Az utolsó két évtizedben a sportban egyre nagyobb szerephez jutott a pénz. Ennek számos pozitív hatása volt, de megjelentek a negatív következmények is. A FATF 2008 októberétől kezdve 25 országban vizsgálódott mind az öt kontinensen (de érthetően főleg a labdarúgás gazdaságilag legfontosabb piacát jelentő Európában), hogy kiderítse: mely pontokon a legvédtelenebb a futball a pénzmosással és más illegális tevékenységekkel szemben. Felfedték, hogy nem azonos mértékben, de a sportág teljes keresztmetszetében (kezdve a legkisebb amatőr egyletektől egészen a sztárklubok képében megjelenő gigantikus futballvállalatokig, sőt a különféle helyi, nemzeti és nemzetközi szervezetekig) mindenütt megjelenik a bűn csábítása. Ebben érintettek lehetnek a klubok és a sportolók játékjogának tulajdonosai, az átigazolási piac szereplői, a fogadási piac résztvevői, az image-jogok, a szponzorációk vagy hirdetési ügyletek kezelői. De a futball kapcsolatba kerül a korrupcióval, az emberi jogok megsértésével, vagy a doppingszerek kereskedelmével is.

A pénzmosási technikák és az elkövetett szabálytalanságok illetve bűnök is igen sokfélék, és időnként egészen súlyosak. A spektrum az apró svindliktől a határokon átívelő tranzakciókig, az adóparadicsomi lehetőségek törvénytelen kiaknázásáig, s a fedőcégek, a befolyásos emberek, politikai szereplők fel- vagy kihasználásáig terjed, sőt időnként az emberkereskedelem gyanúja is felmerül.

Ez is futball. A pénz néha földre kényszeríti a sportot © AP

Hogy mi változott meg a labdarúgásban az elmúlt húsz évben? Először is globálissá és kommercializálttá vált a legtöbb elemében. Világméretű lett a játékosok munkaerőpiaca, a pénz legnagyobb része (multinacionális) médiavállalatoktól és szponzoroktól folyik be, s masszív nemzetközi invesztíciókat helyeznek el a sportban a befektetők, gyakran a sportipar szereplői maguk, és szupergazdag magánemberek.

Ekképpen igen nehéz megítélni, hogy mekkora lehet a sport, s ezen belül a futball gazdasági értéke. Néhány nemrégiben közreadott becslés szerint az Európai Unióban a sportágazat a GDP termeléséből meglepően magas értékkel veszi ki a részét. A legkisebb 0,5 százalékos becslés csak a nagyon szűken vett sport teljesítményét jelöli, ha azonban ide számítjuk a sporttal kapcsolatos turizmust, a biztosításokat vagy a társadalom jobb egészségi állapotát, úgy az érték már eléri a GDP 3,7 százalékát. Fontos megjegyezni, hogy a sport jelentős és egyre növekvő részét a non-profit keretek között folytatott, s a helyi társadalom által támogatott tevékenység teszi ki. Továbbá egyre nagyobb mértékben jelennek meg a sport gazdasági értékében a szellemi vagyontárgyak: a szerzői jogok, a kereskedelmi kommunikációs jogok, a védjegyek, a védett image-ek vagy a médiajogok. Márpedig ha valahová sok pénz folyik be, ott a csalás vagy korrupció kockázata is növekszik. A sportban is ez a helyzet- Az EU 2007-ben kibocsátott sportról szóló fehér könyvében már figyelmeztet: „A sport olyan új veszélyekkel és kihívásokkal néz szembe, mint a kereskedelmi nyomásgyakorlás, a fiatal sportolók kizsákmányolása, a dopping, a korrupció, a rasszizmus, az illegális szerencsejáték, a pénzmosás és más tevékenységek, amelyek károsak a sportra.”

