Az adósságválság témája egyelőre lekerült az asztalról, azonban a bajba jutott eurózóna-tagok adóssága nem tűnt el. Ezekkel a tartozásokkal előbb utóbb kezdeni kell valamit, ugyanis az adósságráták szépen lassan tovább emelkednek. Pierre Pâris és Charles Wyplosz közgazdászok számba vették a lehetséges megoldásokat.

A hosszú távú megoldás, ami a fenntartható pályán mozgó országok számára kézenfekvő, az adósságok lassú leépítése. Ez úgy lehetséges, ha az adóssággondokkal küzdő ország hosszú évekig költségvetési többlettel működik, vagyis szépen lassan visszafizeti a tartozásokat. Megszorítás, recesszió, lassú és keserves növekedés, ezt hoznák a következő évtizedek ebben az esetben. A baj ezzel a forgatókönyvvel az, hogy jelenleg nem sok ilyen fenntartható pályán mozgó ország van, vagy nem ők jelentik az eurózóna számára a fenyegetést – írja a Pénzügy Szemle.

Egy másik, nem ismeretlen megoldás a nagyszabású privatizáció, ami a GDP több mint tíz százalékára rúgna. Ekkor a bajba jutott állam eladna mindent, ami még megmaradt, repülőteret, földeket, kórházakat, minden állami vagyont, és ebből törlesztené a tartozásait. A részleges államcsőd is kilábalást hozhat, vagyis a tartozások egy bizonyos százalékának leírása. Ez a görög recept, azonban ez nem minden esetben kivitelezhető, mert egy spanyol veszteségleírás például csődbe vinné a teljes európai bankszektort. Ez a forgatókönyv igazából csak „kis” országok esetében működhet. Ennek még radikálisabb formája az adósságelengedés. A stabil eurózóna-tagországok elengednék a tartozás egy részét, ami azonban az ő adósságukat növelné, és sodorná őket nehéz helyzetbe. Ez a verzió politikailag kivitelezhetetlen.

A legelképzelhetőbb adósságmentő terv az lehetne, ha az  EKB megvásárolná a bajban lévő országok államkötvényeinek egy részét, és cserébe kamatmentes hitelt biztosítana, amely hitelt természetesen sosem kellene visszafizetniük. Bár az adósság így sem tűnne el, de átalakulna egy olyan hitellé, amire kamatot nem kellene fizetni, és visszaadni sem kellene. Megközelítőleg 1200 milliárd eurót kellene az EKB-nak megvennie, ami – tekintettel a 2400 milliárd eurós jelenlegi mérlegfőösszegre – nem tűnik lehetetlennek. A közgazdászok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a túl könnyű megoldás minden esetben engedetlenséget szül, vagyis ha egy országot fájdalommentesen megmentenek, akkor könnyen lehet, hogy pár év múlva ugyanúgy felelőtlenül költekezni kezd, mint a válságot megelőzően.