és a Siemens esetében. Pont az amerikaiak tehát, akikről "mindenki tudja", hogy globális környezetszennyezők, és "génekkel traktálják" az élelmiszereinket.
Kriminális energia
A gazdasági, szakszervezeti és politikai összefonódások által lehetővé tett botrány nem csupán gazdasági, hanem csapást jelent a német öntudat egyik legfontosabb elemére, a tiszta energia ügyében tanúsított kompetenciájára.
"Mások tabletekkel és okostelefonokkal forradalmasítják a kommunikációs technológiát, szoftverekkel uralják az adatáramlást – mi németek azonban környezetbarát autókkal és szélenergiával és hőszigeteléssel mentjük meg a világot" – így írja le sokak "naiv vízióját" a Cicero szerzője, aki szerint most legalább esély nyílik arra, hogy a németek leszálljanak a magas lóról, és ne morális fensőbbségességgel nézzenek a világ többi részére.
A dízelbotrány nem annyira a tőzsdék, mint a digitális világ jövője szempontjából lényeges kérdés – így veti fel legalábbis a problémát Sascha Lobo internetguru, a Spiegel Online rendszeres szerzője, aki már évekkel ezelőtt javasolta, hogy mivel az autózás jövőjét a digitális hálózatok jelentik, ezért a Volkswagen változzon szoftverkonszernné. Bizonyos szempontból már ma is az, csak másképpen, "kriminális energiával", de attól még tény marad, hogy új korszak kezdődött, amelyhez "digitális bizalom" lenne szükséges.
Lobo szerint a VW bebizonyította, hogy képes a Szilícium-völgyben is használt "Machine Learninghez" hasonló adaptív technológia használatára, olyan okos alkalmazás programozására, amely alkalmazkodik bizonyos helyzetekhez (esetünkben teszthelyzet érzékelésére). Ezt az EU bármely versenyén díjazták volna, ha nem a csalást és a törvények megkerülését szolgálta volna.
A botrány lényege a szerző szerint az, hogy a szoftverek olyan iszonyatosan bonyolultak és alkalmazkodóképesek, hogy már csak a létrehozójuk tudja (jó esetben) megmondani, milyen teljesítményre képesek. A VW azonban eljátszotta a "digitális bizalmat", és nem butaságból, hanem kapzsiságból – írja a Spiegel Online szerzője.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
