Rejtély, mi alapján keresi a kormány azokat a dohányboltosokat, akiknek újraértékelné a pályázatát. Pedig megkerestük a Miniszterelnökséget is. Valószínűleg csak olyanokról lesz szó, akik nagyon régóta trafikosok, és – közelebbről meg nem határozott – „döntő mértékben” ebből élnek.
Olvasóink visszajelzései alapján nagyon sok dohányboltosban, illetve dohánytermékeket árusító kereskedőben reményt keltett a kormány ígérete, hogy újraértékelik azokat a dohánykoncessziós pályázatokat, ahol a pályázó nem nyert, pedig régóta foglalkozik dohánytermékek értékesítésével, illetve ez a fő jövedelemforrása. Ennél pontosabban egyelőre nehéz lenne összefoglalni a meglehetősen tágan értelmezhető kormányzati megszólalásokat.
Orbán Viktor a Kossuth rádió 180 perc című adásában péntek reggel azt mondta, a kormány keresi a jogi lehetőséget arra, hogy azok a trafikosok, akik eddig dohánytermék-kiskereskedelemből éltek főállásban, ne veszítsék el megélhetésüket. Mint fogalmazott, ez „becsületbeli ügy”. Lázár János, a Miniszterelnökség államtitkára pedig azt nyilatkozta, hogy azoknak a trafikosoknak ajánlják fel pályázatuk újraértékelését, akik régóta döntően dohánytermékek értékesítéséből élnek.
Mennyire régóta trafikos?
Egyelőre azonban csak találgatni lehet, hogy ezek a kritériumok pontosan mit is jelentenek, és kik azok a vesztes dohányboltosok, akik most joggal reménykedhetnek abban, hogy mégis folytathatják működésüket. Kértük a Miniszterelnökséget, hogy pontosítsa a nyilatkozatokat, de azt a választ kaptuk: még folyik az érintettek keresése, és amint lezárul a folyamat, tájékoztatást adnak.
Hogy az értintetteket milyen szempontok alapján keresik, rejtély. Nem tudni például, ki minősül olyan trafikosnak, aki „régóta” él abból, hogy dohánytermékeket árul. Dohányboltos olvasóink intenzív érdeklődését látva sokan gondolhatják azt joggal, hogy régóta űzik ezt a szakmát. Egyik olvasónk 1972 óta működtet trafikot vidéken, de nem nyert. Pedig ráadásul rokkant is, a rokkantsági nyugdíja azonban kevés a megélhetéséhez, és szintén rokkant unokahúgával pályázott a dohánykoncesszióra. Egy másik olvasónk szintén vidéken, 1991 óta árul dohánytermékeket, családi vállalkozásban. Olyan olvasóink is jelezték, hogy szeretnék újraértékeltetni a pályázatukat, akik 1997, 1999, vagy éppen 2009 óta üzemeltetnek trafikot, vagy dohányterméket is árusító boltot.
Neki is régóta volt trafikja |
„A húgom mindkét lába béna gyermekparalízis miatt. Ő 1972 óta működtett a saját házunkban egy kis trafikot. A rokkantsági nyugdíja kevés a megélhetéséhez. A kisebbik lányomnak születésekor a mozgást szabályozó idegei megsérültek oxigénkimaradás miatt, spasticus a járása. Mindketten csak két bottal tudnak járni. Azért pályáztak a dohánykoncesszióra, hogy saját maguknak biztosíthassák a megélhetésükhöz szükséges javakat, és ne kelljen a társadalom kegyelemkenyerére szorulniuk.” |
Közülük sokan talán hiába várnak az újraértékelésre. A „régóta” él a trafikjából megfogalmazás például könnyen jelentheti azt: olyan régóta, hogy már alig találni párszáznál több hozzá hasonlót az országban. Erre utalhatott Lázár János, amikor azt mondta, ma már nagyon kevesen vannak, akik a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években trafikot üzemeltettek, és az elmúlt huszonkét esztendőben talpon tudtak maradni.
