Bár általánosságban igaz, hogy az adóköteles tevékenység érdekében az adóalanyok által beszerzett termékek, szolgáltatások áfája levonható, ez alól azonban a magyar áfatörvény számos kivételt tesz. Főszabályként tilos többek között a motorbenzin, vagy a személygépkocsi üzemeltetéséhez kapcsolódó egyéb termékek előzetesen felszámított áfájának levonása is.

Azonban, mint azt lassan már megszokhattuk, az Európai Unió (EU) jogi normái nem engednek korlátlan mozgásteret a tagállamoknak. Az adózókra nézve pedig messzemenő következményekkel járhat, ha egy tagállam – akár költségvetési megfontolásból – túllépi a levonási tilalmak megengedett közösségi kereteit.  

Az Európai Bizottság indoklással ellátott formális véleményben rótta meg Olaszországot a közelmúltban, mert az érintett tagállam a mobiltelefon-szolgáltatások esetében kizárólag az előzetesen felszámított áfa 50 százalékát engedi levonásba helyezni.

A részleges levonási tilalom bevezetésére 1991-ben került sor, annak ellenére, hogy a közösségi áfaszabályozás alapját képező ún. „hatodik irányelv” vonatkozó rendelkezései értelmében Olaszországnak erre nem lett volna lehetősége. 

Az eljárás komolyságára jellemző, hogy amennyiben Olaszország nem alkot az unió jogával összhangban lévő szabályokat, úgy az Európai Bizottság várhatóan eljárást indít az Európai Bíróság előtt a kifogásolt szabály eltörlése érdekében.

Amennyiben bírói úton is megállapításra kerülne, hogy Olaszország megsértette a közösségi jogot, akkor az olasz adófizetők automatikusan jogosulttá válnak a mobiltelefon-szolgáltatásra előzetesen felszámított áfa 100 százalékának levonására, bizonyos esetekben akár több évre visszamenőleg is.

Ilyenkor akár az is elképzelhető, hogy az érintett tagállamot a bíróság a szóban forgó szabály kiigazítása mellett kártérítés megfizetésére is kötelezi.  

Magyarországon 2003. januárja óta létezik az a rendelkezés, amely tiltja a vezetékes és mobil telefonszolgáltatás, valamint az Internet-protokollt (IP) alkalmazó beszédcélú adatátvitel esetében az előzetesen felszámított adó meghatározott hányadának levonását.

A fenti példa kapcsán viszont nyugodtan elmondható, hogy egy hasonló eljárás az Európai Bizottság részéről Magyarország esetében sem lenne alaptalan.

A hatodik irányelv leszögezi, hogy az előzetesen felszámított adó levonásának korlátozására – minden egyéb a levonáshoz szükséges feltétel teljesítése mellett - csak akkor van lehetőségük a tagállamoknak, ha a beszerzett termék vagy szolgáltatás nem szoros értelemben vett üzleti célt szolgál, ideértve különösen a szórakoztatás körébe tartozó szolgáltatásokat, valamint az élvezeti és luxuscikkek beszerzését.

Könnyen belátható tehát, hogy ezen az alapon nem jogosult a Magyarország a levonási tilalom fenntartására a távközlési szolgáltatások tekintetében. 

Átmeneti rendelkezésként a hatodik irányelv rögzíti továbbá, hogy a tagállamok jogosultak fenntartani azokat a levonási tilalmakat, amelyek az irányelv hatálybalépésekor voltak érvényben az adott tagállamban. Figyelembe véve, hogy az adózással kapcsolatos csatlakozási tárgyalásokat Magyarország már 2001 nyarán lezárta, leszögezhetjük, hogy a telefonszolgáltatással kapcsolatos áfa levonási korlátozás 2003-as bevezetése a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető jóhiszemű lépésnek Magyarország részéről.

Ha mindehhez még azt is hozzátesszük, hogy erre az áfalevonási korlátozásra Magyarország nem kért átmeneti mentességet a csatlakozási tárgyalások során, akkor végképp megkérdőjelezhető a részleges tilalom bevezetése mögötti szándék tisztessége.

Mindebből ugyanis az következik, hogy az Európai Bizottság képviselői nem voltak abban a helyzetben, hogy még Magyarország csatlakozását megelőzően véleményezhessenek egy – a hatodik direktíva szabályival ellentétes – tagállami áfalevonási korlátozást.

Külön problémát vet fel, hogy 2005. január 1.-től a levonási korlátozás szigorodott is, a le nem vonható rész mértéke a kezdeti 30 százalékról 50 százalékra emelkedett. A szigorítás jogossága még abban az esetben is megkérdőjelezhető, ha a részleges levonási tilalom egyébként nem volna jogszerűtlen, hiszen csak a „meglévő” tilalmak fenntartása engedélyezett, azok kiterjesztése azonban már aggályosnak mondható.

Érdemes megjegyezni, hogy a bevezetés előzményeit figyelembe véve hasonlóan aggályosnak tekinthető néhány más rendelkezés is, így többek között a parkolási szolgáltatással valamint az úthasználati díjfizetéssel kapcsolatban előzetesen felszámított áfa levonásának tilalma.

Ez különösen igaz arra tekintettel, hogy ezek a korlátozások már a hatodik irányelv átvételét rögzítő csatlakozási szerződés 2003. április 16-i aláírását követően történtek. 

A távközlési szolgáltatásokra felállított áfalevonási tilalom fenntarthatósága tehát igencsak kérdéses, és reális esély van a teljes áfaösszeg levonhatóságára akár 2004. május 1.-re visszamenőleg is. Amint azt Olaszország példája is mutatja, a közösségi jog tagállamok feletti érvényesülésének az adózókra nézve konkrét, kézzelfogható következményei is lehetnek.