 

A FATF világméretű felmérésből az derült ki, hogy a megkérdezettek a következő sportokat tartják elsősorban a bűnözés célpontjainak: labdarúgás, krikett, rögbi, lóverseny, autó- és motorverseny, jégkorong, kosárlabda, röplabda. A sport és a bűn kapcsolatát ráadásul nem mindig a pénzszerzés motiválja, hanem jelentős mértékben a társadalmi elismertség megszerzése is. A népszerű sportok lehetőséget adnak, hogy a bűnözőkből hírességek váljanak, és kapcsolatot létesítsenek befolyásos vagy közismert emberekkel, s bebocsáttatást nyerjenek az intézményesült társadalomba.

Ha a pénzmosásról beszélünk, a futball erre nyilvánvalóan jó terep, hiszen messze ez a legnagyobb sport a világon. Az igazolt játékosok száma 38 millió továbbá 5 millió bíró és hivatalos személy tartozik hozzá. A világon mindenütt játsszák, ráadásul sok helyütt a legnépszerűbb sport. Rengetegen művelik kedvtelésből is, de még többen érdeklődnek iránta passzívan. A mérkőzéseket óriási tömegek kísérik figyelemmel a lelátókról vagy a médián keresztül. Jól mutatja a figyelmet, hogy a 2006-os világbajnokság döntőjét több mint 1 milliárd ember, a Föld teljes lakosságának 15 százaléka nézte meg.

A futballvilág adatai 2006-ban

Az összes játékos száma	265 millió
A női játékosok aránya	8 százalék
Igazolt játékosok száma	38 millió
Bírók és hivatalos személyek száma	5 millió
A klubok száma	301 000
Top-20 ország az igazolt játékosok száma szerint	Németország (> 6 millió), USA (> 4 millió), Brazília (> 2 millió), Franciaország, Olaszország, Anglia, Dél-Afrika, Hollandia, Japán (> 1 millió), Kanada, Oroszország, Kína, Ukrajna, Csehország, Lengyelország, Spanyolország, Ausztria, Svédország, Chile és Irán (> 0,4 millió)

Forrás: FIFA 2007.

A globális befektetéseknek és a hatalmas médiafigyelemnek köszönhetően a futball a 90-es évek óta hatalmas iparággá változott, amelyet már nem csak a szenvedély, hanem sokkal inkább a pénz és a presztízs mozgat. A labdarúgás gazdasági súlya mind nagyobb, s a legfelsőtől a legalsó szintekig igen fontos társadalmi szerepet tölt be. Ez a sport már nem pusztán számos embereknek nyújt megélhetést, hanem hatékony eszköze a helyi gazdasági fejlesztéseknek, a társadalomi kohéziónak, az oktatásnak, a személyes fejlődésnek és az emberi, kulturális értékek átvitelének.

Nem csoda, hogy a labdarúgás a „legmagasabb” társadalmi körök érdeklődését is élvezi. Például azért, mert politikusok e sporton keresztül szívesen szereznének maguknak olcsó népszerűséget. Erre ismerünk jó pár példát a zöld-fehér színekért rajongó agrárminisztertől az utánpótlás-akadémiát alapító pártelnökön át az egykori orosz távol-keleti kormányzóig, sőt praktizáló uniós miniszterelnökig. Az Európai Bizottság látva a kísértést, már 2000-ben kiadta a Nizzai Deklarációt, amely a sport függetlenségét, autonómiáját, önigazgatását, önszervezését igyekszik megóvni „A sportot és a politikát ne keverd! elv alapján. Ez a deklaráció az unióban és tagállamiban a jogrend része. Ezen kívül a nemzetközi futballszervezetek és az uniós tagállamok maguk is igyekeztek olyan szabályokat alkotni, amelyek távol tartják a sporttól a politikai befolyást.

Az EU-ban a labdarúgás termelte a GDP 0,1 százalékát. A teljes összeg több mint felét pedig öt topliga adja: az angol Premierleague, a német Bundesliga, a spanyol la Liga, az olasz Serie A és a francia Ligue 1. Ezekben a ligákban található a világ legnagyobb egyesületeinek zöme. A Forbes legnagyobb futballklubokat felsoroló 25-ös listáján egyetlen egy akadt e körön kívül, a skót Celtic Glasgow.