Mennyire „döntő” a dohánybevétel?
A reményeket hűtheti a miniszterelnökségi államtitkárnak az a megjegyzése is, mely szerint az előzetes becslés alapján mintegy kétszázra tehető az olyan kisvállalkozások száma, amelyek bevételének kétharmadát dohányáru és a hozzá kapcsolódó termékek eladása adja, az emellett alkoholt is forgalmazó vállalkozások száma pedig további néhány száz lehet. Ennek alapján a bevételek több mint 66 százalékának kellene dohánytermékekből származnia ahhoz, hogy a kormány úgy értékelje, valaki döntően dohánytermékek értékesítéséből él. Ezek a megfogalmazások azonban egyelőre inkább esetlegesnek tűnnek, és egyik dohányboltot üzemeltető – szintén vesztes – olvasónk ennek alapján indokoltan kérdezett vissza: miért éppen 66 százalék a határ?
A szerkesztőségünkhöz érkezett levelek alapján valóban nehéz pontosan megmondani, a dohányboltosok közül ki nem tartozhat bele abba a csoportba, amely döntően dohánytermékek értékesítéséből él. Egy olvasónk, aki 22 éve egyedüli trafikosként működik egy faluban, azt írta, boltja fejlődését a dohányáru értékesítése alapozta meg, minden egyéb bevétele abból eredeztethető. Így döntő mértékűnek minősíthetnénk azt is, ha a bevétel több mint 50 százalékát teszi ki a dohányértékesítéből származó összeg.
Döntő bevétel, három gyermek |
„Mi a férjemmel Budapesten 'csak' tizenegy éve üzemeltettünk a szó legszorosabb értelmében dohányboltot. A forgalmunk 90 százaléka adójegyes termékek eladásából származott, 5 százalék ehhez kapcsolódó termékek, a maradék 5 százalék csoki, üdítő. Három kiskorú gyereket nevelünk, a legkisebb 5 éves és autista, vele gyesen vagyok, emellett dolgoztam az üzletünkben, mivel sehova nem kellettem 3 gyerekkel, főleg nem beteggel. Egyetlen jogot pályáztunk csak, mert mi családi vállalkozásként többet nem is tudnánk vinni. Aztán nesze neked, nincs számunkra koncesszió, mivel sokkal rászorultabb emberek kapták meg a lehetőséget. Persze az üzlethelyiségben profilt váltani se nagyon lehet, mert hát 4,5 négyzetméter mi másra lehet jó? Jó lenne tudni miből fogjuk fizetni a lakáshitelt, iskoláztatni a gyerekeinket, vagy csak egyszerűen jóllakatni.” |
Sőt, akár ennél kisebb arány is lehet „döntő”. Egy trafikos arról számolt be, hogy ha a bevételének csak a 40 százalékát teszi is ki a dohánytermékek értékesítéséből származó összeg, a dohányértékesítési jog elvesztésével a többi termék forgalma is jelentősen visszaesik majd. Hiszen a többi terméket sem nála, hanem abban a boltban fogják megvenni, ahol cigarettát is lehet kapni. Így számításai szerint a kereskedő összességében a dohányértékesítésből származó bevétele kétszeresét is elveszítheti, ami a visszajelzések alapján jobb esetben az alkalmazottak elbocsátásával, rosszabb esetben a vállalkozás bedőlésével jár majd. Mint egy másik vesztes pályázó fogalmazott: „Most itt állok 58 évesen, a bolt cigi nélkül a rezsit sem fogja kitermelni, néhány hónapig még tartalékokból kihúzzuk, aztán nem tudom mi lesz.”
„A húgom mindkét lába béna gyermekparalízis miatt. Ő 1972 óta működtett a saját házunkban egy kis trafikot. A rokkantsági nyugdíja kevés a megélhetéséhez. A kisebbik lányomnak születésekor a mozgást szabályozó idegei megsérültek oxigénkimaradás miatt, spasticus a járása. Mindketten csak két bottal tudnak járni. Azért pályáztak a dohánykoncesszióra, hogy saját maguknak biztosíthassák a megélhetésükhöz szükséges javakat, és ne kelljen a társadalom kegyelemkenyerére szorulniuk.”
