Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Úgy tűnt, hogy kimegy a divatból, de ma már a trendik, a konzervatívok és a csórók is ugyanolyan elánnal fogyasztják. Nem vitás, a fröccs és a limonádé se működne nélküle. A szikvíz újra beköltözik a magánháztartásokba, és megvan a szódások új generációja is.
Bár egy ideig úgy tűnt, az ásványvíz múlt időbe teszi, az aktuális retróhullám és az itallapon szereplő fröccs és limonádé a szódát is visszahozta a vendéglátásba. Még a legjobb pesti éttermekben is megtalálható a szóda: sőt új, elegáns üvegpalackokat is látni.
Vidéki településeken kevésbé volt érezhető az a törés, ahogyan az ásványvíz terjedésével csökkent a szóda iránti kereslet. Ezekben a kisvárosokban, kisebb-nagyobb falvakban még ma is az járja, hogy a szódás felmarkolja a kerítésre kikészített aprót, az üres szifonokat pedig kicseréli telire. A nagyvárosokban az ásványvízzel szembeni árelőnye hozhatja vissza a szódát a mindennapokba. Az ökoháztartásokban és a tudatos vásárlóknál pedig az, hogy a szódabiznisz nem termel szemetet, nincs baj az üres petpalackokkal.
De ki csinál Pesten szódát?
Kiss László a Hunyadi téri piacnál rendel. Az „üzem” 50 éve működik egy régi bérház belső udvarában. Az eredeti tulajdonos 1994-ban nyugdíjba vonult, a helyiséget az idősebbik Kiss László vette meg. A fia ma négy embernek ad munkát. A megszépült Hunyadi tér az egyetlen autentikusnak ható pesti kofasorral eleve mini-Párizs benyomását kelti, egy szódás a „sarkon” passzol a miliőhöz.
Ifj. Kiss eredetileg kézilabdaedzőnek és szakácsnak tanult, a nyári gyakorlatokat töltötte az apjánál. Mivel nem adódott az eredeti szakmájában munkalehetőség, főállásban kezdett szikvízgyártással foglalkozni. Amikor az öreg nyugdíjba ment, 2002-ben átvette az ipart. Ellesett fortélyoknak és saját ötleteknek köszönhetően irányítása alatt megtriplázódott a termelés. Igaz, így is kicsinek számítanak: az üzemben naponta 3000 liter szódát képesek előállítani, ami a nyári melegben sokszor kevésnek bizonyul.
„Nem reklámozzuk magunkat, a jó hírünk főleg szájreklám útján terjed” – meséli a tulajdonos. És való igaz: csak a szomszédok útbaigazításának köszönhetően leltük meg a két gyerekszoba méretű manufaktúrát. László fő vevői az éttermek, főleg a hatodik, hetedik és nyolcadikba kerületbe szállít, de nagyobb megrendelés esetén „Pesten bárhová elmegy.”
Arra a kérdésre, hogy van-e különbség szóda és szóda között, és mitől különleges az övék, csak szerényen elmosolyodik. „A bevezetett gyártási újítások mellett a víz minősége is sokat jelent. A vidéki víz sokkal lágyabb, mint a pesti, így a szóda íze is teljesen más lesz, kevésbé csípős” – mondja.
Hagyományok és személyes kapcsolat
A délegyházi székhelyű Szódakirály Kft. öt éve foglalkozik szikvízgyártással, így a tulajdonos, Mozsolics Gábor a szódások új generációjához tartozik. Előtte egy multinál dolgozott, de átnyergelt, mert valami sajátot szeretett volna csinálni.
De hogy miért pont szódás lett? „Adottak voltak a tárgyi feltételek, és a beruházás mértéke sem volt túl megterhelő számunkra” – mondja Mozsolics üzemgazdászi szakmaisággal. De a helyzet valóban úgy áll, hogy szódakészítő gépen és a kiszállításhoz használatos kisteherautón kívül kezdetben nincs szükség nagyobb befektetésre.
A szódások tipikus családi vállalkozások. Mozsolicsé is mindössze egyetlen alkalmazottal működik, 22 négyzetméteren. A tulajdonos szerint az iparág helyi szinten (már Pest megyében vagyunk) viszonylag jól jövedelmez, ami azt jelenti, hogy biztosítja egy 3-4 fős család megélhetését. A kisvállalkozó a siker kulcsát a személyes kapcsolattartásban és a vevők igényeinek minél megbízhatóbb kiszolgálásában látja. Minden vevőjüket személyesen ismeri, és a helyi rendezvényeket is előszeretettel szponzorálja.
A szódásetikett
A szikvízgyártás piacán is élénk a verseny, azonban nem a szódások között nagy a rivalizálás. Elsősorban az ásványvizek jelentik a konkurenciát. A szikvízgyártók között van egy íratlan szabály, miszerint „szódás szódásnak soha nem tesz keresztbe”. Kiss László elmesélte, hogy történt már olyan, hogy a távolság miatt ő nem tudott kiszállítani egy helyszínre, de felhívott egy másik gyártót, aki teljesítette a rendelést. A szóda tehát helyi élelmiszer, a helyi gazdaságot támogatja, aki szódát iszik.
Ma már a praktikus műanyag palackok a jellemzőek, a retró üvegpalackokból lett a prémium termék. Kiss és Mozsolics is nyugdíjba vonult szódásoktól vásárolja a palackokat. Akik hosszú évtizedeken át iparosok voltak, több ezer üveget halmoztak fel, amiket az aktívak átveszik, felújítják és használják. A gyártása Magyarországon megszűnt, külföldről új palackokat rendelni 10 000 darab alatt nem éri meg. A szódás ipartestület elnöke, Szabó István elmondta, hogy felvették a kapcsolatot a hazai multikkal is az üveggyártás újraindítása miatt, de az összetett technológia következtében a költségek több millió forintra rúgnának. Még összefogásban sem érné meg ennyi pénzt fektetni a gyártásba.
Kiss és Mozsolics is gondolkozik a bővítésen, de mivel minden gyártónak megvan a maga körzete, és túl nagy területet lefedése nem térülne meg, a növekedésnek is vannak határai. Kiss két és fél éves kislánya mellé egy kisfiút is szeretne, és nem bánná, ha ő vinné tovább az üzletet. A szódásokra egyébként is jellemző, hogy nagyszüleiktől, szüleiktől tanulják a mesterséget, és a hivatásukon keresztül őrzik a hagyományokat.
| Árak |
| Egy liter szóda átlagosan 35-60 forintba kerül. A betétet (műanyag vagy üveg) csak egyszer kell megvenni. Rekeszenként szállítják ki, ami 6 üveg, 1literes kiszerelésben. Egy műanyag palack betéti díja 300 forint körül mozog, retró üveg esetén viszont akár 500-700 forint is lehet. Ezt csak egyszer kell kifizetni, utána már csak a cseréért kell fizetni. |
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
