Brazíliában, ahol a legnagyobb felvonulásokat, karneválokat rendezik a világon, s ahol Dél-Amerika legnagyobb stadionjában, a Rio de Janeiró-i Maracanãban kerül sor jövő vasárnap a foci-vb döntőjére, film és könyv készült az utcai ételekről és italokról. Nézzük, mit eszik az utca embere, mielőtt beül majd az óriási, közel 90 ezer fős nézőterű arénába szurkolni.
A 6,3 millió lakosú Rióban mindig is népszerű volt a gastronomia de rua (utcai gasztronómia, avagy street-food), mivel a hatalmas metropolis lakói szenvedélyesen az utcán és a Copacabana strandjain élik le életük egy jelentős részét. Bár a foci és a szambák népe az utóbbi időben két világhírű séffel is büszkélkedhet, mégsem tartozik a legismertebbek közé sem az utcai, sem az éttermi konyhája okán. Óriási előrelépésnek számít, hogy a tetovált sztárszakácsként emlegetett Alex Atalát (São Pauló-i étterme, a D.O.M., a világ 7. és Dél-Amerika legjobb étterme) 2013-ban a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta a Time magazin, míg Helena Rizzót (São Paulo, Maní étterem) 2014-ben a világ legjobb női szakácsa díjjal ismerték el. Arról se feledkezzünk meg, hogy a Michelin éttermi útmutatója 2015-től Rio de Janeiro és São Paulo legjobb éttermeit készül kiadványába felvenni és rangsorolni.
A brazil konyha ismertségéhez bizonyára hozzájárulhat még Sérgio Bloch dokumentumfilm-rendező, újabban szakácskönyvíró is, aki az első riói utcaiétel-kalauzt jegyzi. Mint egy vele készült interjúban elmondta A nép szájában (Na boca do povo) című kisfilmje adta neki azt az ötletet, hogy könyvet írjon a város utcai ételeiről. Ez a szakácskönyv az ételek leírása, receptjei mellett útbaigazítást ad arról, hol, melyik utcában kaphatók azok, illetve kik a készítői, árusai.
Bloch Rio de Janeiro utcai szakácsművészeti kalauza (Guia carioca da gastronomia de rua - a címben a carioca Rio de Janeirót jelöl - a szerk.) annyira népszerű, hogy szerzője már újabb kötettel bővítette. Sőt, önálló weboldala is van, és a könnyen kezelhető utcai eligazodás érdekében egy okostelefonos applikációt is készített. A dokumentarista filmművész témaérzékenységét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy igazi kuriózumnak számít A riói favellák gasztronómiai kalauza című könyve is. A felmérések szerint Riónak 750 favellája van, több mint 1,3 millió lakossal, s a ma már turistalátványosságként is szolgáló szegénynegyedek bugyrai kulináris kalandokra is csalogatnak.
Vajon milyen ételeket és italokat kínálnak a riói utcák és favellák a nemcsak a focira éhező drukkereknek, vendégeknek? Ebből a kis ízelítőből mindenképpen a sor elejére kívánkozik az egyik legjellegzetesebb brazil étel, a feijoada, ami mindennapos utcai kaja, de a luxuséttermek kínálatában is szerepel. Mint annyi más gasztrokarriert befutott étel, ennek az eredetije is a rabszolgák étke volt. Az ültetvényes birtokokon a konyhai maradékokat egy vályúba öntötték, s a rabszolgák ebből merhettek maguknak. A feijoada alapja ma a hagymás, fokhagymás fekete bab, amit különféle sült húsokkal, kolbásszal, csíkokra vágott zellerrel, kellevelekkel, zöldfűszerekkel és pirított maniókaliszttel gazdagítanak. Az egészet hagymás-erőspaprikás mártással, molhóval öntik le. A tetejére meghámozott, cikkekre vágott narancsszeletek is kerülhetnek.
Nem ennyire tartalmasak, viszont nagyon jellegzetesek az ínycsiklandó tőkehalfánkok és a salgadinhos-ként emlegetett sós snackek, amelyekre a focidrukkerek is bőven rákattanhatnak, mondjuk néhány üveg Budweiser mellett – a lágyan habzó, közkedvelt ital kiérdemelte a brazil vb hivatalos sörmárkája és támogatója címet. Az utcai gyorsételek közé tartoznak a biscoitos de polvilho, a tápiókás kétszersült és a különböző omlett féleségek is. Az utóbbiak készülhetnek akár pirított maniókaliszttel és hagymával, tojással, kesudióval, banánnal, mazsolával és olívabogyóval is. Az egyik legegyszerűbb fajtájával, a sajtos omlettel lepte meg egy nagynézettségű tévéműsor nézőit Dilma Rousseff, Brazília elnök asszonya. Lehet, tévedünk, de az a benyomásunk támadt róla, hogy politikusnő nem Flór asszony kulináris műhelyében, a Zamat és Művészet főzőiskolában szerezte a sütő-főző tudományát (a kulinária és a szerelmi praktikák iránt egyaránt vonzódó hölgyről a híres brazil író, Jorge Amado írt könyvet Flór asszony két férje címmel – a szerk.).
Utcai csemegének számítanak a különböző sült sajtok, a queijo coalho és a pörkölt földimogyoró is. A sanduiche natural, vagyis a házi szendvicsek és az amerikai típusú, sült hagymával, reszelt sajttal és majonézzel kínált hotdogok már egy másik életérzést sugallnak Brazíliában is. De még mielőtt megfeledkezik a turista arról, hogy hol van, a helyi ételkalauz javasolja, igyon egy caipirinhát, mely cukornádpálinkából, lime-ból, cukorból és jégből készülő brazil koktél, illetve elkortyolhat egy forró vagy hideg matéteát is, amely a melegben hűt is.
A riói utcai ételkalauz szerzőjének az ételek mellett fontosak a készítők, árusok is. Úgy jellemzi őket, mint igazi mesterembereket, akik a főztjük/sültjük mellé bónuszként adják a szívüket és a jó humort. A legérdekesebb személyiségekből 36 utcai szakácsot választott ki. Van olyan közöttük, aki 1969-ben érkezett Rio de Janeiróba az ország más részéből, s azóta elválaszthatatlanul a General Glicério utcai vásárosok közé tartozik, ilyen a tőkehalfánkos Severino vagy más néven Mazzaropi (a színész Amatius Mazzaropihoz való hasonlóság miatt tisztelik őt ezzel a becenévvel). A legjobb caipirinhát keverő (a fentebb említett koktél) Luizinhóra pedig a Laranjeiras kerület utcai piacosai között lehet rábukkanni, ahol szamba és choro (populáris brazil instrumentális zene) lemezeket is árul. De megkóstolható Rióban Estela uborkából, almából, káposztából és gyömbérből készült zöld leve is az utcai árushelyén, őt állítólag betegségéből gyógyította ki, de ki tudja, talán ez az elixír maradandó élményt is ad a riói street food után kutatóknak.