Persze, csak azután, hogy végre elkezdődött a verseny. Előbb még a soproni polgármester mondta el nagyívű köszöntőjét, amelyben a keltáktól Sopron 13. században megkapott királyi város státusán át egészen a rendi országgyűlések világáig jutott el, mi több, még azt is megtudhattuk tőle, hogy a helyi borászok sikeresen megküzdöttek „az egy tál rizsért dolgoztató chilei, kaliforniai borászokkal”. No de ezután már tényleg a döntő következett.

A dobogósok. Nem volt könnyű dolguk

Előrebocsátanánk, hogy soha az életben nem szeretnénk vizsgázni sommelier-ket értékelő zsűri előtt. A szigorú tekintetű bírálók közül még a legbarátságosabb is nagyjából Bill Wyman legendás szenvtelenségével figyelte a versenyt. A keményebbek viszont időnként élesen bemondták, hogy „egy perc”, vagy „15 másodperc”, ekként figyelmeztetve a pohárnokokat, hogy lejáróban van az idejük. Nos, Bill Wyman azóta kikerült a Rolling Stones-ból, a bírák azonban maradtak.

Bizonyos szempontból nem volt nehéz dolguk: a Pannon Borkedvelő Kupán (vagyis az amatőr sommelier-bajnokságon) mindössze féltucatnyian indultak, míg a profik is csak tízen merészkedtek el a megmérettetésre (köztük volt egyébként a végül ötödik helyen végzett Németh Ágnes is, a Decanter felelős szerkesztője). A négycsillagosítás után is még kicsit szocreálos hangulatú soproni szállodában igazán a döntő hozta lázba a szakmai és amatőr közönséget. A három továbbjutó közül ketten Angliában, míg egyikük a budapesti Dérynében ajánlja az italokat a vendégeknek, és mind a hárman komoly múlttal büszkélkedhetnek.

A konkrét versenyhez több asztalt helyeztek el a színpadon, majd a 13 díszvendéget négy asztalhoz ültették le. A versenyzők ezután rengeteg feladatot teljesítettek. Egyebek mellett egyperces sommelier-credót kellett elmondani, angol nyelven vendégeknek pezsgőt ajánlani és felszolgálni, hibás borlapot javítani, ételsorhoz italsort ajánlani, bort dekantálni, borokat felismerni, fényképről szőlőfajtát azonosítani, öt párlatot illat és íz alapján felismerni majd szivart ajánlani és meggyújtani. Mindezt 50 perc alatt, a szúrós szemű zsűri éles pillantásainak kereszttűzében, ráadásul úgy, hogy némelyik „vendég” talán túlontúl is azonosult a szerepével, és kekeckedésével nehezítette a feladatot.

A verseny közel két évtizedes történetében először vidéken megrendezett bajnokságon alaposan leizzadtak az indulók. Nem csoda, hiszen az elvárt ismeretek a nevezési kiírás szerint óriási tudásanyagot kívántak meg: a szőlő, mint növény, a szőlészet, a szüret, a borkészítés ismeretét, borkönyv készítés és kategorizálás tudását, de ismerniük kellett Magyarország és a világ szőlőfajtáit és borait, a pálinkák, párlatok és likőrök világát, az idevágó törvényi szabályozást, a pincemenedzsment tudományát, a borajánlás szabályait, a borleírás nyelvét, a kávék, teák jellemzőit és felszolgálásuk fortélyait, a csokikat, a sajtokat, a szivarokat, sőt, még az internetet is. S ha ez még nem volna elég, Lukács Szabolcs 2007-es magyar bajnok szerint „a sommeliernek nem az a dolga, hogy valami fantasztikus borszakértő, egy Master of Wine legyen. A sommelier a gyakorlat embere, vendéglátós szakember, aki jártas a gasztronómiában, a borok világában és a vendéglátásban, tud bánni a vendéggel, a vendégért van, nem a borért”.

Így vagy úgy, az időnként remegő kezű és lábú döntősök ügyesen végezték a munkájukat. Senkit nem öntöttek le, profin nyitották a palackokat, igaz, senki nem tudta megtalálni az összes hibát a borlapon, és a párlatok felismerése sem ment tökéletesen. Jóllehet több hibát is vétett, a mi kedvencünk a végül a második helyen végzett dérynés Molnár György lett. Az ötven körüli korpulens, jókedvű fogadós kinézetű szakember hózentrógerrel és nagy bajusszal vágott neki a megmérettetésnek, és mindenkihez volt egy kedves szava, látszott, úgy él az asztalnál, mint hal a vízben. Amikor később falhoz állítottuk, az 51 éves sommelier elmondta, hogy korábban műszerészként, majd londinerként dolgozott, s az italok iránt csak az 1990-es évek derekán lobbant olthatatlan szerelemre. A harmadik helyen Sutus Attila végzett, sokan egyébként a közönségből úgy tippelték, ő lesz a második. Mi ebben azért kételkedtünk, mert Sutus ugyan nagyon határozott és profi volt, de kicsit „katonatisztes”, „sarokcsattogtatós”, s manapság már több könnyedséget, eleganciát, egyszersmind lazaságot várnak el a topsommelier-ktől.

Az első helyezett a favorit Cseke Gábor lett. A 28 éves sommelier Londontól délre, Surrey grófságban, a Great Fosters ódon luxusszállóban dolgozik. Az ifjú titán 2004 óta foglalkozik hivatásszerűen a borokkal, de elmondta, hogy már zsenge ifjúságától fogva el-elcsent egy-egy bor- és ételmagazint, hogy abból elégítse ki gasztronómiai tudásszomját. A méltán első helyet szerzett bajnok fogja képviselni Magyarországot idén Strasbourgban, a sommelier Európa-bajnokságon.

A feszültséget a versenyen érdekes alkoholokkal lehetett oldani. A Heinemann Testvérek Kft. képviseletében Keresztény Miklós kóstoltatta a Domaine Laroche birtok Chablis-ját és még tucatnyi más alkoholt, a Rézangyal pedig szintén sokféle pálinkával igyekezett csökkenteni a stresszt. Nevezett szponzorok mellett még többek között a Herendi gyár egy-egy vázájával és jónevű cégek pohárkészletével, tokaji hétvégével és hasonló ajándékokkal gazdagodhattak a győztes versenyzők.

Az izgalmas délután után este már csak lazítani volt ereje a zsűrinek, a versenyzőknek és a vendégeknek. A Weninger Pincészetben tálalt pazar vacsora (készítők: mások mellett a hegykői Tornácos panzió, a soproni The Steakhouse és a felülmúlhatatlan szilvalekváros gombócos szarvast szervírozó soproni Erhardt étterem) közben jól el lehetett diskurálni a versenyzőkkel. A mi asztalunknál különösen, ami egy óriási, kamillavirágokat tartalmazó faládán történt. Ezen próbálta a férfi újságíró kollégákat meggyőzni két zsurnaliszta hölgy arról, hogy a homeopátia gyógyhatására éppen annyi bizonyíték vagy, mint a vegyi úton verifikálható gyógyszerekére. Nem sok sikerrel. Mindenesetre a téma úgy került szóba, hogy kiderült: a kamilla a 2006-ban biodinamikus termelésre átállt Weninger Pincészetnél arra szolgál, hogy a hőtől, vihartól stresszelt szőlőkertben egy quadról szétpermetezik a gyógyító főzetet. Az ekképpen megnyugtatott növények nyilván jobb fürtöket növesztenek – szólt a magyarázat. De itt már kezdtük elveszíteni a fonalat, ezért inkább koccintottunk a győztesekkel egy pohár kékfrankossal.