Hétfőn Szijjártó Péter egy korábban belengetett vétóról mondta, hogy nem igaz, kedden Varga Judit puhította az uniós költségvetésért, az igazságügyért és az értékekért felelős biztost, Johannes Hahnt, szerdán pedig Navracsics Tibor tesz látogatást korábbi munkahelyén, az Európai Bizottság központjában. Utóbbihoz fűződik a legtöbb és a legkonkrétabb reménykedés.

A magyar kormány „meglepődött”, „félreértés történt”, „beperli a Bizottságot” – ezek voltak az első, vélhetően csak politikai haszonszerzés és időnyerés céljából hangoztatott állítások Budapesten akkor, amikor a kormánynak reagálnia kellett az egyetemi közalapítványok finanszírozásának felfüggesztésére. És arra a nyilvános vitára, hogy mindez elsősorban az egyetemi hallgatók és oktatók csereprogramját szolgáló Erasmus+ és kutatás-fejlesztéseket finanszírozó Horizon Europe programokat érinti.

A Bizottság elengedte a dolgot, hogy a magyar kormány dolgaival foglalkozzon, javulást próbáljon elérni, kikényszeríteni, most már a 26 másik tagállamot képviselik Magyarországgal szemben

– foglalta össze a helyzetet az EUrologus kérdésére Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Aki elmondta azt is, hogy őt személyesen meglepte, hogy hozzányúltak ezekhez a forrásokhoz, mert ez politikailag mindenképpen több kárt okoz, mint hasznot. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a belpolitikában nem feltétlenül jött ki rosszul ebből eddig a kormány. Arról nem is beszélve, hogy a magyar ellenzék is a Bizottságot ostorozza, gyakorlatilag átvéve a kormány kommunikációját, ami eléggé ritka helyzet.

Fülke: Nincs értelme hepciáskodni most az Európai Bizottsággal

A Katar-gate és az Erasmus-ügy óta a magyar kormány megint felemelte a hangját Brüsszellel szemben - de mi értelme van ennek, ha továbbra is messze van a kasszakulcs, és rengeteget kell még tenni azért, hogy elforduljon a zárban? Erről beszélgettünk Arató Lászlóval, az EUrologus szerzőjével.

Jogilag mindenesetre egyértelmű a képlet, miután a tagállamok – ebből a szempontból közömbös, hogy a magyar kormány és a brüsszeli bizottság milyen egyezkedést folytatott korábban – a következő döntést hozták:

„Amennyiben az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 62. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján a Bizottság közvetlen vagy közvetett irányítás keretében hajtja végre az uniós költségvetést, nem tehető jogi kötelezettségvállalás semmilyen, a 2021. évi IX. magyar törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal, illetve semmilyen, az ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott jogi személlyel.”

Az idézet a jogállamisági eljárást lezáró tagállami döntésből származik, annyit kell hozzáfűzni, hogy mindez azokra a kötelezettségvállalásokra vonatkozik, amelyek 2022. december 15-e után keletkeztek, vagyis a korábban aláírt szerződések megvalósulását nem korlátozzák. A kormányok rögzítették azt is, hogy a

• három kohéziós programból összesen 6,3 milliárd euró kifizetését felfüggesztik,
• az 5,8 milliárd eurós helyreállítási alapot ugyan jóváhagyják, de a kifizetéseket felfüggesztik,
• az előbbi pénzügyi korlátozásokat csak akkor lehet feloldani, ha Magyarország teljesít 27, úgynevezett szuperfeltételt.

A tagállamok leszögezték: a magyar hatóságok által tavaly ősszel megtett „korrekciós intézkedések nem elegendők a jogállamisági elvek megállapított megsértésének orvoslásához, valamint az abból eredő, az uniós költségvetést érintő kockázatok kezeléséhez”.

A megfelelő orvoslás ezért az, ha a 27 pontos listát kipipálja a magyar kormány, amelynek jelentős részére már tavaly szeptemberben kötelezettséget vállalt az Orbán-kabinet. A következő listáról van szó:

• 17 korrupcióellenes vállalást tett a kormány, ezeket azonban nem, vagy csak részben teljesítette. Az Európai Bizottság javaslata alapján ezt a 17 pontot újraszámozták és már 21 van belőlük, de ez csak technikai kérdés, tartalmilag nincs változás. Ebben a csomagban vannak azok a tételek, amelyek a közalapítványi formába szervezett egyetemek átlátható gazdálkodásáról és a kuratóriumok működéséről szólnak.
• Négy pont tartalmazza az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítését – erről tárgyalt Varga Judit. Ez azért is fontos, mert ezek teljesítése kell ahhoz, hogy a hétéves költségvetés forrásai megnyíljanak – mintegy 9 ezer milliárd forintról van szó.
• Két pont pedig az ellenőrzésre és auditra vonatkozik.

