A kínai gazdaság az elmúlt két évtizedben töretlenül, évi gyakran több mint 10 százalékos tempóban bővült, köszönhetően az olcsó munkaerőnek, a laza környezetvédelmi szabályoknak, a robogó iparosításnak és urbanizációnak, valamint a szárnyaló exportnak. Ez a növekedési modell azonban a fejlettség egy bizonyos szintjén törvényszerűen kifullad, eredményesen továbbhaladni pedig csakis egy új modell mentén lehet. Ennek az átmenetnek ugyanakkor van egy rettentő nehezen megvalósítható eleme: a korrupció letörése és az állami befolyás csökkentése – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Amíg az ipar, az infrastrukturális beruházások és az olcsó munkaerő hátán szárnyaló export viszi a gazdaságot, addig nem gond, hogy az állami vállalatokat és a fontos politikai pozíciókat átszövi a korrupció, írja a blog. Lassan azonban Kína elér arra a pontra, amikor a munkaerő megdrágul, több infrastrukturális beruházásra már nincs szükség, a versenytársak pedig jóval olcsóbban képesek kiszolgálni a nyugati feldolgozóipari óriáscégeket.

Ekkor kell váltani egy belső fogyasztásra és a szolgáltatóiparra épülő gazdasági modellre, ami bár jóval lassabb, mégis fenntartható növekedést ígér – mutat rá Michael J. Boskin, a Stanford University professzora. Így válhat egy feltörekvő gazdaságból fejlett, pont úgy, mint ahogyan ezt Japán, Szingapúr vagy Hongkong megtették.

Kutatások egyértelműen igazolják, hogy ennek az átmenetnek a legfőbb kerékkötője a korrupció, és az egész gazdaságot átszövő, túlméretezett állami befolyás. Egy fejlett gazdaság ugyanis kizárólag jogbiztonságban létezhet, stabil és kiszámítható gazdasági és szabályozói környezetben, egy olyan központi újraelosztás mellett, ami a gazdaság fehéredését támogatja és lehetővé teszi a vállalatok és magánszemélyek gyarapodását. Az erőforrások elosztásáról a piacnak, és nem az államnak kell gondoskodnia, ha ez nem valósul meg, akkor az adott ország növekedési lehetőségei kifulladnak, és elsüllyed a korrupció és a politikai csaták mocsarában, írja a blog.

A korrupció csökkentése és az állam gazdaságirányító szerepének visszaszorítása azonban nem egyszerű művelet, még akkor sem, hogy ha a teendők már ismertek. Ehhez szükség van az állami tisztviselők fizetésének megemelésére, amnesztia kihirdetésére, a jövőbeli korrupciós ügyekért járó büntetések szigorítására, az állami tisztviselők és alkalmazottak létszámának csökkentésére, részletes beszámolási és elszámolási kötelezettségre a legfontosabb pozíciókban, végezetül pedig egy független korrupciós bizottság felállítására – a függetlenség a tagok rotálásával és magas fizetésekkel biztosítható –, melynek feladata lesz a közszféra ellenőrzése. Ezek a módszerek a fejletté váló ázsiai országokban működtek – Japán, Szingapúr, Hongkong –, a kérdés az, hogy Kínában meglesz-e a folyamat elindításához szükséges politikai akarat. Ha ez így lesz, akkor Kína lehet a történelem első olyan országa, amely már feltörekvő korában világhatalmi pozíciót ér el, majd később a legnagyobb befolyású országgá, immáron egy valódi fejlett gazdasággá lép elő.