Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Képtelen természetrajz. Elsőre ez a cím jutott eszünkbe, ahogy végigvettük a prágai sörözés módozatait, leginkább az elkövetők típusai szerint. De egyrészt – irodalmilag - a cím foglalt, másrészt a dolog egyáltalán nem képtelen.
Nem először öntünk tiszta sört a pohárba azt illetően, hogy nem szégyen belátni: Prágába számtalan honfitársunk főleg sörözni indul. Nagyrészük visszatérő vendég, így aztán – ha egyáltalán – nagyon hamar letudja a kötelező látnivalókat, és uzsgyi a kocsmába. A prágai sörturisták nagy része természetesen férfi, hiszen annak a kihívásnak, hogy minimum napi tíz sör lecsússzon a torkokon, leginkább az erősebbik nem képviselői veselkednek neki. Bár érdekes tapasztalat, hogy Prágában a magyar nők jelentős része, ha nem is válik a sör szerelmesévé, de a hazai pályán soha nem látott mennyiségben iszik sört.
Az utóbbi évtizedekben Prágában is rohamosan lecsökkent a negyedosztályú kricsmik száma, de ennek ellenére még a külvárosokban sem kell hosszú kilométereket gyalogolni két vendéglátóegység között. Vagyis a várost nem ismerő, első „áldozó” sörturista sem halhat szomjan, és a sörözést is jóval olcsóbban megússza, mint itthon.
A sörturisták között különböző altípusokat különböztethetünk meg.
1. Az egyiket nevezzük csehsör-hívő turistának – ő az, akinek minden sör a kedvence, ami Csehországban készül, ezért nincs is előre tervezett sörprogramja. Az ilyenek az amatőr kategóriába tartoznak, hiszen többé-kevésbé véletlenszerűen, szinte minden útjukba eső kocsmába betérnek. Szerencsére rossz sört kevés helyen ihat a sörvándor, így jó eséllyel, nem éri csalódás őket. A hitük nem is engedné. Leginkább rájuk jellemző, hogy a prágai sörözését egyfajta sörmaratonnak tekinti. Az ő céljuk, hogy egy nap alatt, minél több kocsmát látogassanak végig. Jellemzően még az olyan sok sörcsapos helyeken, mint a Beer Museum, a Zlý Časy vagy a Kulový Blesk is csak egy sört – nem ritkán nevetséges pohárnyi mennyiséget – fogyasztanak, majd vágtatnak tovább. Ezzel a fárasztó módszerrel kétségtelen húsz, de akár harminc hely is végigiható és kutyafuttában végrehajtott városnézésnek is megteszi.
2. A másik altípus a tudatos prágai sörturista, aki többé-kevésbé konkrét tervvel, előre jól megrajzolt kocsmatérképpel vág neki az útnak. A saját tapasztalatait, a hazai szakirodalomból és az interneten szerzett ismereteit kamatoztatja. Pontosan tudja, hol vannak a lehúzós helyek – ahol szervizdíj, zenés felár, kéretlenül kínált méregdrága Becherovka –teszi horribilissá a számlát. Így aztán nem sörözik a Staroměstské náměstí teraszain, az U Flekuban is legfeljebb egy pohár sörre ugrik be és kihagyja az egykor kihagyhatatlan U Dvou Kocek-et is – hogy csak néhányat említsünk a kerülendő helyek közül. Sokkal jobban izgatják a Királyok útjától – azaz a legfontosabb turistaösvénytől – távolabb eső vendéglátóüzemek. Ilyen a Žižkov-i Kilőtt Szem, vagy a Holesovicei-i U Melniku, Smichovban a Staropramen sörgyár, Liben és a Hrabali nagy szlalom néhány eredeti állapotban megmaradt kocsmája, vagy Strahov-i Klášterní pivovar. Ez utóbbival el is érkeztünk a kézművesnek is becézett kisüzemi sörfőzdékhez – a sort a První Novoměstský Restaurační Pivovar nyitotta, mely az első a modernkori prágai sörfőzdék sorában, 1993-ban kezdte megműködését. De ajánlott a többi figyelemreméltó főzde is, melyeket egy korábbi írásban mutattunk be.
3.Végül, de nem utolsósorban itt vannak az ínyenc sörturisták, akik semmiképpen nem isznak (na jó, esetleg a tankos változatot) a nagy sörgyárak – Pilsner, Krusovice, Budvar, Radegast, Staropramen – söreiből hanem kizárólag a kisebb, regionális cseh főzdék termékeit keresik. Ők azok, akik minden helyről tudnak valamit. Helyismeretüket szeretik is állandóan fitogtatni, és addig nem nyugszanak, míg nem tudnak olyan kocsmát említeni, ahol magyar turista még soha nem fordult meg előttük, vagy olyan sörrel példálózni, amit még senki nem ivott rajtuk kívül. Ők jellemzően lassan és fontolva haladnak, pohár sört még véletlenül sem kérnek. Egy-egy helyen hosszabban is elidőznek, miközben verbálisan végigjárják a környék összes szóba jöhető kocsmáját, megbeszélve azok összes apró részletét, hány lépcső vezet a bejárathoz, meg hogy hány éves a vécés néni. Közben csak úgy röpködnek a balling fokok, de leginkább a tekintélyt nyomatékosító szakmai kifejezések. A tudományos eszmecsere közben végigisszák – legalább is kísérletet tesznek rá – adott kocsma sörválasztékát. Így kényelmesen, kevés mozgással ugyanannyi sört isznak meg mindenféle teljesítménykényszer nélkül, mint a sörmaraton résztvevői. Ez a mennyiség pedig tekintélyes, de annyira mégsem veszélyes. Erről Prágában Gambrinus, a sörivók patrónusa gondoskodik azzal, hogy a megfelelő pillanatban a korsó tetejére teszi azt a bizonyos ivást lezáró söralátétet.
