Több tekintetben is csalóka a Karner Gábor, Losonci Bálint és Szecskő Tamás által életre hívott Tőkések Mátrai Kézműves Borászkör elnevezés. Egyrészt, mert a három mátrai bortermelő nem Armani öltönyben és nem Maybach luxusautó csomagtartójából pakolgatja sok borértő vágyát megtestesítő palackjait. Másrészt a szőlőtőkéik sem gazdagok: nevezett tőkések ugyanis elég radikális terméskorlátozással dolgoznak. A fenti disszonancia csakis úgy oldható fel, ha tudjuk, hogy a tőkéken maradó néhány fürt leve aranyat ér – ha nem is pénzben, de fogyasztói elégedettségben mindenképpen.

A Tőkések Mátrai Kézműves Borászkör június 14-én barátokat is meghívott a Magyar Borok Házába. Vagyis pár hozzájuk hasonszőrű renitens termelőt is, akik szintén felpakoltak néhány palack eredeti mátrai nedűt, hogy a Vinoport segítségével megkóstoltassák a szélesebb közönséggel is.

nyhborozo.hu

Legelőször a magát szerényen „Laczkó Gyula vagyok a légierőtől” módon bemutató termelővel ismerkedtünk. A gyöngyöspatai borász tulajdonképpen majdnem igazat mond: ha nem is a légierőtől szállt alá, mindenesetre otthonosan mozog a levegőben, elvégre valóban veterán pilóta. Veterán, de nem nyugger, mivel Héja Air nevű cégének több helikopterével a mai napig vállal permetezést. Cserébe viszont Szecskő Tamás is be-besegít itt a pincénél, aminek nyomán életünk egyik legizgalmasabb zenitjével van szerencsénk megismerkedni.

Nem mellesleg a bor iránti vágyunkat Karner Gábor nagyra nőtt leánygyermeke kelti fel, aki Audrey Hepburnt idéző pöttyös kalapjában egy cseppet nem volt hajlandó atyja kékfrankosaiból kortyolni, helyette folyton a szomszéd említett zenitjéből töltött újra. Okkal: a brutális, 16-os alkoholt olyan kedvesen kerekíti le a 2,5 gramm maradékcukor valamint a 5,4-es sav, hogy képesek lennénk Buddha nyugalmával néhány perc alatt tökéletesen fejre állni. Már ha hagynánk magunkat.

Mi azonban erősek vagyunk, a hordóminta turánból is alig kortyoltunk egy nyeletnyit, és továbbálltunk Csépe Attilához. A civilben egy biztosítási társaság fiókvezetőjeként dolgozó termelő legelébb is cabernet franc hordómintájával kápráztat el, majd bejön a papírforma. Politikusok szokták azt mondani, hogy ne azt figyeljük, amiket mondanak, hanem azt, amit tesznek. Nos, a Pite pincészet tulajdonosa néhány pávatáncos lépés után elővesz a pult alól egy „versenyen kívüli” 2009-es franc-t is, ami majdnem a torkunkon akad a gyönyörtől. Ilyesféle meglepetésre nem voltunk felkészülve, csúcs franc-okat eddig nem sűrűn kóstoltunk a Mátrai Borvidékről.

Kezdjük kapiskálni ezt az alternatív irányzatot, amit a Vinoportosok úgy harangoztak be,hogy: „évről évre több birtokon készülnek a korábbiakban megszokottnál sűrűbb szövésű,nagyobb beltartalmú borok,amelyeknek természetesen tudatos szőlészeti és borászati gyakorlat,kiemelten a hozamkorlátozás adja az alapját.

Ki sem hevertük a Pite franc sokkot, amikor már  Losonci Bálint előtt találtuk magunkat poharastól. Ő először a nyár egyik kedvenc borával bűvölt el. Persze, akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a nyár egyik kedvenc bora, csak miután megkóstoltuk a cserszegi fűszeresből és rizlingszilvániból készült friss Parolát, született meg a fenti felismerés. A zöldveltelinit ízlelgetve szívünkbe hirtelen mély együttérzés költözik az osztrák borászok iránt, akik innen nézve talán feleslegesen olyan büszkék a saját veltelinis termőhelyeikre. Úgy kell nekik. Úgy kell nekünk Losonci Bálint bora.

Kóstoltunk még Csernyik Istvántól, a Ludányi Balázs vezette Centurio Borháztól és Benedek Péter figyelemreméltó dűlőszelektált chardonnay-ából, valamint az aszús illatú, ám csontszáraz 2010-es fehér cuvée-jéből. Még mielőtt véget ért a nap, meglátogattuk Karner Gábort is, aki tökös sillerével és 2008-as vitézföldi valamint tavaszföldi kékfrankosaival adta vissza a hitünket e fajtában. Szecskő Tamás standjánál fejeztük be a kóstolót.

Jóllehet nem vagyunk trendeket előrejelző próféták, de a 2011-es chardonnay, úgy véljük, tényleg új stílust teremtett. Merthogy meg van benne a tartályos érlelés könnyedsége, miközben a populáris kaliforniai krémességből, papayából, mangóból és egyéb egzotikus gyümölcsökből is jut bele bőven. Meglátjuk visszaigazolja-e majd a kísérletet a szakma – de legalábbis a nagyközönség. A saját útját járó bortermelő másik dobása a kadarka és kékfrankos fajtából   megteremtett rubintos bora, ami annyira unortodox, hogy magunk sem tudjuk, szeressük is-e vagy csak csodáljuk. Ígérjük, a következő kóstolóig eldöntjük.