Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, melynek korábban a kormány elvileg sokkal kevesebb szerepet szánt, továbbra is az uniós pénzek becsatornázója marad, ám a pályázati rendszer végrehajtó szervei a minisztériumokhoz kerülnek. Az uniós fejlesztéspolitika szálai Lázár János, a Miniszterelnökség államtitkára kezében futnak össze.
Sajtóértesülések szerint a kormány letett az uniós fejlesztési rendszer gyökeres átszabásáról, ami azt jelenti, hogy az uniós pályázati-kifizető rendszert kezelő Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget (NFÜ) mégsem szántják be. Az NFÜ, amit csak a már futó projektek végigviteléig tartottak volna meg, a hírek szerint ugyanakkor a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) felügyelete alól a Miniszterelnökséghez kerül.
Vagyis annál a Lázár Jánosnál lesz a kassza kulcsa, akit Orbán már kiszemelt az uniós pénzek kiosztásának gyorsítására, valamint a kiemelt projektekről döntő négytagú Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottságnak is tagja volt.
Marad a centralizált struktúra
Az NFÜ megtartásával a kormány úgy fest, a centralizált uniós pénzosztási struktúrát viszi tovább, erős központi vezénylettel (a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium helyett a Miniszterelnökség bizonyíthat). Bár a részletek még nem világosak, az viszont kitűnik, hogy a folyamatos alakítgatás nem tett jót a szervezetnek. A források felhasználásáért felelős személyek a 2010-es átvétel óta elfáradtak és kiábrándultak, éppen azért, mert a rendszer nem működik. Nyilván az sem tett jót, hogy eddig úgy festett, hogy a szervezetet beszántják, csak a folyó ügyeket kell lezárniuk, és hogy az elnök, Petykó Zoltán is távozott, és a posztját nem töltötték be.
A rendszer ilyen irányban történő átszabása ugyanakkor mégsem érkezik váratlanul, mivel már kormányhatározatokban nevesítették azt a három minisztériumot – Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM), Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) –, ahová a fejlesztési programokért felelős irányító hatóságok (IH) többsége átkerül. Elvileg januártól már a minisztériumi struktúrákban működnek majd az IH-k, addig egy 6 hónapos átmeneti időszak veszi kezdetét, melynek során az IH-k integrálódnak a minisztériumokba, de még az NFÜ-n belül is működnek. A minisztériumi IH-k ugyanakkor úgy tűnik, az NFÜ IH-jainak alapjain jönnek létre, vagyis nem a nulláról kezdődik el az építkezés, azonban nem egy az egyben kerülhetnek át a minisztériumokhoz. Azt, hogy fizikailag hol helyezkednek majd el az IH munkatársai, még nem lehet tudni, ez minden bizonnyal még a következő hónapokban dől majd el.
A nagy kérdés az, hogy az IH-k "hova érkeznek" majd meg az egyes minisztériumi struktúrákon belül, közvetlenül a miniszter, esetleg valamelyik államtitkár alá tagozódnak-e be. Ennek azért lehet jelentősége, mivel az IH-k minisztériumokba történő átpakolásával az adott területhez tartozó fejlesztéspolitika és a szakpolitika egy szervezeten belülre kerül. A korábbiakban sokszor az volt a probléma, hogy a fejlesztéspolitikai tervezés megelőzte az ágazati stratégiák kialakítását – a szakpolitikai tervezést –, ebből pedig az NFÜ és az adott minisztérium között konfliktusok támadtak.
A mostani átalakítással ezek a konfliktusok a szervezeten belülre helyeződnek, így ott kell lejátszani a "meccseket". Az új uniós költségvetési időszakban ugyanakkor az EB ex ante, vagyis előzetes feltételeket szabott, ezek egyike pedig az, hogy addig nem indulhat el egy fejlesztési program, míg nincs mögötte összeállított ágazati stratégia. Ez azt jelenti, hogy most már le van fektetve az, hogy a két politikának együtt kell mozognia, így harmonikusabb lehet az együttműködés. Magyarországon a terv az, hogy év végéig elkészülnek ezek a stratégiák, ebben állítólag nem állunk rosszul, bár kisebb csúszás mindig lehet.
