Lufikkal, élő zenével és decens, értelmiségi celebek részvételével nyílt meg a legendás Pest-Buda étterem a Fortuna utcában. Az étlapot gyorsan végigkóstolva hamar kiderül: a Litauszki Zsolt kreatív séf által irányított konyha ízeiért érdemes a külföldieken kívül az éhes budapestieknek is felkeresni a Várnegyedet.
„Ha a pörkölt jó, senkit nem érdekel az étterem” – hangzik el a régi bölcsesség, és a válogatott társaság boldogan veti rá magát az ételekre. Rózsa Gyuritól Bánáti Jánoson és Segal Viktoron át Harmath Csabáig sokan tolonganak a Pest-Buda megnyitóján, amely hamarosan – nem utolsósorban a Maszkura és a Tücsökrajnak köszönhetően – öröm-kultúrpartivá alakul. Vidáman anekdotázó asztaltársaságok alakulnak ki, mosolygós emberek koccintanak egymással és szerveznek csoportlátogatásokat a Várhegy gyomrában megbúvó high-tech konyhába. Az egyik ilyenhez mi magunk is csatlakozunk, és rögvest feltűnik, hogy alig kivehető motívumok díszítik a falakat. Később Zsidai Ilonától megtudjuk, nem kevés pénzbe került, hogy legalább ennyire kivehetőek maradjanak a legalább fél évszázados festett vonalak.
De nem akarunk rácáfolni a fentebb idézett bölcsességre, ezért nem sokat időznénk a külcsínnél. Azt persze muszáj elmondani, hogy ma már három, a Zsidai család érdekeltségébe tartozó, különböző stílusú és karakterű étterem várja az éhezőket a Várban, a Fortuna utcában. Egyrészt ott van 1982 óta a Pierrot, ami a Monarchia nemzetközi ízeit igyekszik visszacsempészni az ódon utcák közé. Vele szemben a Fortuna utca 21. szám alatt a 21 magyar vendéglő csábít polgári, úri magyar konyhájával, míg az utca elején a Pest-Buda étterem a nagymama főztjét kínálja a legjobb alapanyagokból.
Nagymamám ugyan nem tett tokaji aszút a házikolbászba, de a kis darab kenyérrel és kovászos uborkával érkező falatkákra nehéz nemet mondani. És ha már beszavaztuk a szánkba a katonát, tényleg kár volna fanyalogni: valódi, hamisítatlan békebeli ízekről van szó. Miközben igyekszünk udvariasan mosolyogni, elvégre Zsidai Zoltán Roy áll mellettünk, és mesél. Mesél a falakat borító textilről, amit mi tapétának néztünk, az azt díszítő motívumokról, Sándor grófról, a 19. századot idéző lábazatról, és a modern nyílászárókról. No meg a mindezt megálmodó Ipacs Géza arculattervezőről és Somlai Tibor belsőépítészről. Utóbbi később abba is beavat, hogy a belső helyiséget díszítő könyvespolcon a kötetek jórészt nemrég elhunyt rokonától származnak. A múlt valóban vissza-visszaköszön. Zsidai Ilona még azt is elárulja kissé párás szemmel, hogy a második világháború előtti csúcson már reggel 9-re megvolt a tulajdonos tisztes hasznot hozó forgalma. Ez úgy volt lehetséges, hogy a várbéli hivatalokba járó tisztviselők rendszerint a Pest-Budában elfogyasztott egy-egy kupica pálinkával kezdték a napot.
„Nehéz ma már a nagymama főztjébe sok újdonságot belevinni” – panaszkodik kissé Zsidai Zoltán Roy, aztán előkerül a kreatív séf, Litauszki Zsolt, akitől megtudjuk, közel fél éven át kereste a módját annak, hogyan lehetne feldobni a hagyományos kenyérlángost. Ma már hatféle módon készítik a Fortuna utcában, és miután megkóstoltuk, arra az álláspontra jutottunk, nem volt kidobott idő az a hat hónap. Ez a kenyérlángos a Pest-Buda egyik zászlóshajója, de ugyanilyen nagy becsben tartják a szalontüdőt, a hortobágyi palacsintát, a töltött káposztát és a marhapörköltet is. Van miért büszkének lenni az említett, elegáns, mégis, hagyományos ízvilágú kompozíciókra. Nekünk talán a legjobban mégis az egyenes vonalvezetésű, krémes, nagyvilági tökfőzelék melengette meg a szívünket, amelyhez a sült tarja valóban a nagyszülői ház meleg és reális luxusát árasztotta. Mindez, összességében beleillik a vagány magyar ételek címmel meghirdetett koncepcióba.
A vagány ételekhez vagány italok is kellenek. A frissen elkészült „Jófajta” fehér- és vörösbort kínáló ízléses címkék mögött a palackok az Etyeki Kúria 2008-as királyleánykáját és a Szeleshát Pincészet 2008-as kékfrankosát rejtik. A „Pultalóli” fehér és vörös pedig a St. Andrea 2009-es cuvée-je, valamint egy prémium kékfrankos. Egyik tételbe se lehet belekötni, ahogyan a Buboréknak keresztelt Törley pinot gris habzóborba se. Újdonság még a ház számára készült Bestillo vegyesgyümölcs-pálinkaválogatás is. Eszegetünk, iszogatunk, ismerkedünk és nevetgélünk, miközben sehogyan sem fér a fejünkbe, honnan veszi a Zsidai család magának a bátorságot arra, hogy egy nem is olyan hosszú utcában három éttermet üzemeltessen. A 21-et épp a válság kitörésekor, 2008-ban nyitották meg, azóta Bib Gourmand-minősítést nyert a Michelintől, de a Pierrot-t is megemlíti az elit kalauz. Mégis mivégre ez az optimizmus? A család szerint szeretnék „visszafoglalni a Várat a magyaroknak”. Szorítunk nekik.