Egy egész ágazat állami hatóságai, és maga Budai Gyulai is két marokkal szórta átkait a Négy Mancs állatvédő alapítványra, ám csütörtökön újabb pert nyert a szervezet. A tolltépés és a libatömés betámadásának és állami védelmének története kicsiben bemutatja a magyar politikai gyakorlatot is.
Ismét pert nyert a Négy Mancs állatvédő szervezet a hazai baromfiipar kifogásolható módszereivel kapcsolatban. Immáron a negyedik ítélet mondja ki, hogy az állatvédők törvényesen kampányoltak a libák kényszeretetése és a tolltépés ellen.
Tavaly a Fővárosi Bíróság utasította el a Hungerit Zrt. kártérítési keresetét az osztrák hátterű, de magyarországi irodával is rendelkező Négy Manccsal szemben, most pedig a Debreceni Törvényszék másodfokon, jogerősen is visszautasította a Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt. által két másik magyar baromfitenyésztő és a Négy Mancs ellen indított keresetét. Ez immáron a negyedik eljárás, amely kimondja, hogy a szervezet kampánya az élő állatokon folytatott tolltépés és a kényszertömés ellen törvényes és tisztességes volt.
A Debreceni Törvényszék szerint "az állatvédők nem fenyegették meg a termelőket, nem gyakoroltak rájuk törvénytelen módon nyomást; a kényszertöméssel és a tollak élve tépésével a cégeknek a piac természetes változása és a vásárlók ilyen igényei miatt kellett felhagyniuk".
Piaci rés vagy állatkínzás
A Négy Mancs nevét akkor ismerte meg Magyarország, amikor 2008-ban kampányba kezdett a kényszertömés betiltásáért, amelynek hatására a Rewe csoport (Lidl, Metro) egységes bojkottot hirdetett a kifogásolt technikákat használó magyar termelők összes terméke ellen. Egyes termelők ennek hatására felhagytak az állatkínzó gyakorlattal (és megszakították üzleti kapcsolatukat a gyakorlatot tovább folytatókkal), mások kitartottak mellette. Végül a Hungerit Zrt. 2008-ban megszüntette a hízott baromfi vágását, és elbocsátott 200 alkalmazottat – amit a bojkottal indokoltak. Ezután elszabadultak az indulatok.
Ahogy annak idején a Magyar Narancs is utánament, az európai baromfimáj-piac második legnagyobb szereplője volt a Hungerit Zrt., és a cég 2008-as 25 milliárdos éves bevételén 2-3 milliárdos lyukat ütött a Négy Mancs akciójának következményeként életbe lépő bojkott. A Négy Mancsot azzal vádolták, hogy német gazdasági érdekeket képvisel, a Hungerit pedig azt állította, betartja az összes érvényben lévő, a gazdasági állatok védelméről szóló EU-s ajánlást. Ugyanakkor a kényszertömés és élve tolltépés ellen már 1997-ben zajlott parlamenti vita, lényegében visszhang nélkül. Az uniós csatlakozás még messze volt, semmi sem történt, maradt a meglévő gyakorlat.
Mindeközben Németország az alkotmányába emelte az állati jogokat, Ausztriában pedig a fogyasztók tudatossága emelkedett olyan szintre, hogy lassan leállították a libatömést. Mi úgy gondoltuk, keletkezett egy piaci rés, amibe benyomulhatunk, és fel sem merült, hogy a gyakorlatunk előbb-utóbb kiveri valakinél a biztosítékot. A franciák védetté tették a saját hízottmáj-iparukat, mi ellenben csak 2013-ban jutottunk el oda, hogy hungarikummá tegyük a hízott magyar libamájból készült termékeket (de míg a franciák leginkább belföldre termeltek, így kevésbé voltak kiszolgáltatva például külföldi eredetű állatvédőknek, a magyar libamáj 80%-a exportra ment).
Aztán kiderült, hogy a kirúgások híre lényegében a kommunikációs háború része volt. 2009-ben újraindult a libatömés Szentesen, 2008. szeptember 1-jétől az év végéig elbocsátott 200 emberből januárban rögtön vissza is vettek 180-at. A cég exportjának zöme Franciaországba irányult. Az érintett termékek csomagolásán már szerepelt az információ, hogy kényszeretetéses módszerrel készült.
