A clafoutis a világ egyik legegyszerűbb, ámde annál finomabb süteménye. A palacsinták és piték, gyümölcsös piskóták kedvelői bizonyára rajongani fognak érte, mert olyan, mintha ennek a három édességnek a tésztája keveredett volna össze benne. Az eredeti recept szerint fekete cseresznyével készül, de változataiban bármely szezonális gyümölccsel elkészíthető.
A clafoutis (ejtsd: klafuti) – mint oly sok finomság – a francia konyha nagy találmánya. Nem túl édes, de annál gyümölcsösebb desszert. Egészen pontosan Limousin megyéből származik – igen, nem tévedés, ahonnan az elegáns limuzin autó is. A clafoutis név jelentése pedig nem más, mint megtölteni. Magyarul tejes piteként is rátalálhatunk a szakirodalomban. Az édesség a 19. században vált nagyon népszerűvé Franciaországban, majd a 20. században egész Európát meghódította.
A tésztája liszt, tojás, zsíros tej és tejszín keverékéből készül, lágy, rezgő, kicsit kocsonyás, sodószerű – állagát ízlésünk és kedvünk szerint épp úgy alakíthatjuk, mint a töltelékét. A világhírű francia Le Cordon Bleu főzőiskola szerint a klasszikus recept 6 személyre számolva fél kiló gyümölcsöt, fél liter tejszínt, 12,5 dkg lisztet és 5 tojást ír elő.
Az eredeti limousini recept szerint a clafoutis cseresznyével – egészen pontosan fekete cseresznyével – készül, méghozzá magozatlan változatban. Ez markánsabb ízekkel ajándékozza meg a "köpködős" süti kedvelőit, és a cseresznye leve biztosan nem áztatja el a tésztát. Persze arra is gyanakodhatunk, hogy a clafoutis még a meggymagozó feltalálása előtti időkből származhat, illetve az akkori gazdasszonyok nemes egyszerűséggel lusták voltak ehhez a művelethez. Szerintünk a magozás elhagyása csak abban az esetben indokolt, ha a gyümölcs már évek óta konyakban vagy rumban állt. Az alkoholban ugyanis egy idő után a magok már olyannyira megpuhulnak, hogy könnyedén akár el is rághatók. Kérdés persze, hogy hol az a háztartás, ahol ilyen sokáig hagyják kóstolgatás nélkül ázni a cseresznyét.
Kétségtelen, hogy a cseresznyés változat a legelterjedtebb, de ennek a desszertnek a nagyszerűsége abban is rejlik, hogy sok másfajta gyümölccsel is elkészíthető. A legfinomabb persze, ha friss gyümölcsöt használunk a töltelékhez, de a mélyhűtött vagy befőtt változatok is szóba jöhetnek. Ez utóbbi esetben a befőzött gyümölcsöt alaposan csepegtessük le, és hempergessük meg zsemlemorzsában, vagy ízlés szerint őrölt dióban, mogyoróban, mandulában, esetleg mákban. Így elkerülhető, hogy az amúgy is szottyos tészta elázzon, emellett plusz ízekkel gazdagítja a süteményt.
A clafoutis elkészíthető bogyós gyümölcsökkel, sárgabarackkal, eperrel, fahéjas almával, szilvával és körtével egyaránt, sőt, bármilyen aszalt gyümölccsel is. Egyes receptekben pálinkát is használnak, értelemszerűen a cseresznyét egy-két evőkanál cseresznyepálinkával locsolják meg. De a felsorolásnak még nincs vége, mert a gyümölcsös változat mellett találkozhatunk paradicsomos-sajtos, cukkinis, zöldséges és más sós változatokkal is. Ez is jelzi, hogy egy alaprecept több tucat variálási lehetőséget rejt magában. A clafoutis-t kerek sütőtálban illik sütni, így a legmutatósabb, de természetesen más formájú, alacsonyabb peremű sütőtálban sem lesznek kevésbé ínycsiklandóak az ízek és illatok.
Azon melegében fogyaszthatjuk, de a legfinomabb langyosan, és mi tagadás, hidegen is nagyszerű – viszont legtöbbször nincs lehetősége elérni ezt az állapotot, mert idő előtt elfogy. Tálaláskor a látvány szépségét (és a kalóriamennyiséget) porcukros szórással és tejszínes locsolással fokozhatjuk, a merészebbek vanília- vagy gyümölcsfagylalttal is próbálkozhatnak. Annyi biztos, ennek a desszertnek egy hibája van csak – mindig gyorsabban elfogy, mint gondolnánk, bármekkora adag készüljön is belőle.
Recept
Cseresznyés clafoutis
50 dkg cseresznye
3 dl tejszín
1 dl zsíros tej
3 tojás
7 dkg cukor
11 dkg liszt
1 teáskanál vaníliaesszencia vagy 1 vaníliarúd
1 evőkanál cseresznyepálinka (elhagyható)
Kevés vaj a sütőtál kikenéséhez
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A tejszínt öntsük egy kisebb lábasba, adjuk hozzá a vaníliaesszenciát. Ha van vaníliarudunk – ez adja az igazi vaníliaízt – akkor kaparjuk ki a magjait és adjuk hozzá a tejszínhez. Lassú tűzön melegítsük, de ne forraljuk fel. Ha forró, akkor vegyük le a tűzről, öntsük hozzá a hideg tejet és hagyjuk kihűlni. Amíg hűl, addig a tojást verjük fel a cukorral, majd keverjük hozzá a lisztet is. A tojásos lisztes keveréket adjuk hozzá a kihűlt tejszínes keverékhez. A tésztába egy fakanállal óvatosan forgassuk bele a gyümölcsöt, és öntsük a masszát egy vajjal vékonyan kikent, lehetőleg kör alakú sütőtálba. Tegyük be a sütőbe és süssük kb. 30 percig, amíg aranybarna lesz a teteje. Tovább ne nagyon süssük, mert úgy az igazi, ha remegős, lágy a tésztája. Még melegen, nagykanállal porciózzunk halmokat a tányérokra, hintsük meg porcukorral és máris tálalhatjuk. Ez a recept ízlés szerint bármilyen más gyümölccsel vagy befőttel is elkészíthető.
Paradicsomos-parmezános clafoutis
Készítsük el az alaprecept szerint ugyanazt a tésztát, csak hagyjuk el a cukrot, és helyette tegyünk bele két csipet sót, egy csipet frissen őrölt szerecsendiót, egy kevés őrölt borsot, valamint 4-5 dkg apróra reszelt parmezán sajtot. A tésztához keverjünk hozzá 3-4 evőkanál szárított paradicsomot és 1 evőkanál apróra vágott, friss bazsalikomot. Öntsük egy vajjal kikent sütőtálba, és 180 fokos előmelegített sütőben körülbelül fél óra alatt süssük aranybarnára. Még melegen tálaljuk. A tetejére hinthetünk még egy kis reszelt sajtot. A sós változatot készíthetjük sonkával, zöldborsóval, gombával, olívabogyóval, kapribogyóval, tonhallal stb.