Az Orbán-Matolcsy páros „nem szokványos” gazdaságpolitikája a közgazdászok számára kiszámíthatatlan, az EU és a piac számára pedig – bár irányát jónak tartják – homályos, így a konvergenciaprogram sok mindent tisztázhat a magyar gazdaság várható mozgási irányát és sebességét illetően. Azaz komoly tétje van, hogy Brüsszel és a piac hogyan fogadja a dolgozatot.

A konvergenciaprogram komoly dolog. Nem Széll Kálmán-terv, amelyben tetszés szerint lehet ígérni ezt magyarul belső használatra, amazt meg angolul a külső piacoknak. Az Európai Bizottság ugyanis konkrét számokat és hozzájuk tartozó megvalósítható intézkedéseket vár. Emlékezhetünk rá, hogy az unió milyen morcosan viselkedett, amikor a 2006-os választások előtt Gyurcsányék olyan programot terjesztettek be, amely nem volt köszönőviszonyban a valósággal. Az akkor hivatalban lévő pénzügyi biztos, Joaquín Almunia többször is erélyesen tárgyalt a magyar vezetéssel egy tartható pálya és intézkedéssorozat felvázolásáról, amelyet ki is kényszerítettek a magyar félből. Más kérdés, hogy a gazdasági válság aztán a több oknál fogva törékeny magyar gazdaságot letaszította a javulás útjáról, s csak a kiadások visszafogásával komolyan operáló Bajnai-Oszkó-csomag indította meg a stabilizációt.

A választások után a kétharmados parlamenti többséget szerzett Fidesz-KDNP formáció azonban nem ezt az egyensúlyi pályát kívánta követni, mert az ideológia szerint a válságból nem lehet magunkat kitakarékoskodni, csak kinőni. Ezért akkora mozgásteret akartak szerezni, amekkorát csak lehet. Erre irányuló kísérleteik és kudarcaik azonban kényszerűen elvezettek az egyensúly érdekében született rögtönzésekhez (válságadók, nyugdíjpénztári államosítás, 250 milliárdos zárolás), és végül a Széll Kálmán-tervhez, amely legtöbb vonásában megfelel egy „neoliberális” válságkezelő csomagnak. Aligha várható, hogy a konvergenciaprogram az ebben felvázolt intézkedéssortól jelentősen eltérő pályát rajzolna fel, már csak azért sem, mert a piac gyanakvóból bizakodóra váltó hangulatát éppen ez alapozta meg. A bizalom vékonydongájú boltozatát odaillő részletekkel kell aláfalazni.

Régiónk CDS-felárainak idei változása (bázispont). Kevésbé lógunk ki

CMA Datavision

A Morgan Stanley bankcsoport londoni befektetési és elemzőrészlege minap közzétett prognózisa szerint a magyar kormány által beterjesztett költségvetési intézkedések jó eséllyel fenntartható pályára állítják a hazai össztermékhez (GDP) mért államadósság-rátát, és ezzel elkerülhető lesz a magyar államadósság további leminősítése. A Morgan Stanley szerint végrehajtási kockázatok ugyan vannak, de a reformcsomag akár nem teljes kivitelezése esetén is jelentős eredményeket hoz az adósság-fenntarthatóság javításában. A ház szerint – feltételezve, hogy a magyar gazdaságban a potenciális és valós GDP-termelés közötti negatív kibocsátási rés kissé szűkül – a konszolidációs csomag 60 százalékának végrehajtása is már stabilizálná a GDP-arányos adósságrátát még konzervatív növekedési előrejelzések mellett is. A Morgan Stanley elemzői összességében megállapítják, hogy Magyarország fordulóponthoz érkezett, és hosszú ideje most kínálkozik a legjobb esély a fenntarthatóbb makrokörnyezet kialakítására és a hosszú távú szerkezeti gyengeségek kezelésére.

Hasonlóan pozitív egy másik befolyásos minősítő- és pénzpiaci szolgáltató cég, a CMA értékelése is. A nemfizetési kockázatok ellen köthető biztosítások (CDS) piacának legnagyobb információszolgáltatója szintén a napokban kiadott negyedéves jelentésében azt írja: Magyarország új kormányának hároméves kiadási terve meggyőzte a piacokat. Az ország a legjobban teljesített a régióban, és 124 bázisponttal javította kockázati felárát, ami a CMA-t arra indította, hogy két fokozatta a korábbi CMA_bb- helyett CMA_bb+ minősítést adjon a magyar szuverén adósságnak. A nagy minősítő házak – írja a CMA – óvatosak maradtak Magyarországgal szemben, a S&P például fenntartotta BBB osztályzatát negatív kilátással. Mielőtt túlságosan örülni kezdenénk a kockázati megítélésünkben bekövetkezett fordulatnak, jó azt is tudni, hogy a CMA által figyelt 64 ország bedőlési kockázat szerint felállított rangsorában, amelyet Görögország vezet, még mindig a 14-ik helyen vagyunk.

Visszatérve arra, hogy mi várható az új konvergenciaprogramban, megállapíthatjuk, hogy egy nappal a nagy leleplezés előtt szinte semmi biztosat nem tudni. Azt ugyan a kormányzat közölte a sajtóval, hogy a kabinet megtárgyalta a programot, és időben el is juttatja Brüsszelbe, de ennél több nem szivárgott ki. A furcsa az, hogy még a Fidesz holdudvarába tartozó vezető közgazdászok sem értesültek a részletekről.

