Uborka, víz, só, kapor, kenyér – mi ebben a kunszt? Mostanában elárasztották a közösségi portálokat a kovászosuborka-készítéssel kapcsolatos kérdések, posztok, hovatovább a Szent Kovi Ubi Grál keresése indult meg (tényleg). Az egyik tábor a tutit akarja tudni, a másik osztja az észt. Késhegyre menő viták zajlanak egy sor létfontosságú kérdésben. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttük a legjellemzőbbeket, persze csak hogy hozzátegyük a magunk okoskodását.

Alapkérdés, hogy mekkora uborkák kerüljenek a befőttes üvegbe (már abban sincs konszenzus, hogy 5 vagy 3 literes legyen az üveg.) Van, aki centiben méri, más dekában. A 7-10 centi ugyanúgy előfordul, mint a 7-10 dkg. Az apró szeműt épp úgy favorizálják, mint a nagyobbat. Mi, bízva a szemmértékben, a közepes, átlagos méretű savanyítani való uborkára voksolunk, arra a szép, zöld, szőrős fajtára, ami se nem karcsú, se nem duci, viszont jó kemény. Hogy alaposan meg kell mosni, nem kétséges, de azért a mosogató szivaccsal vagy kefével való dörzsölést túlzásnak tartjuk.

Gy.Zs.

Jöhet a következő összevesznivaló, a végek levágását és a rituális bemetszéseket illetően. Minek kell megcsonkítani az uborkákat? Hogy az esetleg keserű végek ne keserítsenek minket. Amúgy meg bátraké a szerencse. Miért kell bevágni? Hogy jól átjárhassa a fűszeres lé, egyenletesen kovászolódjon. Miként ejtsük meg a vágásokat?

Némelyek mérnöki precizitással adják meg, hány milliméterrel legyen a végektől, félfordulatokról és merőleges sliccelésekről szónokolnak. A tökéleteshez legszívesebben műszaki rajzot mellékelnének, nehogy elvétse valaki, mert akkor mehet a kukába az egész. Szerintünk egyszerűen vágjuk be egyenlő távolságban kettő-négy helyen úgy, hogy elég mély legyen, de ne essünk át az uborka túloldalára, s ne is felezzük, negyedeljük mindjárt nyersen.

Kezdhetjük bepakolni a befőttes üvegbe. Csöndben jegyezzük meg, hogy tényleg nem érdemes kis mennyiséget kovászolni. Vegyük csak elő azt az ötliteres befőttes üveget, amibe a mérettől függően 2-3 emeletnyi uborka belefér, jó szorosan, anélkül, hogy lebegve – úszkálva önállósítaná magát némely darab. Igen ám, de megágyazzunk az alapsornak vagy sem? Mert vannak, akik mindjárt az üveg aljába is pakolnak kaprot, kenyeret, fűszereket; mások csak a tetejére tesznek, vannak, akik közben is dugdosnak bele ezt-azt. Szerintünk tök mindegy. Na jó, hajlunk afelé, hogy alul is legyen pár szál kapor, kis darabka kenyér és közte fokhagymagerezdek.

A tetején aztán ne spóroljunk a kaporral, az egészhez elég egy előre kötegelt, szokványos méretű csokor, kenyérserclivel, -szelettel. Milyen kenyérrel? Megint eshetünk egymásnak, hogy fehér, barna, félbarna, rozs legyen-e, pláne pirítva vagy csak úgy. Az a lényeg, hogy vastagabb szeletekkel, módos kenyérvéggel borítsuk, különben nagyon hamar szétázik. Pirítani akkor érdemes, ha nem elég szikkadt-száraz a kenyerünk java.

A barna, félbarna alkalmatosabb a kovászolásra, mint a fehér, de azzal is működik, legfeljebb tovább tart az érés; a rozs íze enyhén benne marad a kovászos lében. Péksüteménnyel viszont egyáltalán ne kísérletezzünk. Van viszont egy sváb variáció, amikor a kenyér helyett (nyers) négybe vágott krumpliszemmel kovászolnak, és természetesen esküsznek rá, hogy aki ezt egyszer megkóstolja, rá is szokik.

