Jövőre a GDP arányos újraelosztás 1,5-2 százalékponttal csökken, s ez a szabaddemokratáknak azt a méltányos kívánságát is tartalmazza, ami a kiadási plafonra vonatkozik – mondta a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc ismertette azt is, hogy a 2006. évi, még kiigazítatlan 52,3 százalékos újraelosztási arány jövőre 46,7 százalékra mérséklődik.

A miniszterelnök a nemzetközi pénzpiacok válsága nyomán kialakult romló gazdasági konjunktúrára utalva megjegyezte, hogy a jövő évre tervezett 3 százalékos növekedés lefelé mutató kockázatokat tartalmaz. "Ezért arra kértem a pénzügyminisztert egyetértésben a jegybank elnökével, hogy készítsen olyan számításokat, amely a jelzett három százaléknál alacsonyabb GDP növekedést, s annak költségvetési következményeit is számba veszi" - közölte. A nemzetközi pénzpiacok helyzetét elemezve Gyurcsány Ferenc megállapította: "emberemlékezet óta nem volt példa arra az Egyesült Államokban, hogy államosítanak, mégpedig a neokonzervatívok." Az események az elmúlt évtizedekben uralkodó neokonzervatív és neoliberális gazdaságpolitikák korlátaira mutattak rá, valamint arra, hogy a piacok önszabályozó képességébe vetett hit minimum felülvizsgálatra szorul – vonta le a következtetést a miniszterelnök.

A drámai amerikai pénzügyi válság közvetlenül kevéssé érinti a kontinentális Európát, amelynek két okát említette Gyurcsány Ferenc. Egyrészt az európai pénz- és tőkepiacok jobban szabályozottak és jobban felügyeltek, másrészt az Európában forgalmazott pénz- és tőkepiaci termékek kevéssé szofisztikáltak. A miniszterelnök ennek kapcsán megismételte azt a korábban már felvetett gondolatot, hogy "a nemzeti pénz- és tőkepiaci felügyeleti rendszer mellé minél gyorsabban fel kell építeni az európai felügyeletet, mivel az említett piacok már régen kiléptek a nemzeti keretekből".

A "Van kivel, és van miről megegyezni" mottóval elmondott beszédben a miniszterelnök részletesen elemezte az állami újraelosztás és versenyképesség összefüggését, amelyről véleménye szerint féloldalas vita zajlik. A sokak által hangoztatott recept ugyanis az, hogy ha csökken az adócentralizáció, a jövedelem centralizáció és a GDP újraelosztási aránya, akkor javul a versenyképesség. A miniszterelnök a skandináv országok példáján mutatta be, hogy az említett tétel nem igaz. A 90-es évek helyreállítási periódusában például Finnországban és Svédországban, miközben az újraelosztási arány csökkent, a jövedelem- és az adócentralizáció nem, időnként még növekedett is.

A 2006-2009. közötti magyar költségvetési kiigazítás összevethető a két skandináv országéval, hiszen itthon – a 2006. évi kiigazítatlan adathoz mérve – 6 százalékponttal csökken a GDP arányos újraelosztási arány, 46,7 százalékra, miközben Finnországban 4 százalékponttal, Svédországban 8 százalékponttal mérsékelték az újraelosztást. Ugyanakkor az említett két országban a jövedelem centralizáció, ami adók és nem adók együttes elvonását jelenti, a kiigazítás alatt nem csökkent – fűzte hozzá. A központi államigazgatás karcsúsításában "nincs több" – hangoztatta a miniszterelnök, jelezve, hogy 2005-ben a minisztériumok költségvetése 100 milliárd forint volt most pedig 70 milliárd forint.

A jóléti és családi kiadások lehetséges csökkentésének mértékére pedig egy részadattal világította meg a kormányfő: ha a leggazdagabb húsz százaléktól elvennék a családi pótlékot, akkor 30 milliárd forintot lehetne megspórolni, de egy ilyen döntés már érintené "a vidéki rendőrkapitányság osztályvezetőjét, aki együtt él főnővér feleségével". "Aki ma radikális adócsökkentést ígér, az felelőtlen, mi mérsékelt adócsökkentés ígértünk a ciklus második felére, s ezt tesszük" – fogalmazott Gyurcsány Ferenc.

A sikeres skandináv modell azt is megmutatja, hogy egy országnak el kell döntenie, mire teszi fel a jövőjét – tette fel a kérdést a miniszterelnök, aki szerint Magyarország válasza az oktatás, a kultúra, a képzés és a szakképzés fejlesztése.