Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Borklubot, sőt, borvacsora-klubot szervez a Continental Hotel Budapest étterme, az Araz. Legutóbbi,nőnapi eseményüket teszteltük, amelyen szelíd, de „tökös” borkreációkkal is találkoztunk.
„Kedves Borbarát! Nőnap kapcsán ezúttal arra keressük a választ, hogy vajon a női kezek munkája érződik-e a borokon? Vannak-e tipikus jegyei a női borászoknak? Ezen az estén olyan borok kerülnek kóstolásra, amelyek elkészítéséért női borászok felelnek.” Így invitálták a klubtagokat a szervezők, és mivel minket is régóta kínoz ez a kérdés, nem tudtunk ellenállni, és ellátogattunk a múlt heti rendezvényre. Hogy milyen volt? Elég lenne annyi, hogy már egy hete csak a nőkre gondolunk. De eresszük bő lére, megérdemlik.
Az est egyik házigazdája Bodri Orsolya, a 2011 Fiatal Borásza cím nyertese volt, így joggal remélhettük, hogy lelepleződik a nagy titok: igaza lesz-e Dan Brownnak, a da Vinci-kód szerzőjének, és tényleg a női kéz, szív, test és borkészítői tudás áll az univerzum középpontjában?
Nos, a kérdésre nem kaptunk egyértelmű választ, sőt, semmilyen választ nem kaptunk, ami azt látszik jelezni, hogy a szervezők az ízlelőbimbóinkra bízták az ítéletet. És tényleg: csupa nők által készített bort (figyelem! nem, női bort!) szolgáltak fel. A sort a csodálatos Pfneiszl-lányok shirazból készített, 2010-es Sparkelinája nyitotta meg, amit ugyan habzóborként ajánlottak, holott az gyöngyöző bor, de kicsire nem adtunk, és inkább átadtuk magunkat az ital élvezetének, valamint az amuse bouche-nak, ami egy falatka vöröstonhal volt (nem tudjuk, hím vagy nőstény).
Bodri Orsi nem a szavak embere: szerény és visszahúzódó, meglehet, a pincében lobogó hajú démonná alakul át, ám az étteremben inkább engedi a borokat érvényesülni. Kissé félénken konferálta fel kékfrankosból készített friss rozéját – pedig a Rozira sem lehet panasz: tökéletesen együttműködik a kapribogyós málnasalátával és a mellé tálalt hideg borjúsülttel. Semmi hiányérzet nem gyötör, talán csak annyi, hogy egy csipetnyi vajat tehettek volna az asztalra a kenyérfalatkák mellé.
De nem volt idő ilyesmin morfondírozni, mert máris rövid előadás vezette fel Berecz Stéphanie tokaji hárslevelűjét (a menüben Válti-dűlő szerepel, helyesen azonban Váti-dűlő) 2009-ből. A Tarcal melletti dűlő talaja löszös-andezites, és a tokaji félszáraz borok között új stílust teremtő tétel gyönyörűen kooperált a vajas kalácsos libavariációkkal (a libamájjal inkább, mint a töpörtyűvel), és a balzsam-redukcióval.
Gyengéd női kezek – konkrétan a Szél Ágihoz tartozók – készítették a Janus Pincészet „tökös” 2008-as cabernet sauvignonját. De kellett is a krakélerség a mangalicaszűzhöz, amelyet értő módon sütöttek éppen tökéletesre, a mellé tálalt paszternákkrém állagára és ízére sem lehet panasz. Az effajta tannindús bort szokták bárány mellé is ajánlani, ám ezúttal a zöldséges bárányragu-batyuhoz Bodriék 2008-as Merlot válogatását válogatták ki. A zöldségnek nem jutott túl sok szerep a bárány mellett, és a bárány sem tudta megmutatni az igazi arcát, mert a csokis lilahagymamártás uralta az egész fogást. Ami nem feltétlenül baj, mert csoki és hagyma soha ilyen szépen nem simult még össze vörösborral.
Az ételek tekintetében számunkra az est fénypontját a következő tétel jelentette. Borjúkaraj miriggyel és póréhagyma-lepénnyel. Ellentétben a korábbi fogással itt a lepény alázatosan a háttérben maradt, és engedte érvényesülni a tökéletesre sütött borjút és a pikáns borjúmirigyet. Talán egy kicsit lehetett volna nagyobb az összhang Iványi Zsófia cabernet franc selectione (2007) és a borjú között, de az alapízek összecsengtek, kicsinykét csak a korábbiakban már megszokott szofisztikált harmónia hiányzott. Mondjuk úgy, ez inkább afféle szenvedélyes egymásra találás volt nőnapon, még hiányzott a hosszú évek során kialakuló összecsiszoltság.
Még nem ismerik elegen Prácser Hajnalka nevét, pedig a tokaji Erzsébet Pince arculatának egyik fontos alakítója. Ő állt például a literenként 154 gramm maradékcukorral nehezített 2002-es ötputtonyos aszú mögött, ami remek záróakkordnak bizonyult. Nem kérdés, hogy a bor a záróakkord, nem pedig az egyébként szimpatikus fehércsokis crème fraiche mousse a datolyaropogóssal. A bor sokkal súlyosabb, mint a mousse és erősen dominált – amit persze az étkezés végeztével egyáltalán nem bánunk.
Az este egyik tanulsága lehet, hogy nincsen nőnap (sem) férfiak nélkül: a női borászok által megalkotott nedűkhöz Barka Áron séf készített kiváló ételeket.