Hogy a kapron, fokhagymán kívül milyen fűszerek kerüljenek az üvegbe, az már megint attól függ, honnan eresztettek minket, és hova valósi, akit kérdezünk. Némelyek szőlőlevelet is tesznek az uborkák közé, gyakori az egész bors, mustármag, csombor, előfordul a babér. Ha minket tetszenek kérdezni, akkor csak egy jó csipetnyi köménymagot javaslunk.

Most jön a kardinális kérdés: mennyire legyen sós a víz? Nagyon! Ebben az egyben nem vagyunk liberálisok, nem bocsátjuk a dolgot demokratikus vitára. A kevéssé sózók kizárva a tökéletes kovászos uborkából. Miközben annyi vizet forralunk fel, hogy bőven ellepje majd az uborkás üvegünk rakományát kenyerestől, kaprostól, mindenestől, annyi sót teszünk bele, hogy amikor megkóstoljuk, kiforduljon a szánkból.

Pont az kell, hogy túl sósnak érezzük a levet, az uborkák meg fogják hálálni, és mindenki, aki megkóstolja a végeredményt. Nem lesz sós, szépen felszívódik az érés során. Tessék sokéves tapasztalatunkban bízni, pont jó lesz!

Ehhez persze kell napsütés és meleg. Manapság ebből van a legtöbb. 2-3 nap alatt beérik az uborka, nem fedjük le szorosan az üveg tetejét, csak kistányért teszünk rá. Esetleg szellős tüllel kötjük le, de még olyanról is hallottunk, aki nejlonharisnyát húz a befőttesüvegére. Ha a kovászolási szándékkal sikerülne elriasztanunk a kánikulát, tűző napot, akkor sem kell elkeseredni. A konyhában, ablakhoz állítva is szépen beérik, ha egyenletes hőmérsékleten tartjuk, legfeljebb egy- két nappal tovább tart.

Ha érettnek nyilvánítjuk (empirikus tapasztalást javaslunk, senki el nem téveszti a dolgot, ha már valaha is evett, szagolt kovászos uborkát), leszűrt lével hűtsük be. Végül csak egyetérteni tudunk egy, a neten keringő jelszóval: kovászos uborka forever! Kár, hogy semmi sem tart örökké, így érdemes már bekészíteni a következő üveget kovászolásra, ahogy fogy a hűtőből az előző készlet.

Bónusz recept: Kovászos uborka krémleves

Néhány éve már, hogy a balatonszemesi Kistücsökben először feltűnt ez a leves, amire eszeveszetten kezdtek rájárni a vendégek, és követelték folyamatosan. Azóta országos divatja lett. A leves születésének hiteles történetét – persze, hogy először ad hoc készült egy barátnak – Mautner Zsófi 2010 augusztusában megosztotta a Chili&Vanilía blogon, tessék utánajárni: mi most nem mesélünk, inkább diktáljuk tőle a receptet.

chili&vanília

Hozzávalók /2-4 főre/
4 nagyobb kovászos uborka felkockázva, 3 dl kovászos uborkalé, 3 dl leszűrt, hideg zöldségleves, 3 dl natúr joghurt, 1/2 gerezd fokhagyma, 3 dkg füstölt császászalonna kockára vágva, pörcösre pirítva, kevés olívaolaj.

Elkészítés: a szalonna és az olaj kivételével mindent összeturmixolunk (a botmixer igen jó szolgálatot tesz). Szükség szerint átszűrjük, és behűtjük a krémlevest. Tálaláskor megszórjuk a szalonnapörccel, megcsöpögtetjük olívaolajjal.

Tipp: A zöldséglevest elhagyhatjuk, és pótolhatjuk több uborkalével. Kanalazhatjuk friss zöldfűszerekkel megszórva (bazsalikom, menta, zsálya), szalonnapörc helyett pirított zsemlye- vagy kenyérkockával, csíkokra vágott füstölt sonkával is. A joghurtot pedig keverhetjük tejföllel, vagy ha enyhébb ízre vágyunk, tejszínnel.