Nem kis dilemma, hogy ez idő tájt böjtöljünk, fogyókúrázzunk, tisztító kúrázzunk vagy ünnepeljünk. Mert mégis csak ritka, jó hosszú hétvégénk van, kerülhet valami tartalmasabb is az asztalra, pláne stílusosan, Kossuth módra.
Ha véletlenül nem tartozkódna hús a hűtőnkben, semmi pánik. Egyrészt, mert a nemzeti ünnep hivatalos munkaszüneti napján túl még nyugodtan bevásárolhatunk. Másrészt meg legfeljebb megtanuljuk ezt a receptet, aztán adandó alkalommal műsorra tűzzük, legfeljebb trikolóros zászlócska nélkül, de erről majd később. S van még harmadrész is, netán csak a köretet készítjük, hús nélkül, a többiről meg beszélgetünk.
Előbb egy kis illúziórombolás: minden ellenkező híreszteléssel, romantikus álgasztró történettel szemben, semmi bizonyítékunk arra, hogy csak azért, mert Kossuth nevéhez több ételt is címeztek, ő maga ínyenc, akár csak a konyha nagy barátja lett volna. Fogalmunk sincs, hogy valaha is készítetett vagy kóstolt Kossuth kiflit, Kossuth koszorút, Kossuth kenyeret, Kossuth szeletet, pláne az alább majd sorra kerülő rostélyost. Szívesen veszünk tudós cáfolatokat, de addig azt gyanítjuk, inkább csak az utókor iránta mutatott tiszteletének köszönhetjük a nevével fémjelzett fogásokat.
Ahhoz képest például, hogy a Kossuthék turini háztartásáról fellelhető kevés feljegyzés paprikás- és pörköltmentes konyhára enged következtetni, a Kossuth rostélyos ugyancsak húzós, magyaros étek.
Hozzávalók (4 főre):
4 szelet 15 dekás marharostélyos
10 dkg zsír (stílustalan, de könnyítésképpen kiválthatjuk olajjal)
10 dkg vöröshagyma
2 darab paradicsom
2 darab zöldpaprika
4 nagyobb szem krumpli
20 dkg csiperkegomba
1 dkg édesnemes őrölt fűszerpaprika
1 gerezd fokhagyma
2,5 dkg vaj
só, őrölt bors
A húsokat enyhén kiklopfoljuk (ne legyen vékony, inkább csak ütögessük meg), sózzuk, borsozzuk és a forró zsiradékban oldalanként pirosra sütjük. Meleg helyen félretesszük. A hússütő meleg zsiradékban megpároljuk az apróra vágott hagymát, zúzott fokhagymagerezdet, a felkockázott zöldpaprikát, majd megszórjuk az őrölt fűszerpaprikával és bő 1 dl vízzel felöntjük, elkeverjük. Beledobjuk a felszeletelt paradicsomokat. Jöhetnek bele a félretett hússzeletek, lefedve, lassú forralással összefőzzük. Annyi leve maradjon, hogy a húst éppen ellepje.
A következőkben megcsináljuk a köretet, ami egyébként akár önálló fogás is lehet húsmentes időkben. A krumplikat megpucoljuk, egészben, sós vízben puhára főzzük, de csak annyira, hogy ne essenek szét, formázhatóak legyenek. Ugyanis a belsejüket szépen kivájjuk, és belekanalazzuk a vajban megpárolt, sóval, borssal ízesített apróra vágott gombát (petrezselymet is keverhetünk hozzá).
Tálaláskor a töltött burgonyákat nem a hús mellé, hanem rá tesszük. Szakál László soltvadkerti vendéglős, gasztrótörténész – fenti recept az ő gyűjtése nyomán adatott közre – és a nemzet Laci bácsija, alias, Benke László szerint – aki ebben a fogásban a húst még köménnyel ízesíti, a gombát pedig tojással köti meg – feltétlenül tűzködjünk minden adag rostélyosba egy aprócska nemzeti színű zászlót. Különösen, ha március idusa körül kerül az asztalra a Kossuth rostélyos.