Király Júlia úgy fogalmazott: jelenleg inkább a hitelkínálat jelenti a korlátot a magyarországi hitelezés beindításához, de ez nem azon múlik, hogy a bankoknak ne lenne elég tőkéjük vagy likviditásuk. Az alelnök rámutatott: az anyabankok 3 milliárd eurónyi tőkét "toltak be" az elmúlt években a magyar leánybankjaikba, a magyar bankok önmagukban elég tőkeerősek. A bizonytalan és kiszámíthatatlan környezet akadályozza a bankok hitelezési tevékenységét - szögezte le.    

Az MNB alelnöke elmondta: a jegybank az árstabilitás fenntartásával tehet a legtöbbet a gazdasági környezet stabilizálásáért, azzal, hogy „a jegybank úgy hozza le a kamatot, hogy előbb stabilizálja az árakat és a gazdasági környezetet”. A nyugati központi bankok által indított nem szokványos monetáris intézkedésekre utalva úgy fogalmazott: azokban az országokban azért van szükség ezekre a lépésekre, mivel az alapeszközzel már nem tudnak mit elérni. „Ha közel kerülünk a nulla százalékos kamathatárhoz, el kell gondolkodni, hogy mivel lehet további lépéseket tenni” - tette hozzá.    

Király Júlia szerint Magyarországon a sérülékenység olyan nagyfokú, hogy az ilyen lépések sokat rontanák a gazdaság helyzetét. Véleménye szerint abból a sajátos helyzetből kell kiindulni, hogy Magyarországon jelentős a sérülékenység és magas az eladósodottság. A jegybank ezek enyhítésével járulhat hozzá a gazdasági kilábaláshoz – húzta alá.    

A jegybank inflációs célkövetési politikáját a 2001. évi bevezetés után, amikor nagyon magas szintről hozta le az inflációt, nagyon sikeresnek tartotta. Később már nem volt sikeres abban, hogy 5-6 százalékról a célt jelentő 3 százalékra mérsékelje az árdrágulás ütemét – tette hozzá.    

Király Júlia szerint a magyar gazdaságot annyi sokk érte, azaz annyiszor volt egyedi áremelés, áfa-emelés, vagy inflációs hatású kormányzati intézkedés, hogy a gazdaság azt tanulta meg, hogy „itt folyamatosan emelkednek az árak”. Emiatt a várakozások egyre inkább fölfele tolódnak, ahelyett, hogy az MNB 3 százalékos célja körül „horgonyzódnának” - mutatott rá. „Még hosszú idő lesz mire sikerül a jegybank meglévő hitelességével a várakozásokat lehorgonyozni a 3 százalékos inflációs célhoz” – vélte.    

Arra a felvetésre, hogy érdemes lehet-e lazítani – akár átmenetileg – a követett infláció mértékén, Király Júlia leszögezte: „meg vagyok győződve, hogy a jegybank a gazdaság stabilitásához nem tud máshogy hozzájárulni, mint az árstabilitással. Lehet magas inflációt gerjeszteni, ami tovább bizonytalanságot szül, de tartós növekedést nem lehet ezzel teremetni - jelentette ki.    

Úgy fogalmazott: a jegybanknak a tartós növekedésnek, a potenciális növekedésnek a biztosításában van szerepe, és nem egy pillanatnyi, egyszeri nagyon felugrásban. Sajnos abból nagy visszazuhanás következik – tette hozzá.