Új európai szövetség alakult, amely minden bizonnyal az egyik leghálásabb terepe lesz a konszenzusnak. Néhány héttel ezelőtt Görögországban jegyezték be a Történelmi Kávéházak Szövetségét, a 15 alapító tag között ott a budapesti New York és Centrál kávéház
Sok mindent láttak, megéltek, nagy idők, nagy tanúi voltak legendás vendégekkel. De igazán nem mondhatni, hogy kivénhedt, magányos matuzsálemek, mellőzött nyugger helyek lennének. Európa legrégibb kávéházai élnek s vírulnak, népszerűségben felveszik a versenyt a legtrendibb legújabbkori vetélytársakkal.
Aki meg akart már inni egy kávét mondjuk, a velencei Florianban, az tudja, hogy nem könnyű szabad asztalt találni az ilyen patinás helyeken. A most létrejött szövetség - mondhatnánk úgyis, a 100 éven felüliek klubja - egyik célja, hogy tovább népszerűsítse a kávéházakat, kulturális hídat képezzen a kontinensen, ápolja a hagyományokat, de közös történelmet is írjon.
A história hivatalosan 1686-ban kezdődött, amikor Párizsban megnyilt Európa első kávéháza, a Le Procope. Néhány évtizeden belül számos követője akadt Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában, de még Angliában is. A mostani szövetség egyik alapító tagja, a már felemlített Cafe Florian 1720-ban nyilt, leghűségesebb törzsvendége a szívtipró Casanova lett. Kisvártatva már mérték a kávét a barcelonai Café Opera-ban is. A római Café Greco pedig 1760-tól működik. A 19. században már Ausztria és Magyarország, illetve a monarchia is nagyban kávéházazott.
Budapest a 20. század elejére kiérdemelte a "kávéházak városa" titulust, lévén, hogy a 10-es években már 550 kávéházat regisztráltak a székesfőváros illetékes hatóságai. Ha a mostani belvárosi Pilvax még az lenne, ami, rangidősként íratkozhatna be a szövetségbe, hiszen eredetileg Cafe Renaissance-ként 1838- ban anyakönyveztetett Privorszky Ferenc által, akitől 1842-ben vette át a boltot Pilvax Károly nevű kávéslegénye. Hogy milyen történelmi szerepet játszott a Pilvax, tudjuk, de talán érdemes felemlíteni még néhány, akkoriban divatos helyet. Draveczky Balázs a Történetek terített asztalokról és környékükről című művében külön fejezetben veszi sorra Petőfi korának kávéházait. Amint írja, medikusok tanyája volt a mai Semmelweis és Kossuth Lajos utca sarkán az Arany Sas; a filozopterek a Papnövelde utcai - nomen est omen - Philosophushoz címzett kávéházba jártak, míg a jogászok a Rózsa téri Török császárhoz cégérezett vendéglátóhelyen találkoztak. A pesti belvárosban a kereskedők és alkuszok törzshelye a Lloyd palotában működő Börze volt, míg a politikusoké a Zrínyi, a hírlapíróké a Pécs és a Páris városához címzett kávéház. Az első pesti kávéházi teraszt a Wurm mondhatta magáénak, itt rendezték meg egyébként 1840-ben az első hazai sakkversenyt is.
Mindezek - és sok más társuk - már csak a krónikákban lelhetők fel, de itt van nekünk a világ legszebb kávéházának tartott, éppen 120 éves New York és az 1887-ben alapított Centrál, amelyik ugyan a 20. század második felét "átaludni volt kénytelen", de ma teljes jogú tagja az európai Történelmi Kávéházak Szövetségének.