A mai értelemben vett, keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg. Eredetileg december 25-e Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste. A keresztény hagyomány alapján a karácsonyi böjt december 24-én éjfélig tartott.
Ezt a szigorú böjtöt – amely kizárólag zöldségek, gyümölcsök és tésztafélék fogyasztását engedélyezte – VI. Pál pápa Poenitemini kezdetű, a böjti fegyelmet rendező konstitúciójával 1966-ban enyhítette. Azóta a szentestei vacsorára már másféle ételek is fogyaszthatók, és a karácsonyi asztalról a legtöbb helyen természetesen nem hiányozhat a hal sem.
Ennek egyik magyarázata, hogy amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal egyúttal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma is lett. A hal motívum a kereszt mellett az egyik legfontosabb jelentésű, mivel nemcsak a feltámadt Krisztusban való hitet jelképezi, hanem mindazokat, akik követik Krisztust.
Másrészt a karácsonyi halevés magyarázata a néphagyományban is megtalálható. A gyorsmozgású hal az új esztendőben hasonló haladásra serkenti az ünnepi asztalt körülülő családot, és a halpikkelyek bőséget ígérnek a ház népének a következő esztendőre. Hasonló jelentése van az ilyentájt fogyasztott babnak, borsónak, lencsének és máknak is.
A karácsonyi halevés szokása valamennyi európai keresztény országban elterjedt. Nálunk és a lengyeleknél a karácsony elmaradhatatlan fogása a halleves. Oroszországban a lazaccal és kaviárral töltött palacsinta, a blini, a németeknél a pirítóssal tálalt kaviár, a svédeknél a lutfisk nem hiányozhat az ünnepi menüből.
Karácsonykor tulajdonképpen a téli napfordulót, a Nap megszületését, vagyis magát a fényt is ünnepeljük, így az új életet, az újévet is. Bizonyítja ezt a karácsony szó szláv eredete: ez legősibb alakjában lépő, átlépő, fordulónap vagy napfordulat jelentésű lehetett. A 16. századig Magyarországon is karácsonykor kezdődött az év, ezért is van, hogy nagyon sok hasonlóság fedezhető fel a karácsonyi és az újévi szokások között. Érdekesség, hogy az ókori Rómában a december 17-24 között tartott Szaturnália ünnepek középpontjában is az ünnepi asztal állt: az emberek nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepelték Szaturnuszt, és a naptárreformig a Római Birodalomban az új év kezdete is ekkorra esett.
Az ünnep fénypontja mindig, mindenkor, mindenütt a karácsonyi lakoma, ami inkább a mértéktelen evés-ivás és a zabolátlan jókedv ünnepe volt – legalábbis mindaddig, amíg a reformáció és a puritanizmus visszafogottá nem tette ezeket az ünnepeket. Érdekes, hogy a böjtös ételnek számító hal karácsonyi fogyasztása inkább városi hagyomány, és eredete visszavezethető a zsidók péntek esti ünnepi vacsoráján fogyasztott halételre. Igaz akkoriban a hal még afrodiziákumnak számított, tekintettel arra, hogy a pénteket Vénusznak, a szerelem bolygója napjának tulajdonitották.
Napjainkban persze már ismét a bőséges lakomák és az ebben keveredő népi szokások kavalkádja az ünnep, és még a magyar népszokásoktól távolabbi pulyka sem ritkaság az asztalon. Régen szárnyas egyáltalán nem kerülhetett az asztalra, hiszen tudjuk, a baromfi hátrakapar, és ez rossz előjel lehet a következő évre. Ezért a jellegzetes karácsonyi húsétel mindig disznóból készült, hiszen a disznó előretúr, s ez az újévben is előrehaladást mutat. Nem véletlen tehát az sem, hogy sokan a disznóvágást is ebben az időben tartják, hiszen a töltött káposzta és a disznótoros is a hazai karácsonyi, év végi lakomák elmaradhatatlan fogása.
Mi azonban, tisztelve hagyományainkat, két karácsonyi halrecepttel kívánunk olvasóinknak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet!
Recept
Pontypörkölt
1 kiló pontyfilét gondosan beirdalunk, majd mintegy 3 centi széles darabokra felszeleteljük, kissé megsózzuk és felhasználásig félretesszük. Zsírban finomra vágott vöröshagymát aranysárgára pirítunk, a tűzről lehúzva meghintjük pirospaprikával. Egy csészében egy evőkanálnyi halászlésűrítményt ugyanannyi vízzel elkeverünk és ezzel felengedjük, majd zsírjára visszapirítjuk. Ezután beleteszünk egy-két karikára vágott zöldpaprikát, enyhén megsózzuk és félpuhára pároljuk. Hozzáadunk egy-két felszeletelt paradicsomot és az előkészített halhúst. Meglocsoljuk egy deci vörösborral és letakarva, mérsékelt tűzön (nem túl puhára) készre pároljuk. Vajas tört krumplival tálaljuk.
Harcsa Orly-módra
25 deka lisztből, egy fél üveg világos sörből, három tojás sárgájával sima tésztát keverünk. Egy órát pihentetjük, majd óvatosan beleforgatjuk a három tojásfehérje keményre vert habját. A kilónyi harcsát felszeleteljük, enyhén besózzuk, és kicsit meglocsoljuk citromlével – így a hal, mire a tésztával elkészülünk, kellemesen bepácolódik. Ezután belemártogatjuk a tésztába, majd vajban aranybarnára sütjük. Zelleres krumplisalátával tálaljuk.