Svájc legjobb „exportcikke” hosszú időn keresztül két megfoghatatlan dolog volt: a semlegesség és a banktitok. Emiatt a legvészterhesebb időkben is olyan helynek számított, ahol a legkülönfélébb államok, politikai és gazdasági érdekkörök képviselői kockázatok nélkül találkozhattak, szerezhettek és cserélhettek információkat, helyezhettek el pénzt a titkos bankszámlákon, kezdeményezhettek átutalásokat a legkülönfélébb célokra a lebukás veszélye nélkül. A hidegháború elmúltával és a banktitok kényszerű lazításával Svájc különleges státusának e két pillére meggyengült. Ráadásul a technológiai fejlődés, az olcsó elektronika és a chipek elterjedése a svájci gazdaság egyik zászlóshajóján, az óraiparon is mély sebeket ejtett. A helvéteknek újra fel kellett találniuk az országukat, s ez olyannyira jól sikerült, hogy a világ versenyképességi rangsorának vezető csoportjában maradtak.

A 2007-től kibontakozó globális pénzügyi válság azonban az ország életében továbbra is igen fontos szerepet játszó bankrendszerre a súlyos csapásokat mért. Akkor a biztonságos kikötő körül hatalmasra tornyosuló hullámok vetettek tajtékot, de az ázsiai gazdaság növekedése, és az Európai országok egyensúlyi és pénzügyi zavarai miatt Svájc viszonylag versenyképes pozícióba jutott a környezetéhez képest. Ne feledjük, hogy a svájci gazdaság nemcsak az említett szektorokból áll, hanem igen erős gyógyszeripara, mezőgazdasága és élelmiszer-feldolgozóipara, gyógyszeripara, gépgyártása, sőt, hadiipara van, olyan szektorokról nem is beszélve, mint az idegenforgalom.

Bernáthegyi mentőkutyák. Svájc bámulatos imázsa része a sikernek

AP

A svájci exportőrök azonban egyre nehezebb helyzetben találták magukat a frank erősödése és a legfontosabb közeli EU-s piacaik felvevőképességének gyengülése miatt. Más választásuk nem lévén, új piacokat kerestek, s a feltörekvő országok felé vették az irányt, ahol ebben az időben a legerősebb növekedés volt tapasztalható a világgazdaságban. Az átállás olyan sikeres volt, hogy az ország gazdasági növekedése megerősödött, s a munkanélküliség alacsony szinten stabilizálódott.

A swissinfo.ch-nak nyilatkozó Stéphane Garelli, a lausanne-i IMD üzleti iskola professzora szerint az 1992-es népszavazás döntése, hogy Svájc nem lépett be az európai gazdasági térségbe, valóságos áldásnak bizonyult. Amikor a kis és közepes cégek számára az uniós piac hirtelen bezárult, nem tehettek mást, mint Latin-Amerikában és Ázsiában kerestek vásárlókat. Kiderült, hogy a legjobb időpontban érkeztek meg ezekre a piacokra, ahonnan jelenleg a növekedésük származik.

Ezzel együtt a svájci export 60 százaléka még mindig az Európai Unióba irányul, de a feltörekvő piacokra való kivitel sokkal gyorsabban bővül, mint az Európába irányuló. Míg 2010 szeptemberében az EU-ba irányuló export 4,2 százalékkal bővült, addig Kínába 25, Szingapúrba 42, Oroszországba 25, Brazíliába 21 és Indiába 19 százalékkal több terméket szállítottak, mint egy évvel korábban. Philipp Hildebrand, a Svájci Nemzati Bank elnöke szerint a tavaly Kínába irányuló export a 2001-esnek már a háromszorosa volt. S 2000-hez mérve a kivitel éves átlagos növekedési üteme az EU-ba 4,5 százalék, míg a feltörekvő országokba 6,0 százalék volt.

