Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádióbeszédében szóba került a kormány által kedden bejelentett, új paksi atomerőműépítéssel kapcsolatos szerződéskötés is. A miniszterelnök a Kossuth rádió 180 perc című műsorában arról beszélt, hogy "hirtelenkedésről legkevésbé sincs szó", mert a most aláírt megállapodás az év elején kötött, és a parlement által ratifikált orosz-magyar megállapodás három részletre bontott végrehajtásáról szól.

Meg arról, hogy a paksi új atomerőmű építése párhuzamba állítható a napokban Finnország által, ugyancsak az oroszokkal kötött atomerőműépítési szerződéssel.

Orbán Viktor megüzente: nem is mi vagyunk az elsők

MTI - Koszticsák Szilárd

"Azért vagyok bizakodó" - magyarázta Orbán - "mert néhány nappal korábban a finnekkel is aláírtak egy ilyen szerződést [az oroszok], és így nem is mi vagyunk az elsők, akik az Európai Unión belül szerződést kötöttek" egy ugyanolyan technológiájú orosz atomerőmű építésére. Hozzátette az is, hogy ez azért is jó hír, mert így majd a finn átláthatósági szabályokat fogja a magyar kormány követi.

Lex Nuki

A finn párhuzam térképre rajzolása azonban éppen Paks II. esetében félrevezető. Leginkább a mindent tikolni akaró magyar kormányzati szándék miatt. Amiatt, hogy miközben mindezidáig egyetlen háttérszámítás vagy háttértanulmány nem került elő az új magyar atomerőmű építésével kapcsolatban (sőt, Orbánék már a döntéselőkészítő anyagokat is 15 évre titkosítani akarják, és a parlamenti szavazásra váró lex-Paks minden kiskaput bezárna a nyilvánosság előtt), a finn projekt - eddig legalább is - éppen arról szól, hogy az észak-európai ország a transzparenciával fogja ki a szelet az oroszokkal dörgölőzést ellenző Brüsszel vitorlájából.

A párhuzam a paksi és a Hanhikivi-1 projekt között annyiban valóban indokolt, hogy ide is, oda is oroszok dolgoznak majd, és hogy mindkét helyszínre VEER tipusú, 1200 MW-os, nyomottvizes reaktorblokkot építenek majd a rendszerbe. De míg Finnországba egy reaktor kerül, Paksra kettő. Utóbbi esetben az ideális kormányzati elképzelés szerint 2026-ra lesz munkába állítható a rendszer, a finneknél viszont jövőre elkezdődik az építkezés, ami három év múlva akár be is fejeződhet. És bár az igaz, a Hanhikivi-1 2018-as indításához is nagy adag optimizmus szükséges (ahogyan ahhoz is, hogy a reaktorépítés költsége nem haladja majd meg a 6,5 milliárd eurót), de a paksi ködképzéssel ellentétben, a finn kormány csak akkor adott zöld jelzést az építkezéshez, amikor a szükséges engedélyek beszerzése már megtörtént.

Nálunk azt megelőzően. És ez azért lényeges különbség.

Az sem "párhuzamosítható" tétel a két beruházással kapcsolatban, hogy a finn nem afféle "export-import hitelezés" - ahogyan azt a magyar szerződéskötést követeőn a paksiról a hvg.hu-nak nyilatkozó Aszódi sAttila megfogalamzta. A Hanhikivi-1 projekt ugyanis zömmel nem is az orosz hitelezérse támaszkodik. Sokkal inkább arra, hogy a Roszatomot érdekeltté tették a beruházás mielőbbi befejezésében azzal, hogy az oroszok 34 százalék erejéig bevásárolthatták magukat a Fennovoima nevű konzorciumba. [Egészen pontosan: a Roszatom állami konszernvállalata, a Rusatom Overseas szerződött a finn-európai konzorciummal. De az integrátori szerepet vállaló céget éppen azért hozták létre az oroszok, hogy az támogassa az orosz atomenergetikai technológia globális piaci érvényesülését - a szerk.]

Továbbá: a finn kormány csak azzal a feltétellel adta ki a munka megkezdéséhez az engedélyt, hogy garanciákat kapott arra vonatkozóan is, hogy a közös munka során a finn és európai vállaltok a konzorciumban mindvégig legalább 60 százalékos tulajdonrészt  birtokolnak majd. Ez ha úgy tetszik, gazdasági szempontból logikusabb érv, ugyanakkor kevésbé politikai felhanggal fűszerezett érvelés, mint az a magyar kormányzati hozzáállás, mely szerint az orosz hitelből épülő új paksi atommáglyapár egyik legfontosabb ismérve, hogy az "100 százalékban a magyar állam tulajdona lesz".

Csakazértis

A finnek által aláírt három szerződés közül a második aláírása a Fennovoima és a Rusatom közti atomerőmű-építési feltételeket és a kötelezettségeket rögzítette, a harmadik pedig a nukleáris fűtőanyag szállításának kérdését rendezte. Ez lényegében hasonló célokat szolgált, mint amit az oroszok az MVM Paks II. cégének vezetőjével aláírtak. És bár ezzel kapcsolatban azt ugyan lehet akár párhuzamnak is látni, hogy a finn kormány Orbánékhoz hasonlóan hagyja figyelmen kívül az EU-nak azt a kérését, hogy a tagállamok az ukrán válság rendezéséig függesszék fel az energetikai témájú megállapodások véglegesítését Oroszországgal, de azért ez a párhuzam is sántít.

Ahogyan a finn-orosz nukleáris kapcsolatokat a napokban analizáló Kitekintő is megírta: a finnek gazdasági megfontolásokból választották a Roszatomot - a japán Toshiba érdeklődésével szemben. Magyarországon ez az érv az olcsó áram demagógiája volt, miközben a kormány alternatívát sem hagyott felbukkanni az oroszok ellenében. Noha a finn kormánydöntés indoklása első ránézésre van olyan nyakatekert, hogy az akár idehaza is elhangozhatott volna (jelesül, hogy a finn kormány azért döntött az oroszok mellett, mert mivel eddig a finnek mindig időben fizettek, ezt a másik oldal is az időben teljesítéssel "hálálta meg"), a finnek részéről ennek valóban megvan a maga logikus magyarázata is. A neve: Olkiluoto.

Permanens építkezés Olkiluotóban

Wikipédia

A finn atomenergiatermelés egyik fellegvárában, Olkiluotoban két atomreaktor is működik. A szakirodalomba mégis a harmadik reaktor építésének története került be;  a nem túl hízelgő, "Hogyan ne építsünk atomerőművet" témakör állatorvosi lovaként, immár kitörtölhetetlenül. A 2005-ben, kifejezetten kereskedelmi alapon, a leendő erőművi áram fogyasztói által finanszíroztott építési projektnek eredetileg 2009-ben kellett volna befejeződnie. Azonban az erőmű máig nem működik; többször is elúszott már a végsőnek mondott határidő, és többszörösére nőtt az eredetileg tervezett beruházási költség is. A legfrissebb hírek szerint talán 2018-ra tényleg befejezik azt az építkezést.

Finnországban - amely földrajzilag lényegesen közelebb található Moszkvához, és amelynek az orosz energiahordozóktól való függése egy súlycsoportba sorolható Magyarországéval - mindezeken felül az oroszokkal kötött egyezmény szeptemberben a kormánykoalíció szétesését is magával hozta.