hvg.hu: A magyar és a horvát kormány képviselőivel is tárgyalt energiaügyekről. Mennyire lehet úgy együttműködésről beszélni a két ország között, hogy közben Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató ellen büntetőeljárás folyik Horvátországban?

Amos Hochstein: Horvátország és Magyarország stratégiai partnerségre ítéltetett, ez szerintem teljesen világos, hiszen mindkét állam nagyon fontos a másik számára energiabiztonsági szempontból. A két ország gázvezetékrendszerét már összekötötték, most azon dolgozunk zágrábi kollégáinkkal, hogy a gáz mindkét irányba folyhasson, mert így lesz teljes a rendszer működése. A horvát rendszer már integrálódott a szlovénnel, amely képes líbiai, algériai gáz fogadására, így ezen keresztül akár Ukrajnát is képesek vagyunk gázzal ellátni, ami most különösen fontos. De ehhez erősíteni kell a régió országai közötti együttműködést, ami mindannyiunk közös érdeke.

hvg.hu: A nemrég kiszivárgott lengyel hangfelvételek nem azt bizonyítják, hogy milyen mélyek az ellentétek az érintettek között?

A. H.: Ha így gondolnám, higgye el, nem lennék itt. Persze, vannak érdekellentétek és van büntetőeljárás is, de ez utóbbit hagyjuk a bíróságokra. Ha az INA-t jobbá, sikeresebbé tesszük, amely több profitot képes termelni, az a mostani vita mindkét szereplőjének, a Molnak és a horvát kormánynak is jó lesz, és segíthet megoldani a vitás kérdéseket. A magyar-horvát kapcsolatokat egyébként sem szabad a Mol-INA ügyre redukálni, rengeteg olyan közös lehetőség van, amiből mindkét ország profitálhatna. A magyar fél elismerést érdemlően dolgozott együtt a Szlovákiával kiépített interkonnektoron, és a magyarországi gáztározók feltöltése is helyes gondolat.

Amos Hochstein: Az egész régió energiabiztonsága javulhat

Túry Gergely

hvg.hu: Az E.On elnöke mondta egy interjúban, hogy a magas energiaárak miatt félő, hogy egyes kulcsiparágakban, mint például a vegyipar, a nagy cégek a jövőben az Egyesült Államokba fektetnek majd Európa helyett. Ezt ön is így látja?

A. H.: Az európai versenyképességgel megfogalmazott aggodalmakat komolyan kell venni. A gáz ára valóban komolyan csökkent az Egyesült Államokban, de azért pozitív folyamatokat látok Európában is: az energiahatékonyság például erősödik, egyre nagyobb szerepet kap a megújuló energia. A gáz egyébként most Európában is viszonylag olcsó – éppen ezért most kellene minden kormánynak feltöltenie a stratégiai gáztározókat. Igaz, egy valamit biztosan megtanultam ebben a szakmában: soha ne próbáld megjósolni előre az árakat.

hvg.hu: A két héttel ezelőtti európai uniós csúcson is nyilvánvalóvá vált, hogy Európa egyes országai (mint Nagy-Britannia vagy Magyarország) azt szeretnék, ha a készülő uniós energiastratégia az atomenergiára ugyanúgy tekintene, mint a megújuló energiaforrásokra. Ön mit gondol erről?

A. H.: Minden országnak megvan a saját megközelítése az energiabiztonsághoz, egyesek a jövőben is használnak majd nukleáris energiát, mi, az Egyesült Államokban úgy véljük, ez tiszta és biztonságos energiaforrás. Mindenki maga dönt, hogy milyen módon állítja össze az energiamixét, mi nem szólunk bele, ahogy a palagázt-, palaolajat tekintve is úgy gondoljuk, hogy azt szintén biztonságos, környezetbarát módon lehet felhasználni.

hvg.hu: A magyar kormány most kötött évtizedekre kiható szerződést Paks bővítéséről Oroszországgal. Amellett, hogy az oroszoké a beruházás, ők finanszírozzák, még az oroszoktól is szerezzük be a fűtőelemeket és a nukleáris hulladékot is náluk helyezzük el. Mindez enyhén szólva sem oldja a függést, és ki tudja, mennyire biztonságos energiagazdasági vagy akár nemzetbiztonsági vagy uniós szempontból.