Az EB aggódhatott egy picit
Az, hogy miért is telt ennyi időbe, míg egyáltalán döntés született az uniós fejlesztési-kifizetési rendszer átszabásáról, az már egy másik kérdés. A kormány a szokásos lendülettel vágott bele ebbe is, a rendszer átalakításához azonban az Európai Bizottságnak (EB) is van szava. És informálisan bizonyára jelezték is kétségeiket a kormánynak.
Először is, a tavaly belengetett átalakítások kapcsán nem látszott világosan, hogy milyen irányba változna a rendszer, nem volt egyértelmű, hogy milyen struktúra jönne létre. Másodszor, az EB-nek jóval egyszerűbb egy "egycsatornás" partneri viszonyon, az NFÜ-n keresztül intézni az uniós pénzekkel, szabályozással stb. kapcsolódó dolgokat, mint ha ezt legalább 3-4 szervezettel kellett volna intéznie. Harmadsorban pedig az EB arra is figyel, hogy ha már rengeteg pénzt, időt, energiát költöttek arra, hogy egy uniós fejlesztési rendszer kiépüljön egy államban, akkor az valamilyen formában megmaradjon, és a megfelelő kapacitások biztosítottak legyenek – vagyis képesek legyünk arra, hogy fel tudjuk szívni a Brüsszelből érkező pénzeket.
Ráadásul figyelembe kell venni, hogy az EU-ban eltöltött évek közül 2013-2014-ben kell a legtöbb pénzt kifizetni. Az idén véget érő 2007-ben kezdődött uniós költségvetési ciklus pénzügyi zárása 2015-ben fejeződik be, viszont 2014 elején már elindulnak az új ciklus kiírásai, így a két – különböző prioritású és feltételrendszerrel megtámogatott – ciklus kifizetései egy darabig párhuzamosan futnak majd, ami pedig nyilvánvalóan nagy nyomást helyez a már így is leterhelt rendszerre.
Az így átalakuló rendszerben emellett a Miniszterelnökség lesz a fő döntési központ. Az ott dolgozók a területet jól ismerő forrásunk szerint képesek lehetnek a rájuk zúduló feladattal megbirkózni. Az átalakítással akár még hatékonyabbá, gyorsabbá is válhat az uniós források lekötése és felhasználása, ám a rendszernek az igazi próbája a gyakorlat lesz, vagyis hogy nem csak papíron, hanem a valóságban is gyorsabban áramlik-e Magyarországra a hazánknak a következő hét évben biztosított körülbelül 7 ezer milliárd forintos keret. Az már megint egy másik kérdés, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hogyan és mire költjük el, az utóbbi évek tapasztalatait érdemes lenne beépíteni.
A Miniszterelnökségen belül uniós fejlesztésekkel foglalkozó dolgozók a területet jól ismerő forrásunk szerint képesek lehetnek a rájuk zúduló feladattal megbirkózni. Az átalakítással akár még hatékonyabbá, gyorsabbá is válhat az uniós források lekötése és felhasználása, ám a rendszernek az igazi próbája a gyakorlat lesz, vagyis hogy nem csak papíron, hanem a valóságban is gyorsabban áramlik-e Magyarországra a hazánknak a következő hét évben biztosított körülbelül 7 ezer milliárd forintos keret. Az már megint egy másik kérdés, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hogyan és mire költjük el, az utóbbi évek tapasztalait érdemes lenne beépíteni.
| Így költenénk el a 2014–2020 közötti uniós forrásokat |
| Varga Mihály csütörtökön a Vállalkozásfejlesztési Tanács ülésén ismertette, hogy a legtöbb forrás – várhatóan mintegy 1200 milliárd forint – a foglalkoztatás ösztönzésére jut 2014 és 2020 között; ez az összeg duplája a jelenleginek. A kis- és közepes vállalkozások versenyképességének javítására több mint 1100 milliárd forintot fordítana a kormány. A harmadik legtöbb forrás – közel 900 milliárd forint – közlekedésre, míg több mint 800 milliárd forint – a jelenlegi keret háromszorosa – az energiahatékony gazdaságra jut, míg kutatás-fejlesztésre és innovációra több mint 700 milliárd forint lesz várhatóan, ez a jelenlegi duplája. A 2014–2020-as időszakra vonatkozó Partnerségi Megállapodás 11 tematikus célkitűzés mentén, a jelenlegi 16 operatív program helyett 9 operatív program keretében tervezi a források felhasználását. |
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
