„Nem Szekszárddal, hanem a régi típusú bikavérekkel hadakozunk” – állítja ifjabb Lőrincz György, az egri St Andrea Szőlőbirtok borásza, a budapesti Corinthia Hotelben február 26-án megrendezendő Eger – Szekszárd Bikavér Párbaj egyik szervezője.
Annál is inkább, mert ennek a békés párbajnak az összefogás a lényege. Ahogy a szervezők vallják, a cím csak figyelemfelkeltés. Egyik borvidék sem akarja elverni a másikat, sőt, úgy vélik, együtt többre képesek. Mindenki megkóstolhatja a borokat egymás mellett, mivel minden standon ott lesz egy egri és egy szekszárdi borászat. Sorsolás alapján kerülnek egymás mellé. A jelen állás szerint Egerből 12, Szekszárdról 14 borászat lesz jelen.
Tény, hogy egyre több komoly, minőségi pincészet van az országban, így Egerben és Szekszárdon is. A csúcs náluk természetesen a bikavér. Így joggal lehet mondani, hogy az igazi hadviselés nem a borvidékek között van, hanem a régi típusú, a szocializmusban lejáratott olcsó tömegbikavér, és a tudatosan készített, kiváló szőlészeti munkával megtámogatott tiszta, zamatos bikavérek között.
Annál is inkább, mert a világon csak két helyen lehet bikavért termelni: Egerben és Szekszárdon. Egerhez képest Szekszárd jóval délebbre helyezkedik el. Az egri hűvösebb klíma, hűvösebb karakter, és ez megmutatkozik a borokban is. Itt nagyon gazdag aromavilágú borokat tudnak termelni, elegáns tónusokkal, és hihetetlenül izgalmas, vibráló savakkal, ami kifejezetten élénkké teszi az egri borokat. Szekszárdon inkább löszös talaj található,ami nem annyira határozott karakterű, mint az egri vulkanikus eredetű riolittufa talaj. Mindeközben a déli, melegebb fekvésű Szekszárd egy picit behízelgőbb tud lenni a bikavéreivel. Az ő boraik picit kerekebbek, bársonyosabbak, magasabbra hangolt tanninokkal. Ez azt is jelenti, hogy ezáltal gyorsabban fejlődnek az ottani borok, így már fiatalabb korukban elnyerik a fogyasztók tetszését. Az egri borok hosszabb érlelési potenciával rendelkeznek, s a vibráló savak miatt nagyobb lehet az eltarthatóságuk.
Ifjabb Lőrincz György szerint ahhoz, hogy mind itthon, mind külföldön csatát nyerhessen a bikavér az első és legfontosabb dolog, hogy nagyon jó borok legyenek, ami nagyon tudatos szőlő- és bortermelési magatartást feltételez. Ez a tudatosság abban is megjelenik, hogy megértve a termőhelyek egyedi adottságait és lehetőségeit, kifinomultá kell tenni a helyi borstílust. A borvilágban olyan folyamatok zajlanak, melyek szerint a legmagasabb minőségű boroknak egészen kifinomult jegyeket kell produkálniuk. Bármely nagy dolog is, hogy adott borvidéken koncentrált, erőteljes, gazdag, mély borok születnek, a jövő a picit moderáltabb, nagyobb harmóniára, kifinomultságra, egyensúlyra törekvő boroké. Ha említésre méltó teljesítményt szeretnénk elérni a nemzetközi porondon, akkor ezt is figyelembe kell venni.
A St Andrea borait, a jól sikerült bikavéreket például a külföldi vevők a piemonti vörösborokhoz hasonlítják, ami óriási elismerés. Csúcsvörösboruk, a Nagy-Eged-hegy bikavér nemrégiben a Bor és Párlat magazin ítészeitől 95 pontot kapott. Bikavérfronton ennél most nincs feljebb. Egyébként az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is kimagasló értékelésekkel honorálták a pincészet erőfeszítéseit.