A végszavazás előtt benyújtott módosítóval fontos időbeli korlátot építettek be a végtörlesztés feltételeit szabályozó törvénybe. Azoknak a devizahiteleseknek, akiknek a hitelükön ingatlanfedezet van, december 31-ig kell benyújtaniuk az írásbeli igényüket a bankjuknak, ha kedvezményes árfolyamon, egy összegben szeretnék visszafizetni fennálló tőketartozásukat. (A kedvezményes árfolyam: 180 forintos svájci frank, 250 forintos euró és 2 forintos jen.)

Az utolsó pillanatban viszont az is bekerült a törvénybe, hogy az adósoknak és a bankoknak az igénybejelentést követően 60 napon belül kell teljesíteniük a végtörlesztést.

Ezek szerint, amennyiben a parlament menet közben nem hosszabbítja meg a határidőt a törvény megváltoztatásával, akkor a hitelek lezárásával legkésőbb február végéig végezni kell. Vagyis az adósoknak villámgyorsan dönteniük kell. A törvény kihirdetése után akár már hétfőn jelentkezni lehet a végtörlesztési igénnyel a pénzintézeteknél.

Megéri-e?

Az, hogy megéri-e, valószínűleg nem kérdés. Aki önerőből vagy családi segítséggel törleszteni tud, az feltehetőleg összetöri majd magát, hogy a jelenlegi árfolyamot figyelembe véve akár 30-35 százalékra rúgó kedvezménnyel élni tudjon. Esetükben sokkal inkább az a kérdés, hogy melyik befektetésüket adják fel ahhoz, hogy ezt megtegyék.

MTI / Illyés Tibor

A legegyszerűbb a betétlekötések vagy a nyílt végű pénzpiaci alapokban tartott befektetések mobilizálása. A Napi Gazdaság szerint nyugdíj-előtakarékossági konstrukciókban tartott megtakarításokat, valamint részvény-, kötvény- és ingatlanalapokban, illetve rendszeres díjas életbiztosításban tartott megtakarítási formákat kevésbé érdemes felrúgni, mert magasak a költségei. A magyarok vagyona nagyrészt ingatlanban van – egy telek értékesítése azonban nem tartozik manapság a legegyszerűbb feladatok közé.

Az  adósnak persze nem biztos, hogy van választási lehetősége. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a pénzügyi eszközök felszabadítása még mindig kisebb költséggel jár, mint amibe az előtörlesztési díj kerülne, ha az állam nem verte volna rá ennek díját a bankokra.

A jó adósokat érdekelné a forinthitel

A banki becslések szerint az önerőből végtörleszteni tudók nagyjából százezeren lehetnek és a kapcsolódó devizahitelállomány az egész szegmens tizedét érintheti. Valószínűleg róluk beszélt Matolcsy György is az osztrák külügyminiszternek írt válaszlevelében, amikor a megmozdulók körét százezerre saccolta. (Ez a szám már csak harmada annak, mint amiről Lázár János, az eredeti javaslat előadója említést tett, és annál is kevesebb, mint amiről Rogán Antal, a vonatkozó törvényjavaslat beterjesztője az indoklásban beszélt – ő a parlamenti vitában 150 ezer érintettről szólt.)

Az érintettek számát tekintve nagyságrendileg fontosabb kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik még akkor is megfizették a törlesztőrészleteket, amikor elszállt a devizaárfolyam – ellenben nincs annyi megtakarításuk, hogy egy összegben letudják a tartozásukat. Ezeknek a jó adósoknak az aránya a teljes hitelállományhoz képest ötven százalék feletti lehet.

Őket is érdekelné a végtörlesztés, amit forinthitelből hajtanának végre, és a finanszírozó bankjuktól vagy egy másik banktól vennének fel.  Rajtuk kívül 30-40 százalékos arányt képviselhet azoknak a tömege, akik nem hitelképesek, így eleve kiesnek a rostán.

Gerő András, a Gestor Real Estate ügyvezetője szerint a 90 napon túli tartozással nem rendelkező ügyfelek zömében rendelkeznek mindazzal, amit egy bank elvár: teherképes ingatlannal, fizetőképességgel, és új hitelük összege is valószínűleg alatta maradna a hitelfedezeti érték maximális arányának (új forinthiteleknél legfeljebb 75 százalék). Gerő szerint az ingatlanok veszthettek ugyan az értékükből, viszont ezeknek az adósoknak a bonitása nem romolhatott olyan mértékben, hiszen eddig jól fizető adósok voltak – és a bankoknak főként ez számít.

Ezeknek az embereknek a többsége ráadásul nagyobb hitelt cserélne kisebbre, mivel a tőketartozásuk az esetek jelentős részében csökkent, bizonyos nagyságú önerőt pedig a legtöbben igyekeznek majd felmutatni. Ez összességében azt jelentheti, hogy például egy korábbi 15 milliós hitelt szívesen lecserélnének 10 milliósra: a törlesztőrészlet alacsonyabb vagy nagyjából ugyanakkora lesz, viszont kiiktatódik a deviza-árfolyamkockázat.

Operatív kapacitás

Mindent összevetve az sem kizárt, hogy a kormány egyre óvatosabbá vált kommunikációja és a korlátokkal teletűzdelt törvényi szöveg ellenére igénylők tömegeivel kell számolni. (Ennek rendszerszintű pénzügyi kockázatairól már írtunk.)