Mellár Tamás. Őket senki sem kérdezte

Dudás Szabolcs

Mellár Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. nemrégiben távozott kutatási igazgatója a Világgazdaságnak adott interjúban elmondta, hogy a kormány a beígért széles körű társadalmi egyeztetést helyett csak kérdőíveket küldött ki. Ráadásul soha semmilyen kormányzati fórum nem kérte ki kutatási intézetük szakmai véleményét. Emiatt nem tehetett egyebet, mint hogy a kormányzati munkával kapcsolatos véleményét és kritikai megjegyzéseit a sajtóban mondta el, ezzel „viszont komoly indulatokat kavart”. A közgazdász professzor elmondta, hogy a kormány eddig egyértelműen az adók (szja és társasági adó) csökkentésére építette gazdaságpolitikáját, és ettől várt 4-6 százalékos gazdasági növekedést, illetve remélte a foglalkoztatás gyors felfutását. "A három célt azonban lehetetlen pótlólagos külső források nélkül elérni. Ennek beismeréseként tekintem a Széll Kálmán Tervet” – mondta. Kifejtette azt is, hogy a 16 százalékos egykulcsos adó valószínűleg "nem növeli olyan mértékben a keresletet, mint várják".

Mellár szerint az eurózóna versenyképességi paktumából való magyar kimaradásnak lehetnek rövid távú előnyei, de hosszabb távon kár ettől remélni a versenyképességet. Most ugyanis, hogy kívül maradtunk, „amellett, hogy nem tudjuk érvényesíteni érdekeinket a harmonizáció során, a feketegazdaság és az off-shore vállalkozók elleni küzdelem is nehezebb lesz számunkra" – vélekedett. Ami pedig még súlyosabb, elintéztük magunknak, hogy "a befektetők fejében a második fokozatú Európához fogunk tartozni". Kifejtette, hogy az alacsony nyereségadónál fontosabb lenne a stabilitás és kiszámíthatóság szavatolása.

Hasonló szellemben fogalmazott Chikán Attila közgazdász, akadémikus, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere is az Indexnek nyilatkozva. Kifejtette, hogy a kormánynak ugyan van befolyása az adókkal a gazdasági szereplők magatartására, de az adócsökkentés önmagában nem elég. Magyarországon sem az újraelosztás mértéke, hanem a hatékonytalansága okoz gondot. Több igen fejlett ország működik kiválóan, magas adókkal.

A professzor leszögezte: teljesen egyetért azzal, hogy a foglalkoztatás kulcskérdés. De ahhoz, hogy az egymillió új munkahelyre vonatkozó ígéret realitását megítéljük, „tudnunk kellene, hogyan néz ki a munkaerő kereslete és kínálata erre az időszakra, kiket és mire akarunk foglalkoztatni, milyen képzési programokat kell ehhez indítani, milyen munkaerőpiaci intézményrendszert kell kiépíteni. Tudni kéne hozzá, hogy milyen pénzügyi források állnak a rendelkezésünkre, valamint hogy hova fogjuk eladni azt, amit előállítanak. Az öncélú foglalkoztatásnak egymilliós példányszámban nincs sok értelme.” (Tegyük hozzá, hogy ráadásul az Orbán-kormány hivatalba lépésekor elindított új munkahelyszámláló jelenleg mínusz 100 ezer körüli értéket mutat.)

Chikán Attila. Távol a politikától

MTI

A kormány megbízásából készített gazdasági elemzésekre vonatkozó kérdésre pedig így felelt: „Én nem tudok róla, hogy léteznének. Távol került a szakma a politikától. A döntéshozás szűk körben zajlik, a szakma oldaláról nem látni bele az előkészítés folyamatába.” Elmondta az is, hogy az euró bevezetése teljesen más alapokra helyezné a magyar gazdaságpolitikát, függetlenül attól, hogy ebből mi lenne nekünk jó vagy rossz. Ő maga az előbbieket tartja nagyobb súlyúnak. Chikán Attila szerint azonban nyilvánvaló, hogy a kormányzat nem igyekszik olyan lépéseket tenni, amelyek korlátozzák a mozgásterét.

Mi következik mindebből? Az Orbán-Matolcsy filozófia érvényesülése miatt a kormány valószínűleg egy olyan konvergenciapálya tervét terjeszti elő, amely elég lehet ahhoz, hogy a piacok megőrizzék Magyarországgal kapcsolatos optimizmusukat, az Európai Bizottságnak ne legyen oka túlságosan elégedetlenkedni egy olyan környezetben, amikor például Portugália megmentésére kell összesöpörni az euróövezeti tagállamoktól 80 milliárd eurót, de a magyar mozgástér a lehető legnagyobb maradjon. Hogy egy újabb többváltozós célfüggvény kezelése sikeres lehet-e, az mindenesetre kérdéses. Lehet, hogy a kormány álláspontja, különutas keménykedése felpuhul. Sőt, nem kizárt, hogy a végeredménybe az alkotmányozás is belejátszik, amellyel szemben borítékolni lehet az elhúzódó kemény európai kritikákat, vitákat, támadásokat. Így a kormánynak aligha érdeke újabb frontot nyitni. Ez még akkor is igaz, ha Orbán Viktor (még a médiatörvény miatt kirobbant éles vitában) közölte az Európai Parlamentben, hogy ő a maga részéről kész az érdekvédő harcra.