Az Európai Központi Banknak a kamatokat történelmi mélyponton tartó, egy méretre szabott monetáris politikája Németországnak és Franciaországnak kedvez. Lengyelországnak ez tévút lenne, és az infláció már áttörte volna a plafont, ha az euró-övezet kamatai lennének érvényben - írja hétfői számában a The New York Times.

Az új tagállamokban a politikai következmények miatt ódzkodnak a maastrichti kritériumok teljesítésétől és a májusi csatlakozás óta erőteljesebben érezhető a visszacsúszás - véli a lap. 

Samuel Frankhauser, az EBRD politikai tanulmányi igazgatója szerint a felfogás az, hogy "bent vagyunk, lazíthatunk". az igazgató szerint ezekben az országokban még sok a  tennivaló az intézményi reformok és a pénzügyi szektor területén.

Járai Zsigmond, a jegybank elnöke kétségbe vonta azt a kitűzött célt is, hogy Magyarország 2010-re bevezeti az eurót.  Magyarország már a harmadik éve nem tudta tartani a tervezett deficitet. A tavaly a hazai össztermék (GDP) 6,1  százalékát kitevő hiányt 2008-ra 3 százalékra  kell leszorítani az euró két évvel későbbi bevezetéséhez. A magyar kormány kitart amellett, hogy teljesíti a kitűzött célt és 2008-ig minden évben csökkenti a költségvetési hiányt -olvasható a lapban.

Magyarország másrészt imponáló haladást ért el nemzeti valutájával, a  forinttal. A viszonylag alacsony bérköltség vonzóvá tette az országot nyugat-európai gyártóüzemek létesítésére. A munkaerő költségében rejlő előnyök elkerülhetetlenül lemorzsolódnak majd, ahogy Magyarország felzárkózik a nyugat-európai bérekhez - jegyzi meg a szerző, aki szerint a teljes EU tagság talán az érett gazdaság kiegyensúlyozottabb növekedését jelenti. 

"Magyarország nem engedheti meg magának, hogy saját mókás pénze legyen" - mondta Bod Péter Ákos, az MNB volt elnöke a lapnak. "Magyarország már az utolsó az euróhoz csatlakozó bolyban. Ha tovább várunk, baj lesz" -
tette hozzá.