Ha az ember német csapat meccsét nézi, természetesen sörrel oltja a szomját, mely egyben nyugtatgatja a döntő mérkőzés izgalmain erősen felajzott lelkét és idegrendszerét. A sör mellé pedig valami németes harapnivaló is dukál.
Itt van rögtön a Hamburger Rundstück névre keresztelt egyszerű szendvics: kis cipócskába szeletelt sonka, salátalevél, mustár. Mondhatnánk, hogy ős-szendvics, mert ez bizony nem más, mint az Amerikába kivándorolt és ott híressé lett hamburger őse.
A kölniek jellegzetes sörkorcsolyája a Halwe Hahn. Ez normálisan fél (halb) csirkét jelentene, ám kölschül egy félbevágott rozs cipócska – ez átmenet a zsemle és a rozscipó között – vajjal és mustárral megkenve, amibe beletesznek egy vastag szelet gouda sajtot. Szintén kedvelt a Kölsche Kaviar, ami persze nem hal, hanem véres hurka, hagymakarikával, mustárral és az elmaradhatatlan rozs cipócskával.
Szinte egész Németországban kedvelt a Schweinhaxe azaz a sertéscsülök, mely a csontról lefejtve, kisebb darabokra felvágva, mustárral és párolt káposztával a szokásos cipóba téve igen kiadós, finom falat. De természetesen nem csak imigyen közkedvelt: sülve-főve, párolt káposztával krumplival, késsel-villával is sok fogy belőle.
Nálunk is ismert az ecetes-sós marinírozott hering. A legenda szerint Bismarck háziorvosa heringdiétát rendelt el a túlsúlyos kancellárnak. Ezt használta ki egy stralsundi halkonzervgyáros, aki egy kis fahordóban savanyított balti-tengeri heringeket küldött neki, és arra kérte, hogy a jövőben ezeket Bismarck hering néven fogalmazhassa. Ez a hering ma ecetből, étolajból, hagymából és mustármagokból álló marinádban kerül forgalomba. A legjobbak viszont mégis csak a matjes névre „hallgató” ecetes halak, amelyek a holland maeghdekens (szűzlány) szó után kapták nevüket, lévén, a halacskák még ívás előtt kerülnek feldolgozásra. Nagyon itatja magát.
Már fentebb is esett szó a kölni véres hurkáról, de hasonló nevezetesség a nürnbergi sült kolbász, a bajor fehér kolbász azaz a Weisswurst, a frankfurti virsli és még sorolhatnánk a különféle ízesítésű, sertés- és/vagy marhahúsból készített finomságokat, melyek elmaradhatatlanok egy magára valamit is adó sörünnepről, pláne sorsdöntő foci rangadóról. Persze a mindenfelé található kis „kolbászoldákban” a németek a legkülönfélébb wurstokkal csillapíthatják éhségüket.
Ugyancsak közkedvelt a Leberkäse, melynek neve ellenére semmi köze nincs a májhoz és a sajthoz, elkészítése némileg a virsliéhez hasonló, de formailag már inkább a Stefánia-vagdaltra emlékeztet, bár állaga homogén akár egy pástétomé. Mindenesetre húsból készül, fűszerek hozzáadásával. Országszerte igen népszerű, számtalan receptje ismert.
Frikadella - ezek Németországban a hagyományos, darált húsból készült fasírtok, húsgolyók. Fogpiszkálóra szúrva könnyen kezelhetők, még a meccs legizgalmasabb pillanataiban is, és hidegen-melegen egyaránt finomak.
A mi körözöttünk távoli rokona az Obatzer (Obatzda) ugyancsak számtalan változatban készül. Legismertebb receptje szerint a camembert sajtot vajjal, fűszerekkel, reszelt hagymával és sörrel simára keverik, majd cipóra, kenyérre kenve fogyasztják.
A foci vébé döntő estéjén aztán igazán van miért, kiért izgulni, és Casus bibendi – azaz ok a sörivásra – pedig mindig akad: hol a belőtt gól, hol a lefújt les, egyszer a vereség bánata, másszor a győzelem öröme. A lényeg: nézünk, eszünk – emeljük korsóinkat!