A munkaügyi felügyeletet, sőt a bíróságot is megjárta az Állami Számvevőszék egyik munkatársa, hogy önkontrollra késztesse azt az intézményt, amely éppen a költségvetési szervezetek pénzügyi-gazdasági ellenőrzésének legfőbb letéteményese. Mert, mint bebizonyosodott, az ÁSZ éveken át a törvényben megszabott köztisztviselői illetményalap mindössze négyötödét kitevő indulófizetéssel vett fel új dolgozókat, mondván: keresetük később – a munkájuk minőségétől függően – növekedhet. Amikor pedig e jogsértésről egyikük közérdekű bejelentést írt az ÁSZ elnökének, Kovács Árpád a felszólamlást azzal hárította el, hogy a munkavállalónak tudomása volt arról, milyen bérezési feltétellel alkalmazták, és „azt önként elfogadta”.

A panaszt tevő számvevő (aki ma már másutt, de továbbra is köztisztviselőként dolgozik, ezért azt kérte a HVG-től, ne kelljen személyét felfednie) négy évig várt, csupán 2008 tavaszán jelezte a vélelmezett jogsértést feletteseinek. Ehhez az alapot a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény szolgáltatta. Ez valóban lehetővé teszi a munkáltatónak, hogy eltérjen az alapilletménytől, és a besorolás szerinti fizetési fokozathoz tartozó összeget maximum 30 százalékkal megemelje vagy legfeljebb 20 százalékkal csökkentse, de csakis „a tárgyévet megelőző év szakmai munkája értékelése alapján”. A számvevőszékről szóló törvény ettől csupán annyiban tér el, hogy az illetményt akár 40 százalékkal is meg lehet emelni, ám ez is kiköti, hogy a munka értékelésétől függően. Márpedig e kritériumnak a munkába állás percében bajosan lehet eleget tenni.

Bár az ÁSZ-nak alig van olyan vizsgálati jelentése, amelyben ne tenne megjegyzéseket az általa ellenőrzött intézmény belső kontrolljának a hiányosságaira, saját háza táján nem volt ennyire szőrszálhasogató. A panaszosnak adott válaszában Kovács Árpád elnök egyrészt nem fogadta el, hogy a dolgozó közérdekű bejelentést tett, szerinte csupán „sérelmes munkáltatói intézkedéseket” kifogásolt. Márpedig a közérdekű bejelentésnek tétje van, mert aki a bejelentővel szemben hátrányos intézkedéseket tesz, az vétséget követ el, és akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Válaszlevelében az elnök azt az „észrevételt” is tette, hogy a panaszos „mindaddig nem adott hangot az illetményeltérítéssel szembeni kifogásának, amíg szakmai okokból való eltanácsolásának vagy elbocsátásának lehetősége nem került szóba”. Kovács Árpád azt is felhozta, hogy számvevő alkalmazottja munkájában több vizsgálatvezető is hiányosságokat talált.

Nem ítélte tehát jogsértőnek a csökkentett fizetéseket az ÁSZ-elnök, sőt a további okvetetlenkedések megelőzése végett azok indokait is egyértelművé tette: „nyilvánvaló, hogy a törvény szerint a pozitív (plusz) eltérítésű alapilletmények növekményének forrását a mínusz eltérések adják”. Vagyis senkinek sem lehet 20-30-40 százalékkal növelni az alapilletményét, ha annak fedezetét nem veszik el másoktól. A bérkeret ugyanis adott, az adókkal és járulékokkal együtt évente 5,5-6 milliárd forint, ez oszlik meg a számvevőszék 500-520 dolgozója között. Az ÁSZ tájékoztatása szerint a kiemelkedő teljesítményt nyújtó ellenőrök 5-10 százalékos többletpénzben reménykedhetnek (ők az összes beosztott ellenőr 30 százalékát teszik ki), a vezető számvevők legjobbjainak munkáját pedig 10–30 százalék pluszilletménnyel honorálják (az ő számuk évente 30-35 fő).

A panaszos azonban nem nyugodott bele az elnöki válaszba, és az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelet vizsgálata, majd a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elsőfokú ítélete is neki adott igazat. A Főfelügyelet 2008 őszén végzett vizsgálata nem egész kétéves időtartam alatt 26 köztisztviselő esetében állapította meg, hogy az ÁSZ törvénysértő módon, a munka értékelése nélkül csökkentette 20 százalékkal az alapilletményüket. Mindazonáltal nem volt túlságosan szigorú az ÁSZ-szal: arra hivatkozva, hogy az intézmény 2009 januárjától megszüntette a jogsértő gyakorlatot, csupán felhívta a figyelmét a problémára, de nem bírságolt. Továbbment viszont a munkaügyi bíróság, amelynek elsőfokú ítélete szerint az ÁSZ elnöke a panaszos kinevezésekor jogszabályba ütközően alkalmazta a 20 százalékos eltérítést, ráadásul az illetménycsökkentésről a munkáltató nem írásban rendelkezett. Miután pedig a Munka törvénykönyve szerint „a munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről előre nem mondhat le”, a bíróság az illetménykülönbözetet három évre visszamenőleg, kamatostul megfizetteti a számvevőszékkel, ennyi ugyanis az elévülés időtartama.

A munkaügyi bíróság ítéletét az ÁSZ megfellebbezte. Kovács Árpád igazságtalannak tartja, hogy az újonnan belépők jövedelme ugyanakkora legyen, mint a kipróbált kollégáké. Mert, mint a HVG-nek kifejtette, „szinte kizárt, hogy a belépő nyomban ugyanolyan színvonalú szakmai teljesítményt produkáljon, mint az a számvevő, aki többéves belső módszertani képzésen és vizsgálatok sorozatában eredményesen vett részt”. Amennyiben a bíróság másodfokon is a munkavállalónak ad igazat, akár 3-4 millió forint is ütheti egy-egy megrövidített számvevő markát, ha szembeszáll az önkényes bérmegállapítással.

SZABÓ YVETTE