Ugye, sokan emlékeznek még Barba mamára és Barba papára, akik bámulatosan tudták változtatni az alakjukat? Elég volt egy varázsszó, kis trükk, és már meg is történt a csoda. A kenyértésztának még varázsige sem kell, hogy vekni helyett pompossá, grissinivé, focacciává, pitává változzon.
Mikor máskor bizonygathatnánk leginkább, hogy a kenyértészta egy igazán egyszerű, viszont annál sokoldalúbban variálható alaptészta, mint éppen október 16-án: a Kenyér Világnapján. Nem kell hozzá más, mint egy kis víz, liszt, élesztő vagy kovász, és egy csipet só. Ízesíteni pedig százféleképpen lehet olajos magvakkal, hagymával, olívabogyóval, zöldségekkel, sajtokkal, fűszerekkel, de akár csoki darabokkal, aszalt gyümölcsökkel és így tovább.
Ha egyszer sikerül kikísérletezni magunknak egy jól beváló kenyértésztát - a tökéletes házi kenyér elkészítéséhez már a hónap elején adtunk tippeket - , akkor igazán kinyílik a világ „péksége”, olyan sokféle finomsággal lephetjük meg családtagjainkat, barátainkat.
Ki ne ismerné a fesztiválokon és utcai vásárokon szinte már elmaradhatatlan pompost, vagy más néven kenyérlángost, langallót?
Ez pedig nem más, mint tisztességes kenyértészta, megpakolva egy kis szalonnával vagy kolbásszal, hagymával és megkenve tejföllel,esetleg megszórva reszelt sajttal A hozzávalók alapján joggal gondolhatjuk, hogy a szükségből erényt kovácsoló, találékony szegényebbek alkották meg ezt az isteni étket, a vásárokon pedig bizonyára a hangulatot kell leginkább megfizetni egy-egy szelet árának láttán.
Ugye nem kell magyarázni, hogy otthon ezt a kenyérlángost olcsón elkészíthetjük? S nincs az a mennyiség, ami el ne fogyna, pláne ha még jóféle borral vagy sörrel csúsztatjuk, vagyis kiváló sörkorcsolya, borszánkó. Hasonló kenyérlángost készítenek a franciák is, csak tejföl helyett túrót használnak a bacon mellé. Az édesszájúaknak létezik olyan változat is, ahol almaszeleteket raknak a tészta tetejére, meghintik fahéjas cukorral és egy kis tejszínnel meglocsolva küldik a sütőbe.
Minden bizonnyal a világ legnagyobb tésztarajongói az olaszok, így nem csoda, hogy a kenyértészta náluk készül a legnagyobb változatosságban. A pizzát senkinek nem kell bemutatni. Ennek a tésztájába egy kis olívaolaj is kerül, de ugyanebből a tésztából készülhet focaccia is, amelynek elmaradhatatlan ízesítője egy nagy marék friss zöldfűszer.
Baráti összejövetelekre, vagy csak tévé előtt rágcsálnivalónak grissinit is készíthetünk, ha a kenyértésztából hosszú, vékony rudakat sodrunk és kisütjük. Nemcsak a szemnek lesz vonzóbb, de laktatóbb is, ha körbetekerjük egy-egy szelet sonkával, baconnal vagy sajttal, esetleg mártogatóst is kínálunk mellé. Vagy, még mindig az olasz vonalon maradva, félbe hajtjuk a pizzatészát, és gazdagon megtöltjük, vagyis: calzone-t tálalunk.
Az arab országokban az egyik legnépszerűbb tésztaféle a pita, amely szintén kenyértésztából készül. A tésztából kis gombócokat készítenek, majd kilapítják, és mindkét oldalán megsütik. A kész pitákat pedig sokféle zöldséggel, falafellel,sült húsdarabokkal töltik, különböző öntetekkel gazdagítják.
Az egyik hazai nagy kedvenc, a hétvégi piacozás és a balatoni nyaralás elmaradhatatlan lángosa sem egyéb tulajdonképpen, mint lágy kenyértészta, bő zsiradékban kisütve. Ha víz helyett tejet adunk a tésztához és egy kevés kis cukrot is, már készülhet tízóraira, uzsonnára az ízes bukta is.
Egy alaptészta, több tucat tetszetős változat és íz – lássunk neki, érdemes.
PITA HÁZILAG
45 dkg búzaliszt
1 teáskanál só
1 evőkanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
300 ml langyos víz
3 evőkanál olívaolaj
A langyos vízben keverjük el a sót, a cukrot, 2 evőkanál olajt, majd morzsoljuk bele az élesztőt. A lisztet szitáljuk át egy nagyobb tálba, a közepébe öklünkkel csináljunk egy mélyedést, majd öntsük bele a felfutott élesztőt. Elektromos kézimixer dagasztókarjával dolgozzuk ki simára, hólyagosra a tésztát (kb. 8-10 perc.)
A tészta tetejét kenjük be egy kis olívaolajjal, takarjuk le egy konyharuhával és tegyük huzatmentes, melegebb helyre kelni 80-90 percre. Ha megkelt, borítsuk egy kilisztezett nyújtódeszkára, és osszuk 8-9 egyenlő kisebb cipóra. A konyharuhát kicsit nedvesítsük be, takarjuk le a cipókat és pihentessük további 20-25 percig.
Amíg kelnek a cipók, melegítsük elő a sütőt 240-250 fokra a sütőlappal együtt (így a pita mindkét oldalát egyforma hőmérséklet éri. Süthetjük sütőrácson is.)
A kis cipókat sodrófával nyújtsuk 12-13 cm átmérőjű körökre, pihentessük 4-5 percig, és tegyük a sütőlapra (vagy sütőrácsra.) Nagyon gyorsan, 3-4 perc alatt megsül.Készíthetünk egyszerre nagyobb mennyiséget is, és le lehet fagyasztani.
FOCACCIA
Használjuk a fenti alapreceptet.
Egyéb hozzávalók:
2 evőkanál friss, apróra vágott rozmaring
1 evőkanál durva szemcsés só
1 evőkanál szezámmag vagy napraforgómag / kihagyható /
A tésztához gyúrjuk hozzá a rozmaringot és ha van, a magokat is. Ugyanúgy járjunk el egészen a formázásig, mint a pita recept során. A tésztát osszuk 6-7 egyenlő részre, formázzunk belőle kis gömböket, majd kézzel húzzuk szét 1,5-2 cm vastagságú körökre: a szétadagolt tésztát kellő ügyességgel négyzetekre, téglalapokra is oszthatjuk.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Egy sütőlapot béleljünk ki sütőpapírral és tegyük rá a focacciákat. A tetejüket szurkáljuk meg villával, majd szórjuk meg a durvára őrölt sóval. Tegyük az előmelegített sütőbe, és süssük 20-25 percig. Ha megsült, a tetejét kenjük át forró vizes ecsettel, így ropogósabb lesz.