A professzionális labdarúgás bevételei Nyugat-Európában a következő négy fő tételekből adódnak össze. A mérkőzések napi bevételei (jegyek, bérletek), televíziós jogdíjak, szponzoráció (mezreklámok, stadionban lévő hirdetések), egyéb kereskedelmi bevételek (klubereklyék és más termékek kereskedelme, konferenciák, catering szolgáltatás, látogatóközpont, utaztatás, stb.) A fejlett országokban a televíziós jogdíjak a bevételek 30-60 százalékát teszik ki, míg másutt ez az arány lényegesen kisebb. A klubok ezekben az országokban sokkal inkább a szponzorációtól, a tulajdonos támogatásától vagy a helyi önkormányzatoktól függenek.

A bevételek megoszlása az európai futballpiacon 2007-ben

	%	milliárd euró
A legnagyobb öt európai liga	52	7.2
A nagy ötös országainak más ligái	16	2.2
A többi első osztályú európai liga (48 UEFA tagországban)	15	2.1
A 48 tagország többi ligája	3	0.4
FIFA, UEFA és nemzeti szövetségek	14	1.9
Összesen	100	13.8

Forrás: Deloitte, 2008

A bevételek megoszlása a 10 legnagyobb európai futballpiacon 2007-ben

	Összesen (millió euró)	Jegy és bérlet %	Médiajogok %	Szponzoráció %	Egyéb %
Anglia	2 273	35	39	26	-
Németország	1 379	22	35	26	17
Spanyolország	1 326	26	42	32	-
Olaszország	1 163	13	63	12	12
Franciaország	972	14	58	18	10
Hollandia	398	30	17	40	13
Skócia	259	50	21	29	-
Portugália	239	33	19	13	35
Ausztria	151	13	9	60	18
Svédország	87	30	28	32	10

Forrás: Deloitte, 2008

A profi futballszervezeteknél, például a top ligák csapatainál a költségek több mint a felét a fizetések, az átigazolási költségek és az ezekkel kapcsolatos kiadások adják. Ez azt jelenti, hogy a labdarúgásban megtermelt pénz igen jelentős részét a játékosok, ügynökök, edzők és menedzserek egy kiválasztott szűk csoportja zsebeli be. Az öt nagy liga az 1996-97-es szezonban 2,5 milliárd eurós forgalmat bonyolított le, 2007-08-ban viszont már 9,7 milliárdot, miközben a bérjellegű kiadások 1,2-ről 4,2 milliárd euróra emelkedtek. Miközben – csak emlékeztetőül – az egész európai futballipar 13,8 milliárd eurót inkasszált. Azaz a piacon lévő pénz harmada párezer sztárjátékos és menedzser gazdagodását szolgálja. Nem csoda, hogy ezek a klubok bárkit megszerezhetnek maguknak, hiszen minden fiatal tehetség ebbe az elitbe szeretne tartozni, bárhol is ismerkedjék meg a futballal a világon.

Ezzel nagyjából ki is rajzolódott az a kör, amelynek tagjai között a pénz mozog, s ha van csalás, hát az is megtörténik: klubok, játékosok, szponzorok, a média, egyéni befektetők, helyi üzleti társulások és tehetségbankok, ügynökök, helyi képviselők, adóhatóságok, ingatlanfejlesztők. Ehhez jönnek még a szabályalkotók vagy az olyan pénzügyi szolgáltatók, elszámolóházak, amelyek a pénzügyi tranzakciókat lebonyolítják. Ritkán kapcsolódik ide a szervezett bűnözés, de a csalás, korrupció, adóelkerülés, pénzmosás annál inkább.

  

A FATF kutatói azonosították azokat az okokat is, hogy miért éppen a futballt érdemes pénzmosásra használni. A legfontosabbak a következők:

Könnyű behatolni a piacra: A stadionokban ugyanis a társadalom minden rétegéből származó emberek találkoznak egymással.

