Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a környezet védelme és a gazdaság érdekei között még mindig jelentős a feszültség, amely legalább 5 fő tényezőre vezethető vissza:
• Rövid felkészülési idő: Az EU „régi” tagállamai kb. 30 év alatt, állandó szerves fejlődés eredményeként érték el azt a jogi környezetet, amely képes volt kikényszeríteni az élhetőbb, jobb minőségű környezet-állapot megvalósulását, míg az újonnan csatlakozott országoknak (kis túlzással) 30 hónapjuk volt a szabályozási környezet átvételére és a jogalkalmazó testület felkészítésére.
• Szakmai egyeztetés hiánya: A gyors ütemű (és esetenként alapos „hatásvizsgálat” és szakmai egyeztetés nélküli) jogalkotási folyamat éppen az egyensúly kialakulását gátolja.
• Jogszabályi hiányosságok: A jogszabályok közötti diszharmónia bizonytalanná teszi a gazdaság szereplőit, ami éppen a kívánt fejlődést gátolja, nehezíti.
• Érdekellentétek: A tényleges környezetvédelmi érdekek szembekerülnek a gazdaság vélt érdekeivel.
• A jogalkalmazás nehézségei.

Az egyensúlyteremtés legfontosabb (még kihasználatlan) eszközei:
• A széles szakmai közvéleménnyel előzetesen megvitatott jogszabályok, a várható hatások (gazdasági következmények) előre becslésével.
• A Közigazgatási Eljárásról szóló törvény alapján nagy ügyekben hatósági szerződés megkötése ügyfél és a hatóság között.
• A környezetvédelmi célú céltartalék képzés szabályainak megalkotása és alkalmazása.
• A hatósági munka racionalizálása (akkreditációval és felelősségbiztosítással rendelkező külső szakértők igénybevétele a hatósági eljárások gyorsítása és szakmai megalapozottságának javítása érdekében).
• Az EU által támogatott projektek előkészítésére, megalapozására fordított erőforrások növelése a megalapozottabb döntés-előkészítések érdekében.

Reiniger Róbert, a Deloitte Környezetvédelmi tanácsadás üzletág igazgatója szerint: „az EU iránymutatásainak figyelembevételével meghozott törvény életbe lépése óta egyértelműen látható, hogy a gazdaság és a környezet egyensúlyának megteremtésére megvannak az alapok, a kitűzött célok tekintetében szinte teljes a konszenzus, de az igazi megoldást a rendelkezésre álló eszközök teljes kihasználása jelentené.”

Hogyan teremthető meg az egyensúly a környezetvédelem és a gazdaság érdekei között?
A társadalom fejlődése és a gazdaság működése a természeti erőforrások használatát, a termékek elhasználódását és káros anyagok természetbe történő visszajuttatását (is) feltételezi.
Mit jelent a gazdaság és a környezetvédelem egyensúlya? Ideális esetben az egyensúlyon azt értjük, hogy a társadalom fejlődési igényét a gazdaság úgy elégíti ki, hogy az sem rövid-, sem hosszútávon nem jár a természeti környezet visszafordíthatatlan károsodásával, sőt állandóan javuló életminőséget produkál. A konfliktus abból ered, hogy a „szennyezők” rövidtávú érdekei, szembe kerül(het)nek a magánszemélyek és a társadalom hosszú távú érdekeivel.

A kérdés évtizedek óta uralja a szakmai közbeszédet, nemcsak Magyarországon, hanem Európában és a világ majd minden pontján, annak ellenére, hogy az eltérő fejlődési pályák eltérő válaszokat adtak.
A Deloitte által feltett kérdés az, hogy a környezetvédelmi szabályozás és végrehajtás hogyan szolgálja az egyensúly megteremtését.

Szabályozások:
Az Európai Unió elődje 1967-ben jelentette meg az első közösségi szabályozást (veszélyes anyagok osztályozása és jelölése).  Az EK Bizottságában 1973-ban jött létre a környezetvédelmi igazgatóság, és az első környezetvédelmi akcióprogram (1. KAP 1973-1977; jelenleg a 6. KAP folyik); 1973-1986 között érlelődtek meg azok az alapelveket, amelyeket a ma érvényes jogszabályok követnek (szennyezés megelőzés, szennyező fizet stb.) és megszületett 20 lényeges irányelv is.
A 70-es évek közepétől a szabályozásban és az intézményrendszerben megjelenő környezetvédelmi szemlélet egyre erőteljesebb lett, amit a végrehajtás (az előírások végrehajtásának kikényszerítése) megfelelő sebességgel és javuló minőséggel követett. A jelenlegi állapotok több mint 30 éves szerves fejlődés eredményei.

Magyarországon ugyanebben az időben a gazdaság dominanciája mellett egyáltalán nem, vagy alig játszott szerepet a jövő nemzedék (ezen belül a környezetvédelem) iránti tényleges felelősség. Természetesen előremutató szabályozások (is) születtek: pl.1964: Vízügyi törvény, 1976: Környezetvédelmi törvény, 1981: Minisztertanácsi rendelet a veszélyes hulladékok káros hatásai elleni védelemmel kapcsolatban stb.
De meg kell említenünk azt is, hogy a szabályok túlnyomó többsége a deklaráció szintjén maradt, a végrehajtó szervezeteknek pedig nem volt tényleges eszközük az előírások kikényszerítésére.

Két jellemző példa Magyarországról, az 1995-ös környezetvédelmi törvény előtti időkből:
1) A határértéket meghaladó légszennyező anyag kibocsátókat (már akkoriban is) bírság megfizetésére kellett kötelezni, a legnagyobb kibocsátók esetén azonban (az állami tulajdonú erőművek „gazdasági teherbíró-képességének figyelembevételével”) a környezetvédelmi és az ipari miniszter megállapodása alapján akár jelentősen is el lehetett térni a jogszabály alapján kiszámított bírság összegétől.
2) Egy kis községi tanács (hatáskör hiányában) engedélyezte a hulladék elhelyezését a falu szélén lévő elhagyott bányagödör területén. A vízügyi hatóságnak (a felszín alatti vizek szennyezésének megakadályozása érdekében) joga lett volna a lerakási tevékenységet megtiltani (és az eredeti állapot helyreállítására kötelezni az érdekelteket), ezt azonban a hulladék lerakást eredményező tevékenység „nemzetgazdasági fontosságára” tekintettel nem tette meg.

A korábbi időszakban torzult az egyensúly a szennyezést okozó tevékenységek a környezetvédelemnél lényegesen erősebb érdekérvényesítő képessége, és a rendszerben kódolt helytelen szemlélet miatt. Ez rengeteg örökölt szennyezést és az EU átlagánál rosszabb környezet-állapotot eredményezett.

A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII törvény, és az ehhez kapcsolódó jogi szabályozások (az EU határozott iránymutatásainak figyelembevételével) megteremtették az egyensúly három pilléren nyugvó alapjait. A három pillér:
• az EU előírások maradéktalan végrehajtása/végrehajtatása,
• a magyar gazdaság versenyképességének megőrzése/javítása,
• a környezetvédelmi érdekek érvényesítése.