Forrásaink arra hívták fel a figyelmet, hogy az egyetemi közalapítványok kapcsán egyáltalán nem csak a kuratóriumi tagok összeférhetetlenségéről van szó, a kifogások ugyanis ennél szélesebb körűek. Például ide tartozik, hogy ezek a „közérdekű vagyonkezelő alapítványok” nem tartoznak az uniós közbeszerzési irányelvek szerinti szabályok hatálya alá. A tárgyalások során Magyarország próbált erre megoldást találni, amely eltérő volt, mint amit az Európai Bizottság kért, és végül a magyar utat nem fogadta el a testület. Ami az összeférhetetlenséget illeti: a bizottsági álláspont szerint – amelyet a tagállamok is magukévá tettek – a vagyonkezelő alapítványok tagjaira nem vonatkoznak összeférhetetlenségi követelmények, illetve „az összeférhetetlenségi szabályok nem alkalmazandók a parlamenti képviselőkre, az államtitkárokra és más olyan kormánytisztviselőkre, akik egyidejűleg ilyen vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeinek tagjaiként is tevékenykedhetnek”.

Az erről szóló vitában Navracsics Tibor amellett érvelt, hogy a Bizottság belement abba, hogy Magyarországon a „dinamikus összeférhetetlenség” szabályait alkalmazzák, vagyis az érintett nyilatkozata alapján állapítják meg az összeférhetetlenséget, vagy kizárják a döntéshozatalból, szemben a hivatali összeférhetetlenséggel, ahol konkrét pozíciók jelentenek kizáró okot.

(Talán tényleg csak zárójelben kívánkozik ide, de az a történelmi helyzet állt elő, hogy „dinamikus összeférhetetlenség” nevű jogi, vagy eljárási fogalom nem létezik. Ezt a szóösszetételt csak Navracsics Tibortól hallhattuk eddig, egy gyors internetes kereséssel meg lehet erről győződni, angolul pedig még ennyi sincs. Ez persze nem jelenti azt, hogy az a jelenség, amit a magyar miniszter ezzel körülírt, ne létezne. Olyan természetesen van, csak éppen nem így hívják. Vagyis: így biztosan nem hívják.

Nem ez az első ilyen kreálmánya a magyar kormánynak: még mindig előszeretettel használják a „biztonságos tranzitország” kifejezést arra az esetre, ha azt kell bizonyítani, hogy egy migráns olyan országon keresztül érkezett, ahol egyébként biztonságban volt, és ahová emiatt nyugodtan vissza lehet toloncolni. Az Európai Bíróság több ítéletében is kimondta, hogy a jog nem ismeri a „biztonságos tranzitország” intézményét.)

Lattmann Tamás szerint Navracsics Tibor brüsszeli tárgyalásainak kettős célja lehet. Az egyik az „arcmentés”, vagyis minél jobb olvasatot adni odahaza a dolgoknak. A másik pedig annak elérése, hogy a Bizottság az Erasmus és a Horizon Europe esetében tegyen egy külön javaslatot a tagállamoknak, hogy a kifizetési tilalmat feloldják. Erre elvileg van lehetősége a Bizottságnak, de ennek természetesen az az ára, hogy a kormány visszavonulót fúj a közalapítványi kuratóriumokból. A nemzetközi jogász úgy látja, hogy a Bizottság mozgásterét a tagállamok határozzák meg és nem az Európai Parlament. A kormányok ugyanis komolyan aggódnak, hogy odaadják-e a pénzüket Magyarországnak – garanciák nélkül erre biztosan nem hajlandóak.

Más forrásaink is alátámasztották az előző verziót, de azt is hangsúlyozták, hogy semmi nem fog történni, ha a magyarok továbbra is erőből vagy sértett félként próbálnak meg fellépni ebben az ügyben.

Navracsics Tibor a költségvetésért felelős Johannes Hahnnal és a kutatási, oktatási portfóliót is kezelő bolgár Mariya Gabriel biztossal találkozik, mindkét megbeszélés szerdán lesz.