Míg sok nyugat-európai ország a kereskedelmi kapcsolatait elsősorban az új uniós tagokkal és más kelet-európai országokkal bővítette, addig Svájc sokkal inkább az ázsiai térségre összpontosított, s ez nagyon kifizetődőnek bizonyult.

Hildebrand szerint az is segítette Svájc talpon maradását a válság viharaiban, hogy hagyományosan erős a magas értéket megtestesítő, kiváló minőségű fogyasztási cikkek előállításában. A kereslet az órák, precíziós eszközök és gyógyszerek piacán kevésbé volt ingadozó, mint a tőkepiacokon, a gépgyártásban vagy az autóiparban.

Míg a válságban egyes kevésbé jó döntéseket hozó országok veszítettek versenyképességükből, vagy éppen a tönk szélére jutottak, addig Svájc éppen fordítva, megerősödött. Stéphane Garelli azonban a swissinfo.ch-ban feltette a kérdést, s meg is válaszolta: „Svájc ugyan most Európa egyik legerősebb állama, de lehet egyedül erős? Hiába is irányítjuk át gazdasági kapcsolataink egy részét a fejlődő piacokra, attól még a legtöbb üzletet Európában csináljuk, attól függünk.”

Az IMD professzora a bankszektor, különösen a banktitok körüli vitákra utalva kifejtette, hogy a nyugodt fejlődéshez a kicsinység néha határozottan előnyös. „Svájc kis ország, amely nem az első prioritás az emberek fejben; a nagy országok kormányainak számos más problémával kell megküzdeniük, így hamar kiesünk a fejükből.” Érdemes hozzátenni az igen magasra kúszó frankárfolyamot, amely az ismét nagyon biztonságosnak ítélt svájci deviza iránti megállíthatatlan kereslet eredménye: nehéz volna megfeledkezni róluk. Legalábbis a Svájci Nemzeti Bank sokaknak naponta többször is eszükbe jut.

A számok azt mutatják, hányadik helyen áll Svájc az adott tényező világranglistáján

IMD

Svájc legfőbb ereje azonban az innovativitásában van, amely megalapozza a versenyképességét és hatékonyságát. Az Európai Unió éves innovativitási jelentésében azt írja, hogy az EU-n kívüli európai országok között Svájc az innováció vezetője, minden EU-s tagországnál jobban teljesít, és a teljesítményének növekedése is a teljes EU felett van. A szellemi javak képzése területén különösen jól teljesít, de ezt teszi az összes olyan tényezőben, amely befolyással van a gazdaságra.

Ha ránézünk az egyes országok versenyképességét bemutató IMD-lista Svájcot bemutató lapjára, akkor az is kiderül, hogy a helvétek az elmúlt öt évben egyszer sem voltak a hatodiknál rosszabb helyen, amit többek között az igen hatékony kormányzási teljesítményüknek köszönhetnek. Ha azt nézzük, hogy miben legkevésbé versenyképesek, hát azok az árak. Csakhogy a drága svájci termékekre, úgy tűnik, bőven van kereslet.

Egy másik összehasonlításra ad lehetőséget, ha Svájc globálisan is vezető vállalatait vizsgáljuk. Ahhoz képest, hogy ez egy egészen kis ország (lakossága 7,86 millió, ami például az EU népességének csak 1,5 százaléka), a legnagyobb európai vállalatok 100-as toplistájában hat cég képviseli: Glencore (nyersanyag-kereskedelem és -feldolgozás), Nestlé (élelmiszeripar), Novartis (gyógyszeripar), Roche (gyógyszeripar) és ABB (erőművi és automatizálási ipar). Ráadásul ezek a svájci vállalatok nem válságiparágakban tevékenykednek. A 80 milliós Németország  ebben a listában 28 vállalatot jegyez; azaz míg Svájcban 763 ezer ember kell egy top céghez, addig Németországban 2,86 millió, e tekintetben tehát a svájciak bő háromszor hatékonyabbak a németeknél.