Sir Martin Sorell, a WPP marketingkommunikációs cég feje. Senki sem keresett többet © proficiency2020.com

Az Incomes Data Services nevű, a vállalati szférának bérezési, nyugdíjügyi, munkakörülmény- és munkajog-kutatásokat végző független elemző csoport szerint a 2006 júliusával zárult 12 hónapban a Londoni Értéktőzsde (LSE) irányadó árfolyammutatójának tagvállalatainál több mint 40 százalékkal emelkedtek a cégvezetői javadalmazások, amelyek éves fejenkénti átlaga elérte a 2,89 millió fontot (1,1 milliárd forint). Ez a 98-szorosa az ugyanezen vállalatoknál dolgozó beosztott alkalmazottak átlagbérének.

A vizsgált 12 hónapban Sir Martin Sorrell, a WPP marketing-kommunikációs és reklámügynökség vezérigazgatója kereste a legtöbbet a FTSE-100-as vállalatcsoport vezetői közül, 17,1 millió fonttal (6,8 milliárd forint).

A lista második helyére Mick Davis, a svájci székhelyű, Zürich mellett Londonban is jegyzett Xstrata globális bányavállalat vezérigazgatója került 15,3 millió fontos jövedelemmel, a harmadik helyen Bart Becht, a háztartási vegyszereket gyártó, magyar piaci érdekeltséggel is bíró Reckitt Benckiser vezetője végzett, 13,6 millió fonttal.

A jelentés szerint ebben az évtizedben csaknem megháromszorozódott a különbség a vállalatvezetői és alkalmazotti jövedelmek között: 2000-ben a FTSE-100-as vállalati kör vezérigazgatói átlagosan 39-szer kerestek többet saját beosztottaiknál. A jövedelmi szakadék gyors szélesedésének fő oka a vállalatvezetői prémiumok meredek emelkedése.

Rövid időn belül ez a második olyan londoni jelentés, amely drámai mértékű vállalati prémiumkiáramlásról ad hírt. A Gazdasági és Üzleti Kutatások Központja (CEBR) – az egyik legnagyobb, nem befektetési banki jellegű londoni gazdaságelemző cég – egy héttel ezelőtti előrejelzésében azt írta: a 2006-2007-es prémiumszezonban a londoni City befektetési cégeinek alkalmazottai a tavaly kiosztott 7,4 milliárd fontnál várhatóan 18,3 százalékkal több, összesen 8,8 milliárd font (3500 milliárd forint) jutalmat vihetnek haza. A CEBR az új prognózissal jelentősen feljavította saját előző, júliusban közölt jóslatát, amely még 8,1 milliárd font prémiumról szólt.

A múlt hét eleji londoni CEBR-elemzés szerint a prémium-előrejelzés alapos feljavítását az indokolja, hogy a fő londoni tőzsdeindex, a FTSE-100-as az emelkedő kamatok és az amerikai gazdasági növekedés lassulásával kapcsolatos aggodalmak ellenére októberben öt és félévi csúcsra emelkedett, miután a változatlanul erőteljes – és "erősen prémiumorientált" – vállalati egyesülési és felvásárlási tevékenység (M&A) magasra hajtja a cégeredményeket és a tőzsdei árfolyamokat egyaránt.

A CEBR múlt hétfőn közölt új becslése szerint az idei szezonban a City alkalmazottai közül 4200-an részesülnek egymillió font feletti jutalomban a tavalyi 3000 prémiummilliomos helyett.

Az egyik vezető londoni ingatlanár-figyelő cég, a Hometrack ugyanaznap kiadott jelentése szerint a citybeli rekord prémiumok és a lakóingatlan-hiány a londoni lakásárakat is az egekbe hajtja. A Hometrack adatai szerint a lakáscélú ingatlanok ára a legkeresettebb londoni kerületekben csak a múlt hónapban 2 százalékkal emelkedett, és például az igen divatos nyugat-londoni Kensington & Chelsea kerületben az átlagos lakásár most már meghaladja a 648 ezer fontot (260 millió forint). Ez azonban csak az átlag; egyes chelsea-i ingatlanközvetítők portfoliójában szerepelnek 2,5 millió fontért (egymilliárd forint) kínált lakások is.

A csillagászati vállalati prémiumokról szóló jelentéseket elítélte a brit szakszervezeti szövetség (TUC) főtitkára. Brendan Barber a hétfői The Timesnak azt mondta: nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy a vállalatvezetői javadalmazás ilyen hatalmas mértékű növekedése „inkább kapzsiságról, semmint teljesítményről tanúskodik”. Barber szerint az átlagbérekhez mérve a "sztratoszférában járó" cégvezetői fizetések azt jelentik, hogy az igazgatók most már külön osztályt alkotnak, és ez nem csupán megosztja a társadalmat, de már a gazdaságot is károsítja.

Richard Lambert, a brit gyáriparos szövetség (CBI) vezérigazgatója is elismerte, hogy a vállalatvezetői és az alkalmazotti fizetések közötti "változó ráta" hatással van a nagyvállalati szektorról alkotott közvélekedésre, különösen olyan esetekben, amikor "a magas javadalmazáshoz nem társul annak megfelelő teljesítmény ... ez hozzájárult a bizalom hanyatlásához".

Az Incomes Data Services jelentése szerint azonban a meredeken emelkedő cégvezetői fizetéseket a társadalom és a sajtó kezdi elfogadni: az elemzés szerint a közvélemény és média bíráló hangja még soha nem volt annyira halk, mint most.