Az árfolyamgát az adósmentő intézkedések állatorvosi lovának is tekinthető, hiszen az alacsony részvételi arányban a különböző mentőcsomagok minden hiánya érezteti hatását. Az intézkedés terheit pedig szétosztotta a három fő szereplő – adós, bank, állam – között, és amellett, hogy átmenetileg csökkenek a családokra nehezedő terhek, még pénzt is meg lehet takarítani a belépéssel. Igaz, elsősorban annak éri meg a belépés, aki a megtakarított pénzt félre tudja tenni a későbbi előtörlesztésre – írja a Pénzkérdés blogon Toplak Tamás, a Lakásfókusz elemzője. Az árfolyamgáttal gyakorlatilag semmilyen probléma nincs, a jogosultaknak eddig azonban mindössze 38 százaléka élt eddig ezzel a lehetőséggel, mégpedig minden bizonnyal a következő okok miatt.

A főbb problémák három csoportba sorolhatóak az elemző szerint. Egyrészt a jogosultak jelentős része az árfolyamrögzítést a probléma elodázásának tartja, és úgy gondolja, hogy a törlesztőrészlet fizetése a türelmi idő lejárta után ugyanolyan problémát fog jelenteni, ráadásul még a gyűjtőszámlahitellel is számolni kell. Ebben a hozzáállásban jól tükröződik a lakosság pesszimizmusa. Másodrészt a devizahitelek bedőlésével – különösen a közvetlenül érintettek körében – teljesen elszállt a bankokba vetett bizalom, és sokan nem akarnak olyan konstrukcióban részt venni, amelyben a bankok is szerepet vállalnak. Sok devizahiteles egyenesen úgy gondolja, hogy aki belemegy az árfolyamgátba, az az ördöggel cimborál, fejti ki Toplak Tamás.

Harmadrészt pedig az, hogy május elején arról nyilatkozott az illetékes minisztérium, hogy nem tarthat örökké az árfolyamrögzítés, két héttel később pedig ennek ellenkezője történik, jól jelzi a kormányzat tanácstalanságát az adósmentéssel kapcsolatban. Az újabb módosítással valószínűleg csak időt akarnak nyerni az illetékesek, hiszen úgy lehet a bővülő mentőcsomagokról kommunikálni, hogy annak érzékelhető hatása várhatóan már nem nagyon lesz, emelte ki az elemző. Toplak szerint így az egyik oldalon van tehát egy teljesen bizalomvesztett, és a jövőjét abszolút borúsan látó adós csoport, a másikon egy a veszteségeket minimalizálni próbáló bankrendszer, a kettő között pedig egy olyan államnak kellene közvetítenie, amelynél hiányzik a hitelválság megoldásához kapcsolódó jövőkép, stratégia, illetve ha van is, a megvalósítás nagyon lassan és sok-sok vargabetűvel halad.