A döntéshozói kör komplikált hálózatot alkot: Az iparág gyors növekedésével rengeteg új ember érkezik a labdarúgás környékére (szponzorként, ügynökként, befektetőként, média szereplőként, játékjogot birtokló cég képviselőjeként, stb.), s ezek egymással való kapcsolata meglehetősen homályos. Ráadásul mindenütt sok a külföldi, ahogy a pénzmosási műveletek jelentős része is határok felett megy végbe.

A menedzsment híján van a professzionalizmusnak: Az iparág olyan gyorsan nő, hogy a piac nem képes ellátni megfelelő szakemberekkel, de gyakran régről itt maradt önjelöltek vagy önkéntesek töltenek be kulcspozíciókat. Húsz év nem volt elegendő, hogy a szakmai követelmények a különböző szinteken letisztuljanak. Tulajdonképpen csak a nagy klubokat vezetik profik.

Bajnoki meccs Angliában. A lényeg a társadalmi beágyazódottság © AP

Ágas-bogas jogi környezet: A klubok jogi formája a privátcégtől az alapítványig mindenféle lehet. Gyakran a stadionokat más formában működtetik, mint a klubot vagy az utánpótlás akadémiát. A különböző formákra másfajta szabályok vonatkoznak. A gyenge ellenőrizhetőség egyben azt is jelenti, hogy a klubokat könnyű megszerezni.

Hatalmas összegek forognak a sportágban: Nem csak összességében, hanem egy-egy klubnál, még a kisebbeknél is jelentős összegek jelennek meg. Ráadásul a pénzek országhatárokat átlépve, nem egyszer a nemzetközi szervezetek kontrollja alól kikerülve, gyakorta adóparadicsomokat is megjárva forognak.

A futballban megforduló pénzek hasznosulása gyakran megjósolhatatlan: Sokszor nem lehet tudni, hogy egy játékos vajon beváltja-e a hozzá fűzött várakozásokat, s a ráköltött pénz megtérül-e? Ezért a bizonytalanság kultúrája nagyobb toleranciát alakít ki az irracionális kifizetésekkel szemben. Nem firtatják a forrásokat.

A futball klubok pénzügyi igényei: A klubok ugyan sok pénzt forgatnak, de jelentős részük így is adósságokat halmoz fel, s ha a megszűnés végveszélye fenyeget, kevésbé nézik, hogy ki nyújt segítő kezet. „A győztes mindent visz„elv érvényesülése egyben megágyaz a bűnnek is.

Néhány játékos szociális sérülékenysége: Néha könnyű manipulálni egyes piacok kulcsjátékosait.

A futball társadalmi szerepe: Az emberek nem szeretnek csalódni klubjukban, elveszíteni az illúzióikat kedvenc játékosaikat illetően. Ráadásul az image nagyon fontos a szponzorok számára is, akik ha a pénzmosás nyilvánosan felmerülne valahol, azonnal szerződést bontanának. Ezért az illegális tevékenységekről a klubok ritkán számolnak be.

Nem-anyagi előnyök: A bűnözők gyakran keresnek maguknak elismertséget az alvilágon kívül, s a labdarúgás megadja nekik az esélyt, hogy adományaik segítségével eljátsszák a „Róbert bácsit” a szurkolói egyleteken keresztül, ahol nem kérdezik, hogy honnan jön a pénz. És ez a befektetés meg is hozhatja számukra a kívánt státuszt. Mivel pedig a futballklubok mélyen beágyazódnak a (lokális) társadalomba, így könnyebb utat találni a helyi establishmentbe. Emellett a bűnözők gyakran kontrollálnak olyan társas tevékenységeket, mint a sportfogadás, s résztvevői az ingatlanügyleteknek, amelyeknél szükségük van az önkormányzatokhoz való kontaktusokra. A futball pedig ezzel is szolgál – állapítja meg a FATF tanulmánya.