A. H.: Mindezt a magyar kormánynak kell letárgyalnia az EU-val. De tény, hogy mi mindig arra ösztönzünk, hogy egy országnak érdemes alternatív beszerzési forrásokat keresni, legyen szó energiaforrásról vagy technológiáról, mert az mindenképpen erősíti az energiabiztonságot. Erről párbeszéd folyik Brüsszel és az egyes tagállamok között, ami helyes, hiszen ez erősíti az EU intézményeit és a tagállamokat is.

''Nincs olyan, hogy energiafüggetlenség''

Túry Gergely

hvg.hu: Orbán Viktor a csúcs után arról beszélt, örül, hogy az EU egyre nyitottabb az ő elképzeléseire, miszerint árszabályozással kell letörni az energiaárakat. Brit részről rögtön tiltakoztak.

A. H.: Nem ismerem a nyilatkozatot pontosan, nem tudom, milyen szövegkörnyezetben hangzott el, nem tudom, mi történt a csúcson. De meg lennék lepve, ha az EU-ban konszenzus lenne az árszabályozásról és a támogatásokról. Az Egyesült Államokban mi úgy gondoljuk, az államnak erős piacszabályozó szerepe kell, hogy legyen, de alapvetően a versenynek kell meghatároznia az energiaárakat. A mesterséges árszabályozás kudarcot szokott vallani előbb-utóbb. Nemcsak egyszerűen rombolja a versenyképességet, de az energiabiztonságot sem szolgálja. Ezt egy sor olyan állam példáján láthatjuk, melyek hosszú ideig mesterségesen alacsonyan tartották az energiaárakat, vagy erősen dotálták a szektort, hogy az energiahatékonyság terén semmit nem fejlődtek, és amikor elfogytak a forrásaik az árak alacsonyan tartására, hirtelen komoly gondokkal szembesültek. A mesterségesen olcsó energia igazságtalan is, hiszen a gazdagok is részesülnek belőle, akiknek nem lenne rá szükségük, miközben ezáltal a szegényektől veszünk el forrásokat. De még egyszer mondom, nem szeretném kommentálni a magyar kormányfő szavait.

hvg.hu: Mit gondol a Déli Áramlatról? A magyar kormány többször deklarálta: nagyon szívesen részt vállalt a Nabucco gázvezeték-programban, de az gyakorlatilag halott, így marad a Déli Áramlat, amit viszont az EU nem néz jó szemmel. Ehhez képest az osztrák ÖMV múlt héten már meg is állapodott a Gazprommal, hogy beszállnak.

A. H.: Be kell valljam, sosem értettem, mi értelme van a Déli Áramlatnak. Minek dollármilliárdokat ölni egy olyan vezetékbe, amivel ugyanazt a gázt hozzuk, ugyanabból az országból, ugyanazoknak a fogyasztóknak, mint ami a jelenlegi vezetékeken keresztül is eljut hozzájuk? Nagyon fontos, hogy a részt vevő államok, ha már beszállnak a megvalósításba, minden uniós előírást betartsanak majd. Jó lenne egy kicsit várni még az egésszel, megvizsgálni, merre is halad a projekt, hogyan járul hozzá végső soron Európa energiabiztonságához.

hvg.hu: Carlos Pascual, energetikai ügyekért felelős amerikai diplomata azt mondta legutóbb Budapesten, az Egyesült Államok lehet éveken belül a világ legnagyobb folyékony gáz exportőre, Európa azonban egyelőre csak korlátozottan képes ilyen gázt felhasználni, hiányoznak az ehhez szükséges LNG-terminálok. Mennyi időbe telik ön szerint, amíg kiépül a megfelelő infrastruktúra?

