A Fidesz eddigi kormányzati munkamódszere a gyors jogalkotás, a kormánypárti frakció által dominált törvényhozói munka, valamint a belső szakmai viták és a társadalmi egyeztetetés mellőzése voltak a főbb jellemzői az elmúlt években folytatott tevékenységének. Most mintha stílust, és munkamódszert szeretne váltani a kormány. A tervek szerint belső kormánykonferenciát tartanak, ahol a kormányzati szervek mellett, az Államreform Bizottság, az Állami Számvevőszék is képviseltetné magát. Ezen többek között egy, az OECD Magyarországgal kapcsolatos részletes elemzése alapján az egészségügy, az oktatás és a bürokrácia kérdésével foglalkoznak majd. Ez a mechanizmus elméletileg egy megfontoltabb, transzparens szakpolitikai munkát tenne lehetővé, amelybe a társadalmi egyeztetés is meghatározó szerepet kaphatna.

Ennek ellenére a kormányt nem a konszolidáció motiválhatja, sokkal inkább az a törekvés, hogy cselekedni kell, mert a jelenlegi politika láthatólag nem elég dinamikus. A kormány tehát új politikai korszakot akar mutatni, de ehhez új politikai termék és akciók kellenek. A Fidesz ezt keresi érezhetően hónapok óta, de mintha továbbra is csak az útkeresés fázisában lennének – írja elemzésében a Policy Agenda.

Kapkodás van

Az elemzés alapján a kormány megint kapkod: az OECD jelentés jelentős része 2012-es adatokon alapul, magyarán olyan időszak tényeire építene a kormány, amikor még folyamatosak voltak az átalakítások. A 2010–2014 közötti időszak változtatásainak az eredményét még nem lehet olyan objektíven értékelni az olyan nagy rendszerek kapcsán, mint az egészségügy vagy az oktatás.

Közben a jövő évi költségvetéssel június közepéig a kormány elvileg meghatározza az ország 2016 végéig lehetséges pénzügyi mozgásterét. A költségvetés szokásoshoz képest fél évvel korábban megvalósított elfogadtatása sokkal inkább azt mutatja, hogy a kabinet jövőre már nem tervezett újabb változtatásokat végigvinni. A mostani bejelentés azonban azt mutatja, hogy mégiscsak hozzányúlna a nagy ellátórendszerekhez. Az irány azonban kétséges, a „termék” láthatólag nincsen kész.

Miért az egészségügyhöz és az oktatáshoz nyúlnak?

Általában az egészségügy és az oktatás az a két terület, amelynek megváltoztatása először felmerül. Ez a változtatási igény a politikai szlogenek szintjén hatékonyabb szolgáltatást, a forrásoknak takarékosabb felhasználását jelenti. Ennek ellenére inkább az a jellemző, hogy ha forráskivonást akar a kabinet végrehajtani, akkor könnyen nyúl ezekhez a területekhez, és az elmúlt években ezt folyamatosan meg is tette.

A 2016-os költségvetésben tervezettek szerint a 2008-as válsághoz képest a GDP-hez viszonyítva 1,4 százalékponttal csökken az oktatásra, 0,8 százalékponttal az egészségügyre fordított kiadások aránya. A költségvetés kiadásainak egészéhez viszonyítva is jelentős mértékben szűkül a két területre jutó pénzek aránya.

Az Eurostat által közöl adatok szerint 2008 és 2013 között a környező országokkal (Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia) összehasonlítva csak nálunk és Romániában csökkentek az oktatásra fordított kiadások nominális értékben. Az egészségügy területén kissé jobban állunk, mivel a nyolc ország közül ötödik helyen vagyunk, mert nominálisan legalább emelkedtek a kiadások.

Szakmai értelemben tehát indokolt hozzányúlni mindkét rendszerhez, különösképpen azért, mert lemaradásunk a versenytársainkhoz viszonyítva ezeken a területeken könnyen a teljes versenyképességünkre is fokozottan negatív hatással lesz.

Politikai értelemben jóval  nehezebb a kérdés. Amennyiben ugyanennyi pénzből akarják megoldani a két terület finanszírozását, mint most, akkor a hátrányunk növekedni fog. 2013-hoz viszonyítva a 2016-os költségvetésben az egészségügy, az oktatás területén szinte minden dimenzió szerint kisebb arányban állnak rendelkezésre pénzek. Azaz csak a belső átcsoportosításokkal, belső struktúrák mozgatásával lehet a hatékonyságon javítani. Ez pedig azokon a helyeken, ahonnan kapacitásokat visznek át szakmailag erősebb központokba, ott feltétlenül politikai problémát jelent majd. És, ahogy az ajkai időközi választással kapcsolatban láttuk, egy kórház ügy (Tapolca) egy képviselői mandátum sorsát is eldöntheti.

A jolly joker

A kormányok számára a bürokrácia csökkentése mindig a jolly joker. Ezen a területen jól hangzó célokat lehet kijelölni, azokat viszonylag nehezen lehet számon kérni, és elvileg minimális a konfliktus esélye. A bürokrácia csökkentés 2006-tól kezdve szinte folyamatos eleme a magyar kormányzati politikáknak. A hét évvel ezelőtt indult „Üzletre hangolva” programnak az volt a célja, hogy a GDP 4,5-6,7 százalékát kitevő bürokratikus terheket 3,5 százalékra kellene csökkenteni.

Az Orbán-kormány is hasonló vehemenciával állt neki a bürokrácia lefaragásának, mert számításaik szerint a kormányváltáskor már a GDP 10,5 százalékát tették ki az adminisztrációs terhek. Ugyanakkor a most készülő kormányzati akciónak is ez lesz az egyik hangsúlyos pillére az OECD jelentésben megfogalmazottak alapján.

Látványos politikai hozadéka nyilván kevés lesz ezeknek az intézkedéseknek. Sőt, számos ponton a bürokrácia leépítése éppen a Fidesz által eddig preferált „erős, ellenőrző, beavatkozó állam”-felfogás ellenében történhet meg – írja a Policy Agenda.