Kína pénzügyi szektoron kívüli adósságállománya 2012 végén a bruttó hazai termék (GDP) kevéssel több mint 210 százalékát tette ki - becsli az UBS hongkongi részlegének vezető elemzője, Tao Vang. Ez a mutató a bankok által a kínai háztartásoknak, kormányzati ügynökségeknek és a pénzügyi ágazaton kívül tevékenykedő szereplőknek nyújtott hiteleket összegzi, az egyik legfontosabb makrogazdasági mutatóként szolgálva. 

Az UBS adatai szerint az ország pénzügyi szektoron kívüli adósságállományának túlnyomó részét a banki kölcsönök teszik ki, ezeknél kisebb arányt képvisel a tartományi kormányok, és még kisebbet a központi kormány adóssága. Utóbbi év végi hitelállományát a jelentés a GDP 15 százaléka körülire teszi, ám ez csupán a legszűkebb értelemben vett központi kormányzat hiteleit jelenti, nem foglalja magában a minisztériumok és kormányzati ügynökségek, valamint azok független finanszírozási csatornái által jegyzett kölcsönöket. 

A központiénak több mint kétszeresét, a bruttó hazai termék 32 százalékát teszi ki a tartományok adósságállománya, ennek mértékét ugyanakkor különösen nehéz meghatározni - ismeri el a tanulmány. A kínai tartományoknak nem lehet deficites a költségvetése, és maguk nem vehetnek fel kölcsönt, az egyes tartományi vezetések ezt a hivatalosan rajtuk kívül álló finanszírozási csatornák beiktatásával küszöbölik ki. Ezen platformok számát ugyanakkor pontosan szinte lehetetlen meghatározni, és a rendszer komplexitása miatt az ezek által a helyi kormányok nevében felvett hitelek megbecslése is komoly nehézségekbe ütközik, sokszor még a tartományok számára is. Az UBS becslése szerint 2012 végén a tartományok összes hitele a GDP legalább 32 százalékát tette ki, vagyis 16,5 ezer milliárd jüan (116 ezer milliárd forint) körül alakult.

Az elemzés szerint a tartományi hitelállomány a tavalyi év során jelentős mértékben megnőtt, amit a gazdaság általános lassulásának, a pénzügyi környezet romlásának, a helyi vezetés csökkenő bevételeinek tudnak be a szakértők. Az adósság növekedése mellett kifejezett veszélyt jelent az is, hogy a hitelfelvétel egyre inkább a hivatalos bankrendszeren kívülre tolódik, vagyis egyre átláthatatlanabbá, így pedig szabályozhatatlanná válik a rendszer. 

Az elemzés leszögezi: a 210 százalékos adósságszint nem számít magasnak a fejlett országokkal való összehasonlításban: az Egyesült Államok és Dél-Korea állománya GDP-jük 250 százaléka körül alakul, az Egyesült Királyságé a 300 százalékot is meghaladja. A kelet-ázsiai országban ráadásul magas a megtakarítási ráta, vagyis kevésbé van ráutalva a külső finanszírozásra, és így jóval ellenállóbb a külső sokkoknak, a világgazdasági turbulenciáknak is. 

A kínai kormány jelentős eszközökkel rendelkezik, ezeket szükség esetén felhasználhatja az adósságok kifizetésére. A hivatalos adatok szerint az állami kézben lévő vállalatok részvényeinek összértéke 13 ezer milliárd jüant (481 ezer milliárd forint) tesz ki, a papírok mintegy 40 százaléka pedig a helyi kormányok tulajdonában van. A tartományi vezetések emellett földeladásaik után mintegy ötezer milliárd jüan (185 ezer milliárd forint) banki eszközzel is rendelkeznek. A nettó adósságállomány így számottevően kevesebb a 13 ezer milliárd jüannél - véli az UBS. A veszély forrását Kína esetében nem az állomány nagysága, hanem annak növekedési üteme jelenti - fogalmaz Tao Vang. A statisztikákból egyértelműen kiderül például, hogy a GDP-arányos hitel nagysága több mint 50 százalékkal nőtt a gazdasági válság kezdete óta, és idén egészen biztosan nem várható ennek a trendnek a lassulása. 

Az állomány továbbnövekedése egyrészt az eszközállomány romlását hozhatja magával, másrészt pedig a nehezülő visszafizetéssel kapcsolatos aggodalmakat növeli tovább. Az iparági kockázatokat még tovább súlyosbíthatja egy hirtelen ingatlanpiaci összeomlás, jelentős mértékű hitelszűkítés vagy a tőke nagyarányú és szabályozatlan kivonása - figyelmeztet a jelentés. 

A kockázatok ellenére sem várható rövid távon a hitelezés számottevő visszafogása, az ugyanis vállalati csődökhöz és a gazdasági növekedés további lassulásához járulna hozzá. Ennél sokkal valószínűbb, hogy Kína fokozatosan fogja majd vissza a hitelezés mértékét, szűkítő központi intézkedéseket bevezetve és az ellenőrzést fokozva. Pekingnek emellett a gazdaság strukturális reformjait is folytatnia kell, bátorítania a magánbefektetéseket és az iparági konszolidációt, ezzel is hozzájárulva a gazdaság hosszú távú növekedési potenciáljának fokozásához - írja az UBS.