2009. június. 24. 05:50 hvg.hu Utolsó frissítés: 2009. június. 23. 22:09 Gasztro

A sörös fiúk – rendhagyó interjú recepttel

A Könyvhétre jelent meg a Maláta-antológia. Ennek apropóján faggattuk a könyv szerkesztőjét, rovatunk szerzőjét, Kovács Gábort a sör irodalmáról.

hvg.hu: Az immáron antológiává tekintélyesedett Maláta története mikor kezdődött?

Kovács Gábor: 1993-ban, amikor útnak indítottuk a folyóiratot, gyakorlatilag semmiféle sajtója nem volt a sörnek. A szakkönyveken kívül jószerivel csak Emil Ulischberger Sörivóknak való című könyve, valamint Polgár László Prágai sörkalauza volt hozzáférhető a témában. Úgy gondoltuk, hogy a sörirodalom és a kocsmakultúra - ez volt a lap alcíme - ennél sokkal többet érdemel. Ennek megfelelően Vétek Györggyel (szintén a hvg.hu gasztronómiai rovatának állandó munkatársa) közösen szerkesztett lap a kilenc év alatt mindig is a sör és a vendéglátás témája köré szerveződött. Szándékunk szerint szórakoztató, ismeretterjesztő és nem utolsósorban irodalmi lapot szerettünk volna. Úgy érzem, ezt többé-kevésbé sikerült is megvalósítanunk.

hvg.hu: Miért pont idén, tizenhat évvel az első és nyolc évvel az utolsó Maláta megjelenése után jött ki az antológia?

Három szerző. Kovács Gábor, Merza Gábor, Para-Kovács Imre
K. G.: A karácsonyi könyvvásárra megjelent, szintén Vétek Györggyel közösen írt, Sörtéka című könyvünk kapcsán tartott bemutatókon, találkozókon nagyon sokan felemlegették a Malátát. Úgy éreztem, hogy addig kell ezt a válogatást megjelentetni, amíg sokakban elevenen él a folyóirat emléke.

hvg.hu: Milyen szempontok szerint válogattad össze a kötetbe kerülő írásokat?

K. G.: A mostani válogatás tulajdonképpen folytatása lehetne az első Maláta könyvnek, az 1998-ban megjelent, Az élet habos oldalának. A különbség az, hogy az új kötetben nem ragaszkodtam ahhoz, hogy csak szépírások kerüljenek a válogatásba. Sokkal inkább az vezérelt, hogy reprezentálja a Maláta szellemiségét. Ennek megfelelően vannak benne szépirodalmi írások, de sok olyan is, amit inkább publicisztikának, netán esszének neveznék. Egy kivételével csak magyar szerzők kerültek a könyvbe, szám szerint harmincan. Vannak irodalmáraink, mint Kálnay Adél vagy Temesi Ferenc, publicistáink, mint Para-Kovács Imre vagy Váncsa István, újságíróink, mint Ludwig Emil, vagy éppenséggel Vétek Gyuri. Nem szólva az olyan irodalmi vénájú gasztrotörténészekről, mint Saly Noémi vagy Szántó András.

hvg.hu: Említetted az első Maláta könyvet. Ezek szerint több kiadvány is volt?

K. G.: A folyóirattal párhuzamosan adtunk ki könyveket is. A Habkönnyű antológia, azaz a kocsma humora 1999-ben, a Folyékony sziget című, az ír sörökről és kocsmákról szóló, illetve a Sörkalendárium 2000-ben jelent meg. Az eddigi utolsó Maláta könyv a dohányzás szenvedélyéről 2001-ben, Hamvadó idő címmel jött ki.

hvg.hu: Legutóbb a Cseh Sörfesztiválon, a Városháza parkban találkoztunk, amikor Vétek Györggyel együtt könyvbemutatót tartottatok. Benneteket mindenki, akit érdekel a sörirodalom, csak úgy emleget, hogy a „sörös fiúk”. Ti mindig mindent együtt csináltok?

K. G.: Természetesen nem mindig és nem mindent, de nagyon sok közös dolgunk van, olykor más-más aspektusból. Például, hogy „hazabeszéljek”, a 2003-as HVG A la carte étteremkalauzban megjelent sörlexikont Gyuri állította össze, a tesztelők között viszont inkognitóban én is ott voltam.

A mostani Cseh Sörfesztiválon a Sörmentén című könyvsorozat születéséről meséltünk a közönségnek. Ebben a sorozatban eddig négy kötet jelent meg, Prága, Budapest, Bécs és Csehország – olyan útikönyvek, melyek bár nem feledkeznek meg a klasszikus turistalátványosságokról, elsősorban a helyi sörökről, sörözőkről és konyhákról szólnak.

hvg.hu: Jelenik meg egyáltalán Magyarországon olyan sörös könyv is, amelyikhez neked vagy Vétek Györgynek nincs köze?

K. G.: Persze, bár ezek többsége fordítás. A nagyközönségnek tetszenek ezek, a többnyire látványos kiadványok, legfeljebb nekünk fáj picit titokban a  gyakran szakszerűtlen fordítás. S bár kétségtelenül látványosak, a magyar sörről jellemzően említést sem tesznek. Eredeti, korrekt kiadvány az 1995-ben megjelent Sörlexikon-Sörenciklopédia, amely Szigeti Andor és Szabó Ernő munkája, vagy a későbbiek közül Hagymásy András Prágai kocsmakaluza. És vannak még fehér foltok, melyek csak a vállalkozó szellemű, jó szemű és ízlésű szerzőkre várnak. Azért reméljük, még nekünk is megadatik „sörmentén” a folytatás.

Sörleves (4 személyre)

„A sör újra elfoglalta helyét a legjobb konyhákban” - idézte a bécsi Krone kulináris mellékletéből egy 1998-as írásban a Maláta. Mindjárt mellékelve is Herr Gerer, az osztrák főváros Korsó étterme főszakácsának receptjét.

Fél liter jó világos sört ugyanennyi marha- vagy tyúkhúslevessel, 5 db szegfűszeggel, kis darab fahéjjal és evőkanálnyi cukorral egybefőzünk. A keletkező habot leszedjük. Majd 2 dl tejszínt három tojássárgájával, kevés reszelt citromhéjjal alaposan kikeverünk, és a tűzről lehúzott leveshez adjuk. Simára elegyítjük, kicsi sóval ízesítjük és előmelegített tányérokba mérjük.








 



hvg360 Medvegy Gábor 2024. november. 30. 15:00

Egy vérző ország minden gondja a lelkében – a mai propagandisták is megirigyelhetik, ahogy anno a magyar kormányfőről írtak

Harcolhattak volna robotzsaruval Horthy Miklós merénylői ellen száz évvel ezelőtt? A válasz meglepő módon majdnem igen, de ez még semmi. Az 1924 novemberében megjelent lapok meghökkentő híreiből válogattunk, amelyekből kiderül, hogy a vasútra mindig lehetett panaszkodni, a parlamenti zsidózás pedig nem sértett illemet akkoriban. A templomba járó nők kivágott, áttetsző ruhái ellenben igen.