Az Európai Parlamentben a képviselők Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét faggatják kedden délután. Stephane Séjourné, a liberális frakció vezetője vetette fel a témát, hogy mi a helyzet a magyar jogállamisággal, milyen lépéseket tervez a Bizottság például a jogállamisági eljárás keretein belül. Von der Leyen azt mondta, hogy Magyarországgal több területen is van vitája az EU-nak, de a fő baj a korrupció. Ez az oka annak például, hogy a helyreállítási alapnak a Bizottság továbbra sem tud zöld utat adni.

Nem sokkal később egy másik kérdésre válaszolva Von der Leyen közölte:

Arra jutottunk, hogy meg kell tennünk a következő lépést. Johannes Hahn illetékes biztos ma tájékoztatta a magyar szerveket arról, hogy megküldjük a mechanizmus hivatalos beindításáról szóló levelet. A folyamat elindult.

A jogállamisági mechanizmus, illetve ennek részeként a források odaítélésének a jogállami normák teljesüléséhez való kötése (a kondicionalitás) ötlete még az előző Európai Bizottság idején fogant meg, és összefüggésbe hozható azzal, hogy más tagállamok mellett a jogállamisági problémák miatt már akkor kérdőre vont Lengyelország és Magyarország sem lépett be az unió pénzügyi érdekeivel kapcsolatban nyomozati jogkörrel felhatalmazott Európai Ügyészségbe. A kóbor elképzelések akkor váltak valós fenyegetéssé, amikor 2018 májusában – nem sokkal az előző országgyűlési választások után – a brüsszeli testület benyújtotta a következő (2021–2027) hétéves költségvetésre vonatkozó terve mellett a kondicionalitásra vonatkozó javaslatot is. Az akkor még igen képlékeny feltételrendszert sokan már születésekor temették, ahhoz, hogy végül mégis legyen belőle valami, kellett az is, hogy a költségvetési keret elfogadása már a Covid-járvány idejére húzódjon át. A pandémia pedig sok tabut letört, elég arra gondolni, hogy a német kormány belement abba, hogy a járvány utáni helyreállítást segítő alapot közös kötvénykibocsátásból finanszírozza az EU. Orbán Viktor már emiatt is ellenérzésének adott hangot, a szintén újításnak számító jogállamisági kondicionalitás ellen viszont kézzel-lábbal küzdött, a varsói kormánnyal egyetemben a vétófenyegetést is bevetették a költségvetési csomag elfogadása előtt.

MTI/Fischer Zoltán

Ezzel azonban csak két fontos engedményt sikerült kiharcolniuk a végső kompromisszum elfogadásakor 2020 végén: garanciát kaptak arra, hogy a rendeletet csak az új keretből biztosított pénzekkel összefüggésben alkalmazzák, illetve, hogy a rendelet csak akkor és olyan módon lép életbe, amikor és ahogy azt az Európai Bíróság jóváhagyja, ha esetleg valaki kifogást nyújtana be ellene.

Akkor még úgy számoltak, hogy a rendszer hatályba lépését ez két évvel is eltolhatja. A magyarok és a lengyelek mindenesetre semmit nem bíztak a véletlenre, hiszen a rendelettel szembeni keresetet a rendelkezésre álló időablak végén, 2021 márciusában nyújtották be. Ehhez képest az Európai Unió Bírósága gyorsan dolgozott: az októberi tárgyalást követően idén februárban megszületett az ítélet. Ebben a luxembourgi testület elutasította a magyarok kifogásait, megerősítette ugyanakkor azt, hogy az eljárás „csak akkor indítható meg, ha alapos ok van megállapítani nemcsak azt, hogy valamelyik tagállamban a jogállamiság elveinek megsértésére kerül sor, hanem mindenekelőtt azt is, hogy a jogállamiság elveinek megsértése kellően közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, illetve ennek a kockázata komolyan fennáll”.

A mechanizmus hatályba lépése természetesen nem jelenti automatikusan azt, hogy azt meg is indítják, ám igazából az volt a kérdés, hogy ezt már a magyarországi választások előtt meglépi-e az Európai Bizottság, vagy nem. Erre nem csak a testület és a két kormány közötti, alapból feszült viszony miatt lehetett következtetni, de abból is, hogy a bizottság máig vonakodik jóváhagyni a helyreállítási alap pénzforrásainak a biztosítását. Ezt a magyar kormány igyekezett az elmúlt időszakban úgy láttatni, mint aminek a hátterében az Európa-szerte nagy felháborodást kiváltó melegellenes (a kormány szóhasználatában gyermekvédelmi) törvény áll, egy tavaly novemberben kelt, kiszivárgott levélből azonban világosan látszott, hogy a vita egyáltalán nem erről szólt a két fél között. Az ott feltett kérdések is arra utalnak, hogy az Európai Bizottság illetékeseinek sokkal inkább a magyar igazságszolgáltatással, a korrupcióellenes intézményrendszerrel vannak problémái. Szóba kerül a közbeszerzési eljárások rendszere, a kormányközeli vezetésű kuratóriumok által vezetett alapítványoknak átpasszolt egyetemek is – akárhogy nézzük, mind-mind a közpénzek felhasználásának megfelelőségét firtatják, nem az LMBTQ-jogokat. A magyar kormány válaszaiból meg az látszik, hogy a két fél elbeszél egymás mellett: törvényi garanciaként nagyjából a törvénynek való megfelelést tekintik, tehát ha valami igazodik mondjuk az Alaptörvényhez, az ennek megfelelően jó is.

A mechanizmusnak ráadásul nem az egyetlen része az eljárás, a bizottság évről évre készít egy országértékelő jelentést is alapvetően négy témakörben: az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége, a korrupció elleni küzdelem, a médiapluralizmus és a fékek és ellensúlyok megfelelő működése. Ez a dokumentum nyárra várható, a tavalyiból mindenesetre már kiviláglott: az Európai Bizottság nem egyszerűen súlyos problémákat lát Magyarországon, de egyenesen azok súlyosbodását. A mechanizmus keretén belül ez az értékelés is szerepet kaphat, amikor arról döntenek, adjanak-e uniós pénzt a magyar kormány által irányított hatóságok kezébe.