Olyan egyszerű és kézenfekvő: a forralt bor alkoholos téli ital, amelyet leggyakrabban forrón szolgálnak fel. Édes, fűszerekkel ízesített, legtöbbször vörösborból készülő lélekmelegítő. Számtalan változata létezik, a fűszerezések garmadájával találkozhatunk. A világ legtöbb pontján ismerik, még olyan helyeken is, ahol az időjárás nem feltétlenül kívánja meg, hogy a helyiek ilyesmivel tartsák magukban a lelket. Tipikusan olyan ital, amely komoly ízlésbeli nézeteltéréseket okoz.

Fontos hozzávalók. Melegen ajánljuk

Milyen a jó forralt bor? Mennyire erős? Mennyire édes? Milyen fűszerek kerülnek bele? A kérdésekre az igazi választ a saját tapasztalásunk adhatja meg. De érdemes megszívlelni néhány jó tanácsot. Volt idő, amikor a bor minősége közel sem volt olyan jó, mint napjainkban, a palackozás és egyéb körülmények sem voltak túl megbízhatóak, így a borok sokszor megromlottak, ám méz és fűszerek hozzáadásával ismét élvezhetővé lehetett őket tenni. A forralt bor hagyományos téli itallá vált, amelyet különösképpen karácsony környékén fogyasztunk szívesen.

Legnagyobb hagyománya az észak-európai országokban van. Német nyelvterületen Glühweinnak nevezik, amely kifejezést hazánkban valószínűleg többen ismerik, mint a magyar politikai élet prominenseinek neveit. Kevésbé ismert svéd testvére a glögg. A skandináv országok mindegyikében hasonló néven fut, és rendkívül népszerű. Moldvában izvar, és vörösborból, fekete borssal, mézzel készül. A franciák elegánsan vin chaud-nak, meleg bornak nevezik. Brazíliában a neve quentão, ami azt jelenti, hogy „nagy forró”. Többnyire mindenhol lehet előre elkészített forralt bort, illetve különféle hozzá való fűszerkivonatokat kapni.

Vörös vagy fehérborból készül, citrusfélékkel és fűszerekkel ízesítik, cukorral, mézzel édesítik. Gyakran adnak hozzá erősebb alkoholt, hogy hatékonyabb legyen, például brandy-t vagy vodkát. A forralt bor készítésének néhány egyszerű szabálya van, amelyek betartása mellett szabadjára engedhetjük fantáziánkat.

A fűszereket a borral együtt hevítjük fel, nem túl nagy lángon. Alternatív módszer, hogy a fűszereket vízben főzzük meg, esszenciát létrehozva , s ezt keverjük a melegített borral. A legfontosabb szabály, hogy nevével ellentétben a bort nem szabad felforralni, mert az alkohol forráspontja alacsonyabb, mint a vízé, így mire az ital felforr, búcsút inthetünk az alkoholtartalomnak. A határérték 78,4 fok, tehát 60-70 fokra kell felmelegíteni. A forralt bort tradicionálisan, főleg praktikusan, bögréből ajánlatos, fogyasztani.

A forralt bor készítéséhez jó borra van szükség, ha nem is sok ezer forintba kerülő prémiumborokra. De tévhit, hogy épp erre való az olcsó lőré. Akárhogyan fűszerezzük, kántálunk rá varázsigéket, nem lesz jobb alapanyag, s így a végeredmény sem fog sok örömet okozni. Ritkán, de készül fehérborból, sokkal jellemzőbb a vörösbor használata. Ezen belül is a testesebb, akár robosztus, karcos vörösborokat tartják a legalkalmasabbnak e célra. Kiválóan illenek hozzá a hagyományosan használt fűszerek. Testesebb fehérborhoz használhatunk kísérletképpen kicsit kalandosabb kombinációt is.

Alapvető összetevők tehát a bor, cukor vagy méz, citrusfélék, valamint a fűszerek. Emellett hígítható vízzel, erősíthető más italokkal, jellemzően brandyvel. A gyümölcsök közül legfontosabb a narancshéj. Emellett sok recept használ citromhéjat, és az említett két gyümölcs levét. A hagyományos receptekben azonban nincs gyümölcslé, így a narancslével ízesített forralt bor már inkább puncsnak nevezendő. Bizonyos receptek felvert tojásokat vagy tojássárgákat kevernek a kész italba, amitől testes, likőrszerű lesz. A skandináv verzióhoz gyakran adnak mandulát és mazsolát is.

Az alapvető, gyakorlatilag minden receptben felhasznált fűszerek a fahéjrúd és a szegfűszeg. Jöhet még a vaníliarúd, a kardamom, az ánizs, a gyömbér, a szerecsendió, sőt, akár a babérlevél is.

A tradicionális kísérő sütemények közé tartozik a mézeskalács. Például az Æbleskiver, egy dán sütemény, leginkább kis gömb alakú palacsintaként lehetne leírni. Vagy a svéd lussebullar, másként lussekatt, kelt tésztából készített, sáfránnyal és mazsolával ízesített sütemény. Más skandínáv országokban tesznek bele fahéjat vagy szerecsendiót is. A mézes süteményeket előszeretettel mártogatják a forralt borba.

A fűszerezési arányokat ízlés szerint változtathatjuk.

Klasszikus

1 üveg (750 ml) testes, száraz vörösbor, 6 ek cukor, 1 rúd fahéj, 6 szem szegfűszeg, 1 narancs héja.

Vörösborból, szerecsendióval, babérlevéllel és borssal

1 üveg (750 ml) testes, száraz vörösbor, 2 dl brandy, 2 dl víz, 10 ek barnacukor, 2 rúd fahéj, 8 szem szegfűszeg, 1 tk őrölt szerecsendió, 1 babérlevél, 3 szem bors, 1 narancs héja, 1 narancs leve.

Vörös- vagy fehérborból, vaníliával, kardamommal, mazsolával és mandulával (Glögg)

1 üveg (750 ml) testes, száraz vörös- vagy fehérbor, 7 ek méz, 1 rúd fahéj, 4 szem szegfűszeg, 1 vaníliarúd, 4 kardamom tok, 1 narancs héja, 1/2 bögre mazsola, 1/2 bögre héjatlan mandula.

Fehérborból, gyömbérrel és citrommal

1 üveg (750 ml) testes, száraz fehérbor, 7 ek méz, 1 rúd fahéj, 5 szem szegfűszeg, 1 ek reszelt gyömbér, 1 citrom héja, 1 ek citromlé.

Elkészítés: a citrusfélék héját lehámozzuk, ügyelve arra, hogy a keserű fehér rész ne kerüljön a héjhoz. A hozzávalókat egy lábosba téve melegítjük, közepes lángon 60-70 fokig melegítjük, majd leszűrve, bögrékbe töltve fogyasztjuk.

(Rövidítések - tk: teáskanál, ek: evőkanál)