Az elmúlt bő 10 évben úgy működött a hazai kamatpolitika, hogy a hosszabb, nyugodt időszakokban szép lassan csökkent a kamatszint, majd a hirtelen sokkok hatására, a meggyengülő forintárfolyamra válaszolva, annak védelmében, és a forint visszaerősítésének szándékával a jegybank hirtelen nagyot emelt a kamatszinten – írja Zsiday Viktor befektetési szakértő blogbejegyzésében. Ez meg is tette a hatását, ha a forint stabilizálódott, akkor ismét lehetett kamatot csökkenteni. Ennek a korszaknak azonban az új jegybanki vezetéssel vége szakad Zsiday szerint.

Ugyanis Matolcsy minden bizonnyal előbb vágná le saját kezét, mintsem hogy kamatot emeljen. Az unortodoxiától való félelem, és az egyre csökkenő kamatkülönbözet miatt már most is egyre csökken a külföldiek kezében lévő állampapír-állomány és gyengül a forint, erre azonban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nem kamatemeléssel válaszol. A mostani jegybanki vezetés úgy gondolja, hogy a gazdaság fellendítésének alapfeltétele az alacsony kamatszint Magyarországon, az olcsó hitellel való bőséges ellátottság. Ráadásul már a kamatcsökkentések leállítása is óriási arcvesztéssel járna számukra. Így viszont előbb-utóbb belekormányozzák magukat egy olyan helyzetbe, ahol a forint gyengülése már zavaró méreteket ölt, és ekkor el kell dönteniük, hogy mit tegyenek – mivel a kamatemeléssel történő visszaerősítés nem valószínű.

A befektetési szakértő szerint valószínűleg a nyílt devizapiaci intervencióval való fenyegetőzés, majd ha ez nem használ, akkor a valós intervenció következik ebben az esetben. Ez valószínűleg elegendő is lesz. Ha ugyanakkor nagyon elfajulnának az események, akkor könnyen lehet, hogy gyors devizatartalékapadás következne be, és végül mégiscsak rákényszerülne a jegybank a nagyarányú kamatemelésre. Bár az is elképzelhető, hogy ebben az esetben is inkább adminisztratív eszközökkel, tőkekorlátozásokkal élnének inkább. Bármelyik opció is következik be, az biztos, hogy a hazai monetáris politikában paradigmaváltás következett be.