A világ legjobb vörösei
Nálunk talán még kevésbé ismert olasz borok a barbaresco és a barolo. A napsütötte piemonti ültetvények büszkeségei. Sokan egyenesen a világ legjobb vöröseinek tartják őket.
Végigtekintve a Langa napnyaldosta lejtőin, nem kérdés, hogy miért kezdtek már a rómaiak szőlőtermesztésbe ezen a vidéken. Egy Rivoliban talált irat tanúsága szerint már 1298-ban termett itt a nebbiolo, amely tipikus, őshonos piemonti szőlőfajta. Akkoriban jóval nagyobb területen volt elterjedt, mint manapság – mivel a talajra és a napra rendkívül kényes fajtáról van szó, idővel sok helyen felváltották kevésbé igényes, produktívabb variációk.
A nebbiolo neve az olasz nebbia, azaz köd szóból ered. Ki tudja? Talán nemcsak a mosolygó napnak és a talaj táplálásának, de az ősszel a völgyek mélyén megülő köd gyengéd simogatásának is köszönhető a nebbiolo különleges zamata.
© Molnár Kata Orsolya |
Barbaresco
A bor neve Domizio Cavazzától ered, akit a barbaresco atyjaként szoktak emlegetni. Cavazza professzor 1888-ban költözött Barbarescóba, majd Olaszország első, a mai napig működő enológiai iskolájának igazgatója lett Albában. Ő volt, aki a helyi bort a település után barbarescónak nevezte el. Halála, majd az azt követő első világháború visszavetette a termelést, mely aztán az ötvenes években vett új lendületet. Ekkoriban határozták el a helyi termelők, ahelyett, hogy kiterjesztenék a termelést, továbbra is korlátozott mennyiségben, kizárólag minőségi borokat készítenek. Manapság mindösszesen négy településen, 2500 hektáron, alig háromezren fáradoznak azon, hogy jobbnál jobb barbaresco borok kerülhessenek a poharakba. Albától keletre, Bassa Langán található Barbaresco, Treiso, Neive és az egykor Barbarescóhoz tartozó San Rocco Seno D’Elvio, melyek területén nebbiolo terem. Színpompás rózsabokrok jelzik a szőlőnek oly kedves talajt, mely a kalciumban gazdag sziklák és a Tanaro folyó termékeny hordalékának frigyéből született.
Május 15-étől három egymást követő pénteken a tizenötödik alkalommal megtartott Barbaresco az asztalon rendezvény keretében mutatták be a 2006-os barbaresco-kínálatot. 23 termelő 23 borával ismerkedhettek meg a résztvevők a térség legjobb éttermeiben tartott borvacsorák során. Kiváló évjárat a 2006-os, nehéz kiemelni egyetlen bort is a többi közül; ha mégis választanunk kellene, a La Ca’Nova és a minden évben kiváló minőséget produkáló Produttori del Barbaresco borára voksolnánk.
Barolo
A 19. század közepéig a barolo édes bor volt. Camillo Benso, Cavour grófja invitálta meg a francia enológust, Louis Oudart-t, hogy segítse a helyi termelés technológiai megújulását – ő volt, aki megalkotta az első modern, száraz barolót, mely rögtön nagy népszerűségre tett szert a Savoya ház nemesei körében. Elnyerte a magyar tokajira is használt "a királyok bora, a borok királya" megnevezést.
A barolo szintén a nebbiolo bora, mégis mutat különbségeket a barbarescóhoz képest. Majdnem háromszor akkora területen, Barolo, Castiglione Falletto, Serralunga d'Alba településeken és Cherasco, Diano d'Alba, Grinzane Cavour, La Morra, Monforte d'Alba, Novello, Roddi, illetve Verduno egyes részein terem a szőlő. A nagyobb termőterületnek köszönhetően a barolók sokkal változatosabbak, mint a barbarescók. Bár a barolo zóna alig 10 mérföldnyire fekszik a barbarescóétól, mégis valamennyivel később szüretelik, mint azt. Éppen emiatt egy évvel hosszabb erjedési időre van szüksége, hogy csersavtartalma megenyhüljön. A 2005-ös évjáratot május 31-én a barolói Falletti kastélyban mutatták be a nagyközönségnek.