Májproblémák
A hízott libamáj egy mesterségesen elzsírosított máj: a liba levágásáig naponta többször is 800 gramm kukoricadarát kap egy csövön keresztül a gyomrába, amitől meghízik a mája. A világ töméssel hízott libamájának 80 százalékát Magyarországon állították elő. Lényegében mindenki kiállt a magyar tömés mellett: a Baromfi Terméktanács és az Állatvédelmi Tanácsadó Testület szerint "a megfelelő technológiával, kíméletesen végrehajtott tömés nem jelent a vízibaromfik számára több kockázatot, mint más állattartási technológiák" (Arról nem beszéltek, hogy fáj-e az állatnak vagy sem).
Sebtiben ötpárti konszenzus is kerekedett – ahogy egy 2008-as cikk fogalmaz: "Egymással versengve próbálják megóvni a magyar libamáj renoméját az országgyűlési képviselők". A fideszes Vincze László határozati javaslatot nyújtott be a hungarikummá nyilvánítás érdekében, érvelése elég érdekes volt: "ami pedig az állatkínzást illeti: a franciák el tudták érni, hogy az élő csiga leforrázása nem állatkínzás, a spanyolok meg azt, hogy a bikaviadalt is nemzeti kincsként tartsa számon az unió, akkor nekünk is meg kell nyernünk ezt a vitát". Tehát nem az számít, hogy állatkínzás-e vagy sem a libatömés, hanem hogy ne legyen kettős mérce uniós szinten.
A háború pedig folytatódott: a Baromfi Terméktanács nem fogta vissza magát, amikor 2011-ben a Négy Mancs a magyar tojás kapcsán kezdett vizsgálódni. "A Négy Mancs Alapítvány valós szakmai állatjóléti-állatvédelmi tevékenység helyett Magyarországon lejárató-lobbista kampányt folytat, ezért a szervezet létjogosultsága is megkérdőjelezhető", fogalmazott a tanács, amely törvényességi felügyeleti kérelmet nyújtott be a Budapesti Főügyészségre.
2012-ben a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárás alá vonta a Négy Mancsot, amelyről Budai Gyula egykori elszámoltató azt mondta, az eddigi vizsgálati eredmények egyértelműen alátámasztják, hogy az alapítvány magyarországi tevékenysége "német-osztrák gazdasági lobbi-érdekeket szolgál", ahogy az fn24 megírta. Ezzel szemben, ahogy a Négy Mancs csütörtöki közleménye fogalmaz "A Gazdasági Versenyhivatal 2012-ben fél éven át vizsgálta a Négy Mancs tevékenységét, és ők erősítették meg elsőnek: az állatvédők az állatok érdekében cselekedtek, nem volt nyoma a piac manipulálásának és nem szolgáltak semmilyen üzleti érdeket".
Budai Gyula is szabadon engedte verbális vérebeit
A sosem a visszafogottságáról híres Budai Gyula is többször kijelentette, hogy a kormány minden törvényes eszközzel fel kíván lépni a szervezettel szemben.
A Négy Mancsot azonban nem lehetett leállítani, 2013-ban újabb kampányt indított a tolltépési gyakorlat ellen – szokásos módszereikkel rejtett kamerás felvételeket készítettek, követték a megfigyelt cégek áruinak, állatainak útvonalát. A célpontban - a cég állítása szerint - most is a Hungerit volt, a Vidékfejlesztési Minisztérium pedig nagy elánnal indult ellentámadásba: manipulációt emlegettek, mondván, "a külföldi közvéleményt kívánják elriasztani, és Magyarország-ellenes hangulatot gerjesztenek". A kampánynak köszönhetően 10 milliárdos veszteség érte a magyar mezőgazdaságot, állította a szaktárca. Most úgy tűnik, mégis a Négy Mancs áll nyerésre. Cikkünk megjelenése után a Négy Mancs a következő reakciót juttatta el hozzánk: "A Hungerit állításával szemben nem követtük teherautóikat, nem készítettünk rejtett kamerás felvételeket munkájukról 2013 nyarán. Bár továbbra is ellenezzük a libák és a kacsák eleven tépését és a kényszertömését, az utóbbi években hasonló tevékenységünk sem volt a Hungerittel kapcsolatban. Nem tudjuk milyen történéseket kötnek össze a Négy Mancssal."
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.