A Financial Times hétfői kiadásának elemző és kommentárrovatában a gazdasági napilap egyik vezető szemleírója, Wolfgang Münchau annak a véleményének adott hangot, hogy az európai vezetők "rettentő módon" alábecsülték - és továbbra is alábecsülik - a válság méretét. Az európai gazdaság most már a depresszió felé tart, a német hazai össztermék (GDP) éves szintre vetítve - vagyis, ha a tavalyi utolsó negyedévi zuhanás további három negyedéven át ismétlődnék - csaknem 9 százalékos ütemben zuhan.

Az elemzés szerint a válság félrebecslése miatt hibásak az első válaszlépések gyanánt elhatározott ösztönző programok is: egyrészt túl csekély mértékűek, de még nagyobb baj, hogy nem hangolták össze őket. A gazdasági leolvadás egyik fontos eleme, hogy hatásai erőteljesen átcsapnak az országhatárokon, a gazdaságpolitikai válaszlépések azonban ezt nem veszik figyelembe.

Ez protekcionizmushoz vezet, mivel ha az ösztönzésre szánt pénzeket nemzeti szinten osztják el, a kormányok természetes törekvése annak biztosítása, hogy e pénzek az adott országban maradjanak, áll Münchau írásában.

A Financial Times kommentátora szerint az uniós piaci szabályok betartása esetén ez nem könnyű, de a kormányok megtalálták a kiutat: annyi szabályt rúgtak fel egyszerre, hogy az EU-bizottság még csak reagálni sem tud érdemben. Így az ösztönző intézkedések azonban sokkal kevésbé hatékonyak, mint egyébként lehetnének, mivel ha mindenki versenyelőnyhöz próbál jutni mindenki mással szemben, a hatások rendszerint semlegesítik egymást.

Mindemellett a különböző ösztönző és bankmentő csomagok puszta létében veszélyeztetik a pénzügyi uniót is. Az összes bankra érvényes hitelgarancia, amelyre a legtöbb uniós kormány kötelezettséget vállalt, valamint a válogatás nélkül nyújtott tőkeinjekciók azt jelentik, hogy az eddigi magánszektorbeli nem fizetővé válási kockázatok szuverén - állami - nem fizetővé válási kockázattá válnak, amelyet még tovább növel a gazdasági visszaesés. A Financial Times elemzője szerint ebben a helyzetben az a veszély fenyeget, hogy az uniós államok egymás után válnak törlesztésképtelenné. Ha ez olyan méretű gazdaságokra korlátozódnék, mint Írország vagy Görögország, azon még lehetne segíteni, de a fizetőképességi kockázat nem csak a kis országokat érinti: az olasz, a spanyol és a német bankrendszer is mind sebezhetőbb, áll a londoni gazdasági napilap elemzésében.

Münchau szerint a megoldáshoz vezető helyes út az lenne, ha az ösztönző programok legalább egy részét EU- vagy euróövezeti szintre emelnék, és közös stratégiát fogadnának el a pénzügyi szektorra. Ez azonban nem fog megtörténni, mint ahogy nem történt meg októberben - a piaci pánik kitörése után - sem, és az európai politikai vezetés "rendkívüli szűklátókörűsége" miatt várhatóan súlyos károsodás éri az egységes piacot, különösen a pénzügyi szolgáltatások terén.

A Financial Times elemzője azt írta: eddig gyakorlatilag lehetetlennek tartotta az euróövezet felbomlását, most már azonban nem ennyire biztos ennek megítélésében.

A Lombard Street Research nevű londoni makrogazdasági elemző csoport friss, átfogó elemzésében is az áll, hogy az euróövezeti csatlakozást eddig mindenki egyirányú folyamatnak tartotta, a távozás lehetősége nélkül, a folytatódó pénzügyi válság azonban kikezdte a valutauniós tagság számos vélt előnyét, felvetve annak lehetőségét, hogy egy vagy több ország kilép. Lehet, hogy az euróövezet még nincs a felbomlás szélén, de a téma már nem tabu, még a valutaunión belül sem, áll az elemzésben.

A Lombard Street Research szakértői szerint a távozás pillanatnyi következményei fájdalmasabbak lehetnek, mint a maradásé, de hosszú távon ennek az ellenkezője is igaznak bizonyulhat. "A kilépés fájdalmas, de kivitelezhető", áll a jelentésben, amely kiemeli, hogy főleg Olaszország és Görögország veszített versenyképességéből a csatlakozás óta.

A cég szerint a pénzügyi válság nyomán ráadásul a piacok elkezdtek aggódni egy sor euróövezeti gazdaság költségvetési állapota miatt is, aminek következtében például a görög szuverén adósság felára az irányadó német államkötvény - Bund - felett most magasabb, mint Görögország euróövezeti csatlakozása előtt volt.

Más nagy londoni befektetési és elemző házak is felhívták már a figyelmet arra, hogy súlyosan romlanak a legnagyobb nyugat-európai gazdaságok adósság- és költségvetési mutatói a recesszióenyhítő közkiadások, és az ezek fedezésére piacra zúdított, hatalmas mennyiségű új államadósság-tömeg nyomán, és a hitelminősítők sorra rontják az alapító eurótagállamok adóskockázati besorolásait.

A Brit Iparszövetség (CBI) éppen hétfőn kiadott új negyedéves előrejelzése szerint a súlyos recesszió és az annak enyhítését szolgáló központi ösztönző programok komoly mértékben rontják Nagy-Britannia - az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaság - közfinanszírozási helyzetét is. A vezető brit üzleti érdekképviseleti szervezet szerint az állam nettó hiteligénye az idén 146 milliárd, jövőre 168 milliárd font lesz, ami 10,6, illetve 11,8 százalékos GDP-arányos költségvetési hiánynak felel meg.

A Moody's hitelminősítő előrejelzése szerint az euróövezeti tag Írország államháztartási hiánya az idén megközelíti a GDP-érték 10 százalékát, vagyis messze a 3 százalékos euróövezeti tűréshatár felett lesz.