Esik, fúj, fagy, de mindegy: éljen az ünnepi hosszú hétvége! Március idusát köszönthetjük a konyhában is. Csak elébb olvasgassunk kicsit, s főzzünk történelmet.
Furcsa módon bír hálás lenni az utókor nagyjainknak. Mindenféle étkeket címkéznek föl nevükkel csupa tiszteletből. Könnyen előfordulhat, hogy a címzettek sosem kóstolták, nem is ismerték, nem szerették eme fogásokat, vagy nem úgy, ahogy. De enni azért ők is ettek, a legnagyobb forradalmárkodás idején is. S még az ízlésük is egymásra hajazott.
Halász Zoltán, nagytekintélyű gasztrotörténészünk határozottan állította, hogy Petőfinek, Jókainak, Kossuthnak, Széchenyinek egyaránt a rostélyos volt a kedvence. Még hivatalosan ki sem kiáltatott a forradalom, midőn már ezzel ünnepeltek. Legalábbis erről tanúskodik Széchenyi gróf titkárának, Lejtényi-Tenzer Györgynek 165 évvel ezelőtti, március 13.-iki naplóbejegyzése. E napon Kossuth Lajos a pozsonyi országgyűlésről a Zöldfa vendéglőbe sietett, amelynek erkélyén szónokolt a Bécsben kiütött forradalomról, követelt alkotmányt, szabadságot, egyenlőséget – és mutatta be a felhevült tömegnek Battyány Lajost, mint leendő miniszterelnököt.
Aztán az erkélyről alászállva, mindjárt meg is ebédeltek Kossuthék. A főfogás rostélyos volt, amit természetesen testes vörösborral öblítettek le. Ez a bizonyos pecsenye akkor még se Kossuth, se Petőfi,se Széchenyi nevét nem viselte.Viszont pozsonyi töltött rostélyos néven receptje Czifray István mester által a Nemzeti Szakácskönyvbe besoroltatott.
„Végy annyi szép rostélyos pecsenyét, amennyi tetszik, vágd le a zsírosát és a csontjait, veregesd meg jól a kés hátával és sózd be.Végy ezután egy szeletet ezen rostélyos pecsenyéből, s apritsd öszve zöld petrezselyemmel, egy kis veres hagymával, egy kevés fokhagymával, s citromhéjjal, keverd össze ezen vagdaltat tejföllel, hogy jól lehessen kenni. Kenj meg akkor ezen vagdalttal egy rostélyos pecsenyét, erősítsd meg négy helyen, s így bánj a többiekkel is. Rakj meg ezután egy rézlábost néhány szelet szalonnával,sárgarépával, zellerrel, petrezselyemgyökérrel, kakukkfűvel és babérlevéllel. Tedd reá a rostélyos pecsenyét, adj hozzá néhány egész borsot, párold puhára, s tedd azután tálra. A mártást főzd be szép barnára, hints rá két kanál lisztet, fojtsd ( párold - a szerk.) be még egy kevéssé, önts reá egy merőkanál levest, szűrd azután a rostélyos pecsenyére, tedd még egyszer a tűzre, forrald fel.”
Hogy két nappal később mi történt, azt ugye tudjuk. A történelmi fordulópont egyeseknek a magánéletében is meghozta a csavart. Jókai március 15-én este a Nemzeti Színházban ismerte meg Laborfalvi Rózát. Meglátni és megszeretni a nagyasszonyt pillanat műve volt, és se percbe telt, hogy felmondja közös albérletét Petőfi Sándorral. Költözött a Svábhegyre Rózához, aki viszont megpróbálta volna kiengesztelni a nemzet költőjét a főztjével.
Az még csak felkirándult bokros forradalmi teendői közepette a svábhegyi kis házba, ám amikor meghallotta, hogy tulajdonképpen eljegyzési lakomára lett hivatalos, csapot-papot ott hagyott. Hogy aznap este szeretett túrós csuszájával vigasztalódott-e, nem tudjuk, de azt igen, mit hagyott ott. Laborfalvi rostélyost rittyentett, úgy ahogy Petőfi szerette. Sok hagymával, köménymagosan, paprikásan. Burgonya biztos volt hozzá, legfeljebb nem burgonyalángos, amivel az utókor étlapjaira került Petőfi rostélyost szokás feladni.
A rostélyost a legnagyobb magyar, Széchenyi sem vetette meg. Annál is inkább, mert Stefi grófként ugyancsak híve volt az asztali örömöknek és mulatozásoknak. Na, az ő nevéhez aztán számos étket címkéztek. De mi mást is választhatnánk most, mint a Szakál László soltvadkerti vendéglős által jegyzett és lefőzőtt Széchenyi rostélyost?
Hozzávalók (4 főre)
4 darab 20 dkg-os rostélyos szelet,10 dkg zsír, 20 dkg vöröshagyma,15 dkg zöldpaprika, 20 dkg paradicsom, 50 dkg burgonya, 50 dkg sárgarépa, 25 dkg zöldborsó. Gerezd fokhagyma, só, őrölt pirospaprika és köménymag a fűszerezéshez. Liszt a sütéshez.
Elkészítés
A kiklopfolt, besózott, lisztbe forgatott rostélyos szeleteket forró zsírban mindkét oldalukon elősütjük, majd egy méretes edényben pihenni hagyjuk. A pecsenyés serpenyőben maradt zsíron megfonnyasztjuk a felkockázott hagymát, zúzott fokhagymát, meghintjük pirospaprikával, az örőlt köménnyel és gyorsan kevés vízzel felöntjük, nehogy megkeseredjen a rakomány.
Megkavarjuk, beforraljuk és a várakozó rostélyos szeletekre öntjük. Innentől kezdve ráérősen, lassú tűzön, fedő alatt megpároljuk az ízes húsokat.Szükség esetén kevés vízzel pótoljuk az elpárolgott folyadékot ( mi húsalaplevet adnánk hozzá szívesebben). Közben elbíbelődünk a krumplival meg a sárgarépával. Megpucoljuk, és gömbölyű formázóval zöldség-burgonyagolyókat gyártunk, de ha baromira nincs kedvünk babrálni, vágjuk helyes kockákra. Ettől még nem lesz hiteltelen a Széchenyi rostélyosunk (ami véleményünk szerint kísértetiesen hasonlít a Petőfi rostélyosra.) A dízájnolt hozzávalókat külön félpuhára főzzük, majd hozzátesszük a rostélyoshoz. Feltéve, ha az már majdnem puha.
Együtt kell közeledniük a végkifejlethez, amit a cikkekre vágott paprika, paradicsom ad majd meg az utolsó stációban. Akkor már csak egyet-kettőt rottyantunk az egészen. Lefedve pár percig állni hagyjuk, hadd barátkozzon az összes íz. Addig gyorsan vajon-zsíradékon megfuttatjuk a zöldborsót, amit petrezselyemzölddel meghintve külön kínálunk tálaláskor a jó ragus rostélyos mellé.
Tipp: A rostélyos ragut a végén még tovább turbózhatjuk kevés párolt -pirított gombával.