Azt, hogy valószínűleg nem sok esélye van az újraértékelésnél sem, sok dohányboltos sejti. Első körben többen biztosra vették, hogy megkapják az engedélyt. Azonban hiába írták meg a jelentkezést pályázati szakértővel, működő boltjuk valós forgalmi adatai alapján, sokan egy koncessziót sem nyertek, miközben mások, akiknek nincs is üzletük, így reális üzleti tervet is nehezebben készíthettek, volt, hogy öt koncessziót is elnyertek.
Merre tovább?
Ha az újraértékelésen sem nyernek a dohányboltosok, nem sok menekülési útvonaluk marad. Lesznek, akik megpróbálkoznak a választékbővítéssel, például vegyi áruval, állateledellel, de a sikerben már maguk sem hisznek. Egyikük azt írta, négy áruház mellett egy 14 négyzetméteres üzletben cigaretta helyett nem sok olyan terméket tud árulni, ami nem helyigényes, és hoz is hasznot.
Egy másik menekülési pálya az lehet, hogy azoknak az alkalmazottaivá válnak, akik koncessziót nyertek. Egyik olvasónkat már a kihirdetés másnapján megkereste egy házaspár, hogy dolgozzon nekik, mert ők két engedélyt is nyertek, egyet a férj és egyet a feleség. Ő nem vállalta, mert, mint írta, rokkantként, a gerince miatt nem tud annyit dolgozni. A boltot viszont azonnal kivették a nyertesek, és azóta is azt kérdezik a korábbi dohányboltostól, hogyan kell ezt csinálni, és arra kérik, segítsen nekik. Az új nyerteseknek érdemes lesz kitanulniuk a szakmát: a kevesebb dohányárusító hely miatt egy átlagos trafikos – a hvg.hu számítása szerint – évi 3-5 milliós tiszta nyereséget tehet majd zsebre, de a jobb helyen lévő boltosok kezébe a tízszerese is kerülhet, állítja az Origo.
Levél a VII. kerületből |
"Harminc éve foglalkozom dohánykereskedelemmel. Az üzletem egy hetedik kerületi dohány-ital kereskedés. Az elmúlt 15 évben az átalakuló vásárlási szokások miatt az italforgalom 80-85%- kal visszaesett. Ezt a növekvő dohányforgalommal ellensúlyoztam. Ma a forgalmam 85-90%-a dohánytermékekből tevődik össze. A Magyarországon forgalmazott összes cigaretta, dohány és hozzájuk kapcsolódó kiegészítő termék megtalálható az üzletben. 55 éves vagyok. Ez a bolt biztosítja a család megélhetését! A jelenlegi árrések nem tették lehetővé eddig, hogy a fiammal közösen csináljuk az üzletet, de az új helyzet, hogy 40 ezer bolt helyett csak 7 ezer lesz, reményt adott arra, hogy a fiam is a vállalkozásban dolgozzon. Ez volt az oka annak, hogy a fiam nevén lett beadva a pályázat, aki most 22 éves. Örökölni nem lehet a jogokat, ezért elhatároztuk, hogy csinálunk közösen egy betéti társaságot, ahol a fiam a beltag, én meg az alkalmazott leszek, és ha elérkezik a nyugdíjam ideje, akkor ő tovább tudja vinni a családi vállalkozást. (Hozzátenném, hogy addig még minimum 10 évem van, és ebben a korban szinte lehetetlen munkát kapni.) Álmomban sem jutott eszembe,hogy egy törvénnyel kikerülhetek az utcára, és munkanélkülivé válhatok a saját üzletemben, a saját árukészletemmel. Az utolsó 8 évben már egyedül dolgoztam napi 12 órát, hogy egyáltalán fenn tudjunk maradni." |
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.