Az NKA szigorította a folyóirattámogatások rendszerét. Több normatív szempontot vezetett be az elbírálásba: az egymillió forint felett pályázóknak a kért összeg 30 százalékát önrészként fel kell mutatniuk, üzleti tervet kell készíteniük, szerződésekkel kell rendezniük a nyomda- és a terjesztés kérdését és nem utolsó sorban alá kell vetniük magukat a MATESZ (Magyar Terjesztésellenőrző Szövetség) auditálásának. Vajon felkészültek ezekre a változásokra a magyar kulturális lapkészítők? Főként azok, akik eddig hozzászokhattak, hogy tulajdonképpen bármi is történjék, évről-évre megérkezik a rendszeres NKA-támogatás.

Hogy a lapok, folyóiratok a hazai művészeti és kulturális élet alapintézményei, nehezen vitatható állítás. Azt azonban sokan vitatták, hogy miért szinte mindig ugyanazok kapták az NKA támogatásokat és miért szinte ugyanannyit? Az NKA támogatás életben tartott sok fontos lapot, de egyben közrejátszott a hazai folyóirat-struktúra megmerevedésében is. A kijárás, a betefonálás, a lobbyzás eredményeként sokan megkapták évről-évre ugyanazt a pénzt, anélkül, hogy ezért akár a rendszeres megjelenést, olvasótáboruk felmérését és pontos kiszolgálását, a terjesztést és az előfizetést megoldották volna. S így ki sem derülhetett, van-e valós kereslet egyes lapokra.

Nem ritkán mindehhez nem is volt elég a támogatás, túl sok helyre jutott túl kevés pénz. A kiosztásnál az automatizmusok érvényesültek. Hogy az irodalmi havi lapok közül soroljunk példát: 2003-ban a Kortárs, a Magyar Írószövetség folyóirata 18 milliót kapott, miközben mögötte amúgy is van infrastruktúra (iroda, fűtés, szervezet) s jelentős remittendát termel, miközben a Holmi, amely háttér nélkül, egy magánlakásban készül, 14 milliót, a szintén magánemberek által készített Liget pedig 6 milliót.

A 2003-as folyóirat támogatásban az NKA szamai kollégiumaitól több mint háromszáz lap összesen 748 millió forintot kapott, 2004-ben ez a szám 910 millió forint és négyszáz lap, periodika, folyóirat. Jelentős volt az átpályázók száma, vagyis amely lapok több kalapból is kértek pénzt és előfordult, hogy becsúszott jópár "álpályázó", vagyis nem kulturális profilú lap is a többiek közé. Az előfinanszírozó támogatási rendszer termelte az ellentmondásokat azzal, hogy nem számoltatta el tisztességesen a lapkészítőket. Ha igazolták, hogy a pénzt elköltötték (vagyis "megvan"), akkor szinte mindegy volt, mire. Mint ahogy az is, olvassa-e valaki a lapot. Ez, amellett, hogy áldemokratikus, még az NKA betű szerinti feladatának is ellentmond, hiszen az Alap fenntartó támogatást nem adhat, csak projekteket támogathat.

Az NKA a Magyar Lapkiadók Egyesületével (MLE) együttműködve alakította ki a pályázás új feltételeit. A "profi" lappiaci szakemberek feltűnése segítette a piacorientált szempontok megjelenését. Kázmér Judit (Pannon Lapok Társasága Kiadói Kft.) az MLE elnökségi tagja tájékoztatta a hvg.hu-t a kiírásban megjelenő új szempontokról. Az egymillió fölött igénylőknek üzleti tervet és harminc százalékos önrészt kell produkálni, valamint auditáltatniuk kell lapjukat. Különböző nyomdai ajánlatokat kell versenyeztetniük. Minthogy sok esetben a könyvtárakba se jutottak el a lapok, szerződniük kell a Könyvtárellátó Kht.-val (KELO). A szponzoráció előtt is meg kell nyitniuk a lapjukat, tehát helyet kell adniuk hirdetéseknek. Meg kell oldaniuk a postai, vagy Lapker-terjesztést, hiszen a többszáz pályázó közül csak hatvannak volt postai szerződése és hatvanöt volt kapható a Lapker arusítóhelyein.

Megjósolható, lesznek olyan folyóiratok, amelyek a változások nyomán a folyóiratkultúra tönkretételét jövendölik. Ám meglehet, csak az eddigi pozíciók megrendülése miatti bizonytalanságról van szó. Az NKA kifejezte akaratát, hogy minél több normatív szempontot akar beengedni a magyar kultúra támogatásának rendszerébe. Szükséges lépésnek tetszik, még ha konfliktusokat szül is.