Az akciót két dolog fojthatja le. Először is a bankrendszer áteresztő képessége. Az üzemszerű működést ugyanis már az is rendkívül igénybe veszi, ha csak azok indulnak meg, akik saját erőből szeretnének végtörleszteni. De ha a forinthitel után érdeklődők is találnak banki ajánlatot, akkor az kezelhetetlenné teszi az elmúlt hat-nyolc évben felgyülemlett több százezer darabos szerződésállomány lezárását, illetve átkonvertálását a megadott határidőn belül.

AP

Még ha valaki a saját bankjától is igényel forinthitelt, a hitelképességi vizsgálat legkevesebb 8-10 napig eltarthat. A bank megvizsgálja az adós személyes bonitását, illetve a hitelösszeg fedezet értékéhez viszonyított arányát („loan-to-value”: ltv), amihez jövedelem- és egyéb igazolások, valamint egy aktuális értékbecslés szükséges. (Az utóbbi már csak azért is, mert a legtöbb ingatlant a pénzpiaci válság kitörése, 2008 ősze előtt vették.) Ezt rövidebb idő alatt lehetetlen lezongorázni.

A bankok „operatív kapacitása”, ahogy egy forrásunk említette, alapvetően meghatározza majd, hogy a végtörlesztés mennyire lesz sikeres. Ebben az összefüggésben különösen fontos, hogy a hitelközvetítőket kivették a kampányból azzal, hogy nem kérhetnének pénzt a közreműködésükért, így ők kimaradnak a keresletélénkítésből. Ez amiatt is érdekes, mert a pénzügyi közvetítők díjazását a hitelezők, nem pedig a hitelfelvevők fizetik.

Kovács Zoltán, a Benks.hu hitelközvetítő ügyvezető igazgatója ezzel kapcsolatban az mondta, hogy ez a lépés a versenyt egyértelműen korlátozza: a bankok csak saját ajánlataikat mutatják be, míg a hitelközvetítők számos ajánlatból nyújtják az ügyfél számára a legmegfelelőbbet.

A bankok nem látszanak túl lelkesnek, de a kapacitáson kívül még van egy sor módszer, hogyan ne kelljen a devizahitelesek segítségére sietniük.

Ki ad rá forintot?

A másik lényeges korlátja az akciónak a forrásoldalon, azaz a kiváltó forinthitelek refinanszírozásában lehet.

Bár többen a végtörlesztést a hazai központtal működő bankok, az OTP, az FHB, a takarékszövetkezetek nagy lehetőségének látják, ez annyira azért nem egyértelmű. AZ OTP-nek van megfelelő mennyiségű, könnyen mozdítható forintállománya és a hitelezés biztonságát garantáló tőkéje ahhoz, hogy egy esetleges bankpiaci átrendeződésen nyerjen, de az OTP részvényárfolyama ugyanakkor érzékeny a hazai pénzpiaci anomáliákra (a forintgyengülést vagy az országkockázat növekedését szinte leképezi). Emellett rá is érvényes, hogy a végtörlesztésen azonnali tőkeveszteséget szenvednek el a kedvezményes árfolyam miatt, az előtörlesztésra pedig az adósok a bankban lévő betéteket használják (amivel szintén csökken a saját tőke). Így ami marad, az a végén egy hasonló nagyságú vagy optimális esetben egy kicsivel nagyobb, de rosszabb összetételű állomány lehet. Az FHB-nak és a takarékszövetkezeteknek nincs elég tőkéjük, hogy nagyon beinduljanak. Az utóbbiak a betétesek pénzét inkább állampapírban tartják, és ezen is változtatniuk kellene.

Fontos szempont, amitről Felcsuti Péter a Magyar Narancsnak beszélt, aki szerint a forinthiteleknek a refinanszírozására a bankoknak nincsenek hosszú lejáratú forrásai. Kivéve azt a három magyarországi bankot (OTP, FHB, Uni-Credit), melyek jelzálogleveleket bocsáthatnak ki. De meglátása szerint a világ eleve leértékelte az ingatlanokat, itthon pedig folyamatosan beavatkoznak a szerződéses jogviszonyba, és az ingatlanfedezet sem szabadon hozzáférhető a különböző megkötések miatt (az árverések szűk körben, csak bizonyos feltételek mellett engedélyezettek). Ezért Felcsuti nem tartja valószínűnek, hogy tömegében lehetne értékesíteni magyar jelzálogleveleket, és hogy komoly volumenben lehetne így bevonni forrást.

A hvg.hu-nak nyilatkozó Petrovszky Gábor, a Magyar Ingatlan Szövetség alelnöke szerint az államnak kellene ezeket a jelzálogleveleket lejegyeznie, ha valóban azt szeretné, hogy tömegével vegyék igénybe a megoldást. Ebben az esetben talán hat százalékos alapkamat mellett is tudnának a bankok 7,5-8 százalékos THM-es forinthitelt nyújtani, ami szerinte alapfeltétele a forinthitelezés beindulásának.

Elképzelésének egyelőre nincs sok valóságalapja. A forinthitelezés esetleges megindulását mindenesetre nem vágta agyon egy kamatemelés. A jegybank monetáris tanácsa a felszaporodó hazai és nemzetközi kockázatok ellenére szinten tartotta az alapkamatot. Az viszont jelzésértékű, hogy az MNB rendelkezésre bocsátotta a bankoknak a jegybank devizabetétállományát, hogy abból finanszírozzák a forintban végtörlesztett tőkeállomány devizára váltását.