Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Free food fight, kissé eltúlzott hivatalos megnyitó, hektikus árazás és kóstoló szinte mindenből: a Fővám téri Vásárcsarnokban nyíló izraeli piacon jártunk, ahol az import termékek, az izraeli turizmus és hazai zsidó konyha mellett az 50 kiló ingyen humusz aratta a legnagyobb sikert.
A zsidó nyári fesztivál keretében nyitották meg csütörtökön az izraeli piacot (Shuk) a Fővám téri Vásárcsarnokban. A vasánapig tartó rendezvény tulajdonképpen nem egyedi, a piacon szinte minden hónapban van valamilyen tematikus hét, nemrég horvát, előtte lengyel napokat tartottak, a fesztivál viszont jó reklámot csinált a mostaninak, amire a korábbiaknál jóval többen voltak kíváncsiak.
Már-már túlzásnak is éreztük, hogy a háromnapos rendezvény és az öt-hat új stand megnyitóján az izraeli nagykövet, az főpolgármester-helyettes és a kerület polgármestere is beszédet mondjon. Az újságírókon és a hivatalos vendégeken kívül a legtöbb embert láthatóan „az ország legnagyobb humusztála” vonzotta: az ötven kiló humusz (csicseriborsóból készült krém, amely arab és izraeli nemzeti étel is) hamar elfogyott, csak úgy, mint a szintén szétosztott torta. Viszonylag kiszámítható módon a megnyitó kissé kaotikusra sikeredett. A free food fight minden jellemző jelenete lejátszódott előttünk 5 perc alatt: tolakodás, síró gyerek, nyugdíjasok blokádja. Egy idős hölgy előttünk háromszor is fordult, de végül megküzdöttünk a lehetetlennel: sikerült szereznünk az ételből.
A birkózás megkezdése előtt Csomós Miklós főpolgármester helyettes olyan magvas gondolatait hallgathattuk, mint hogy a „lényeg, hogy jól érezzük magunkat”, és hogy az önkormányzatnak „nagyon fontos” a budapesti zsidóság. Ilan Mor izraeli nagykövet az ízek szerelmeseinek ajánlotta a fesztivált, hozzátéve „ez a világ elsőszámú piaca”. A humuszról pedig kijelentette, a „béke szimbóluma” is lehetne, mert az arabok és izraeliek is szeretik, ezért összehozza a népeket, sőt, elősegíti a „békét a palesztinokkal” – valószínűleg akaratlanul felidézve Sacha Baron Cohen Brüno című filmjének egyik jelenetét.
Az ételosztás után az érdeklődők többsége azért megnézi az új standokat is, a nagykövet többekkel beszédbe elegyedik, mit érdemes kipróbálni, láthatóan jól fogy a humusz mellett az arab kávé. Az első napon 5-6 új standot állítottak fel, az izraeli termékeket, flódnit és falafelt áruló standok közül kissé kilóg egy Főkefe nevű, hagyományos magyar savanyúságokat áruló cég pultja. Az árazás egyébként kissé kiszámíthatatlan: a budapesti Hummusbarból hozott falafel például elég túlárazottnak tűnik (pitában 700 Forint), de az import termékek között meglepően olcsókat is találunk, a holt-tengeri sóból készült bőrradír például körülbelül fél literes kiszerelésben, háromezer forint alatt kapható.
Az Izraelből hozott termékek közül kiemelendőek a különféle konzervek – fekete oliva, alma, banán, kovászos urborka, sőt, majonézes vöröskáposzta –, illetve a Golán-fennsíkon termelt, a Tokaji Aszúhoz hasonló Basalet bor. Ha nem veszünk el végleg valamelyik pultnál, kitárgyalva az izraeli és a magyar konyha különbségeit, hasonlóságait, akkor a sor végén még játszhatunk is egy kicsit, kóstolókért az árusok ételekkel kapcsolatos kvíz-kérdéseire válaszolhatunk.
Sajnos a kóstolásra kitett termékek egy részéből nem lehet kapni a piacon, bár az árusok néha adnak tippeket, hogy Budapesten hol lehet hozzájuk jutni. Van persze, amiért Izraelbe kell elmenni, talán ezért is állított fel standot az El-Al légitársaság is, ahol utazási kuponokat is vásárolhatunk – valószínűleg az idén induló fapados járatokat nem fogják kiszorítani.
Az általunk megkérdezett árusok általában nem bánják ezt, nem látnak konkurenciát az ideiglenesen ide települő külföldi kofákban, pár vásárló viszont ideges, hogy az összegyűlt érdeklődők elállják a csarnok kijáratát. Egyikük arról panaszkodik, hogy „mostanában minden héten, van itt valami felhajtás, de ekkora azért nem szokott lenni.” Az eladók viszont inkább örülnek, hogy a felhajtás több vásárlót hoz a piacra.