A. H.: Valóban nagyon dinamikusan bővül az amerikai energiapiac, egyébként éppen azért, mert egy sokszereplős, versenyre épülő, a résztvevőket folyamatos innovációra késztető üzleti környezetben működik. Úgy becsüljük, legkorábban 2015 végétől nagy mennyiségben tudunk majd gázt exportálni, elsőként vélhetően Japánba. De a kormány ebbe nem fog beleszólni, a magánpiaci résztvevők és az érintett országok döntése lesz, hogy hova szállítanak majd gázt. Európában szerencsére már több helyen épülnek LNG terminálok: Lengyelországban, Litvániában, egyről tárgyalnak Észtországban és Finnországban is, Görögország, Bulgária szintén érdeklődik, és Horvátország is, ami önöknek különösen fontos lenne. Amikor ezek elkészülnek, mindenki beléphet a folyékonygáz-piacra – akár szállítóként, akár megrendelőként. De mondom, mi ebbe, mint kormány, nem fogunk beleszólni: nem hívjuk fel az Exxont vagy a Chenier-t, hogy „xy országba gázt kell eladnod”. Ez nem az amerikai kormány dolga.

Túry Gergely

hvg.hu: Pedig Washingtonba delegált európai nagykövetek – köztük a magyar – egy csoportja nemrég nyílt levélben sürgette az amerikai kormányt, hogy „legyen aktívabb” az európai energiaellátási ügyekben.

A. H.: Nagyra értékelem az efféle PR-akciókat, de mi mint kormány a jövőben sem kívánunk gázpiaci szereplővé válni. Az amerikai energiacégek függetlenek, ők döntik el, kivel, hogyan szerződnek. A gáz fogyasztási cikk, aminek a piacon a helye, az árát is a piacnak kell meghatároznia. Az LNG-vel több gáz kerülhet, több forrásból az európai piacra, ez mindenkinek jó lesz. Az európai energiarendszerek diverzifikálása tette lehetővé, hogy egy sor európai ország újratárgyalhassa hosszú távú szerződéseit a Gazprommal. Ha még nyitottabb lesz a piac, akkor még kevésbé függnek majd az orosz cégtől. Ahogy India, Japán már érvényes szerződésekkel rendelkezik amerikai szállítókkal folyékony gázra, úgy bármely európai kormány előtt nyitva áll a lehetőség, hogy ilyen exportengedélyt szerezzen, már persze azok, amelyekkel eddig még nem kötöttünk szabadpiaci megállapodást. Az Egyesült Államok egyébként máris komoly hatást gyakorol a világpiacra, szimplán amiatt, hogy megszűntünk gázimportőrök lenni. Emiatt a világpiacon komoly mennyiségű gázfölösleg keletkezett – ez önmagában hozzájárult ahhoz, hogy egy sor ország újratárgyalhassa a Gazprommal kötött szállítási megállapodásait Európában. Ha az LNG révén immár exportálni is képesek leszünk, az újabb komoly hatással jár majd, és mindegy is. hogy hová adunk el. Ha megvannak az LNG terminálok és elkészülnek a még hiányzó kelet-európai interkonnektorok, a régió is komoly haszonélvezője lehet az amerikai palagáz-forradalomnak. Ez sokkal fontosabb, mint a "csodavezetékek".

hvg.hu: A magyar kormány azt mondja, hogy az energiaellátás nem egyszerűen piaci, hanem stratégiai-nemzetbiztonsági kérdés. Mi itt Európában sokkal jobban függünk külső szereplőktől, mint önök, emiatt nem kezelhetjük egyszerűen piaci kérdésként az energiát.

A. H.: Hadd legyek világos: nem hiszem, hogy van olyan, hogy energiafüggetlenség. Az Egyesült Államok sem független energetikai szempontból, és soha nem is lesz az. Bárhol probléma támad valahol az energiával, azt mindenki megérzi, mi is. Ha netán beütne egy ársokk, az ránk is hatással lenne. Egyetértek, az energia nemzetbiztonsági kérdés. De éppen emiatt a leglogikusabb, ha minél több lábra állunk. Mert megfelelően diverzifikált energiarendszerrel egyetlen országnak sem lehet diktálni, energetikai kérdésekben sem.